-        Guten Tag!

-        Jó napot kívánok.

-        G’sundheit… Oppardon, matyarul cak kicsike peszegni… Á, dehogy, vicceltem, jól beszélek magyarul, magyar zsidó volt mindkét nagyanyám, Horthy alatt menekültek ki Svájcba. Kit tisztelhetek az úrban?

-        Orbán.

-        Kedves egészségére a továbbiakban is. Ja, vagy úgy, ez a kedves neve az úrnak, részvétem. Ez esetben részemről Eon Maria Lichtbrenner von Gashandelzweig. Miben állhatok a rendelkezésére, lieber Herr?

-        Nos, nem árulok zsákbamacskát, magam a tettek embere lévén, ugyanabba a hibába kétszer nem lépünk egyazon lóval, valamint ha már bemásztál az ablakon, ne keresd az ajtót: meg akarom vásárolni a teljes miskulanciát. Be van nekem itt már stokizva.

-        Márminthogy?

-        Mármint, hogy. Teljes egészében. Vagy ahogy sikerül. És nincs apelláta.

-        Natürlich, keine Apellat, értem. Sőt, mi sem természetesebb ennél, örülök hogy hozzám fordult. Ne haragudjon, hogy megkérdezem: mikor kezdődött? Láza is van?

-        Nincs, de ha szükséges, beadatok egy önálló képviselőit, oszt jónapot. Nekem áll, mint a cövek.

-        Nos, persze, hogyne állna, én kérek elnézést. Nem tudtam, hogy Sie sind durchaus verrückt, mit akarok mondani, hogy tehát hogy nem tetszik egészen jól lenni elméletileg. Nézze, ez esetben és sem kertelek: nem látom akadályát az adásvételnek, viszont tizenhuszontrillió német márka lesz. Német márkát hozott?

-        Nem. Csak egy Némethnét hoztam.

-        Oppardon, hogyne, kisztihand, nagysád, natürlich, szólíthatom Lászlónénak? Nos, azt hiszem, kivételesen be tudom váltani ezt is.

-        Reméltem, hogy így lesz, több droidot ugyanis egyelőre nem tudok nélkülözni, mert támadnak a kommunisták, minden katonámra szükségem lesz.

-        Ezzel valamennyien így vagyunk, így, megőrülés esetén, higgye el. Ha szabad érdeklődnöm: mik a tervei a céggel?

-        Államosítani fogom, mielőtt a kommunisták privatizálják. Mint a magánnyugdíjpénztárakat.

-        Hogyne, az tragikus lenne, kétségkívül. Esetleg, amíg a mentők kiérkeznek, parancsol még valamit? Kiváló német atomreaktoraim vannak raktáron, megkímélt állapotban, csak itt-ott össze vannak firkálva, tudja, a zöldek…

-        Nekem ne mondja. A mieink tisztességes magánvállalkozókhoz szoktál láncolni magukat, valamint nagyon gerjednek az egyenruhára is

-        Micsoda erkölcsök, kéremszépen. Bikacsököt az ilyennek, tulajdonképpen. Nemde?

-        Harmincnyolc lesz.

-        Harmincnyolc egyenruha?

-        Atomreaktor. De lehet egyenruha is. Mondjuk abból több. Cserkészes.

-        Natürlich, majd pioníros. Tehát akkor volt egy Eon, harmincnyolc atomerőmű, tizenötmillió cserkészegyenruha és kérem, fogadja el ezt a kényszerzubbonyt, a cégünk ajándéka. Becsomagoljam?

-        Nem, itt kívánom elfogyasztani.

 *****

Ez egy véleményblog, amelyen a véleményemet fejtem ki belpolitikai témakörökben. Amit leírok, nem interpretálható logikai változókiértékeléssel, azaz nem értelmezhető az igaz-hamis kettősség mentén, mert csak a fejemben léteznek azok az evidenciák, amelyek szükségesek ezen véleményblog állításainak kiértékeléséhez.

Nos: az a véleményem, hogy Orbán Viktor megőrült.

Nincs több hozzáfűznivalóm.