Tekintve, hogy Gyöngyöspatáról cigányokat menekít a Vöröskereszt a jobbikos hazafiak elől, ismét a világsajtó fókuszába került az ország. Ez, gondolom, a baloldaliak ármánya, akik ismét rátámadtak a hazájukra. Azért gondolom ezt, mert egy bizonyos pintérsándor szerint a cigányok húsvéti kirándulásra mentek.

Azért is mosolyogtak olyan nagyon: majd kibújtak a bőrükből. A várható kalandokra gondoltak, ami majd éri őket az úton, a gyönyörű tájakra, amelyek mellett luxusbuszaik hangtalan elsuhannak, meg majd arra, ahova mennek: a négycsillagos szálloda minden luxusára, a a feszített víztükrű uszodára, szaunás-infrakabinos-sószobás-masszásos velneszrészlegre. Hisz addig se kell dolgozniuk, ellenben két kézzel szórhatják a segélyt, amit ugyan nem érdemelnek meg, dehát, dehát. Meg az uzsorapénzt. Ahelyett, hogy zenélnének, mint régen, mikor pohos urak és nyalka huszárok nyomták izzadt homlokukra a pengőt. De szép idők is voltak!

Akkor még rend volt: a vidéket csendőrök járták, és lecsaptak mindenre, ami mozgott, már ha nem úgy mozgott, mint ahogy ők gondolták, hogy mozognia kéne. Csendőrségre igény persze most is volna, de egyelőre még nem időszerű, EU-elnökség, ugye. Addig kormányrendelet van (42. szám): százezer pengő, alkotmányos alaptörvénybe foglalt magyar forint a díja annak, ha valaki megkérdőjelezi a rendőrség potenciáját.

Ha szerintem itt hetek óta töketlenkedik a rendőrség, tehát megkérdőjelezem a rendőrség potenciáját, akkor hol kell fizetni? Hisz láthatóan nem megy itt a rendteremtés, nem is csoda, ha cigánybűnözők kirándulgatnak mindenfele az országban! Rend kellene ide: nem buszokkal, vonatokkal kellene szállítani ezeket a munkakerülőket! És a hatékonyságot is szem előtt tartva, rögtön marhavagonokban...

Hagyjuk: viccnek is rossz. Illetve annak különösen rossz, tekintve, hogy vannak, akik ezt vicc nélkül gondolják. 2011-ben, 65 évvel a náci uralom bukása után, magyarországon. (Nem, nem a nagybetűs Magyar Köztársaságban!)

Ma eredetileg a számhordozással súlyosbított mobilszolgáltató-váltási kálváriámról akartam írni. Hogy hogyan packázik velem egy hete, gonoszságból, butaságból, mittommiből mindkét(!) cég. Hogy az egyik nem akar elengedni, a másik nem akar átvenni, mert biztos megegyeztek valamiben. Lógok tehát két pont között, szaladgálok irodából irodába, egyezkedek síkhülye műkörmös-műszempillás-színeskontaklencsés hülyepicsákkal, akik basszák végezni, ami a dolguk. Mert ennyire hülyék. Vagy lusták. Vagy mert ennyire gonoszak. Vagy csak simán impotensek. Mint ez a pintérsanya. Pedig én nem is vagyok cigány.

Azt hiszem, lassan ideje lesz inkább hazát váltanom.