Vannak ezek a dezsők. Vagy gézák, rózsikák, lacik, mindegy, mind olyanok, mint a kutyaszar: még eltaposni sem lehet őket.

Ezek mindenhol ott vannak, mindig láb alatt vannak, mindig megkerülhetetlenül. Ha egyet átlépsz, lábod alá csúszik a következő. És ha már ott van, onnan ágál, onnan hadovál, onnan jelzi, hogy márpedig vele számolni kell, mert őneki ott lenni joga van, mert őt oda nem akárki szarta oda. Őt nem lehet csak úgy nem tudni, hogy ő ott van. Mert megszavazták őt, oda. (Vagy kinevezték, mindegy: ebben az országban megszavazni úgyis csak azt lehet, akit előtte kineveztek.)

Itt van például ez a rózsa. Róla nem sokat írtam eddig, egész egyszerűen azért, mert értéktelen, haszontalan egy állat – bár tény, hogy éppen értéktelenségében és haszontalanságában okozza a legnagyobb kárt. Kártevő. Minden kártevőnek megvannak az okai, miért okozza a kárt: ki az éhenhalás ellen védekezik ezzel, ki gonoszságból teszi. Ez a rózsa azért olyan, amilyen, mert meg van sértődve, hogy régen kommunista volt, most meg nincsen már a kommunizmus, és ez meglehetősen akadályozza őt a kommunistaságban. Ennek okán kitalálta tehát magának, hogy ő most keresztény, és rögtön az elsőszámú babonakör egyik nem létező gittegyletének oszlopos tagja is lett, sőt, részemről meg mernék esküdni arra is, hogy fakuló emlékeiben máig ott él az az emeszempé-alapszervezet, ahol ő bérmálkozott. Hisz neki mindegy: akkor is vallási fanatikus volt, most is az. Akkor abban hitt, amiben akkor kellett hinni, most meg abban hisz, amiben most kell. Számára istenváltozás volt, nem rendszerváltozás: jelenleg ő komolyan elhiszi, hogy egy szűznemzéssel létrejött élőhalott testét és vérét kell elfogyasztani a spiritiszta szeánszokon – ami nem kevésbé hülyeség, mint az empiriokriticizmus, de azt sem értette, és az sem zavarta, hogy azt sem érti.

Vagy itt van rögtön a dezsők gyöngye, a dezsődékán. (Őt konkrétan dezsőnek is hívják, annyira dezső.) Ez a dezsőnk akkor, amikor a kedvenc kormányzata, pusztán bosszúból és butaságból harmadával csökkenti a munkahelye apanázsát és alaptörvénybe illeszti az adósrabszolgaságot, még mindig hisz a párbeszédben és a józan ész meggyőző erejében, valamint ezután is a tárgyalásos módszert, a felsőoktatás jövőjéért felelős szakmai fórumokon keresztüli érdekérvényesítést tartja egyedül üdvözítőnek. És ezt annyira tündéri, bár kétségkívül pszichopata állathoz méltó arcjátékkal teszi, hogy az ember már szinte hajlamos elhinni, hogy ez a dezső szimplán csak ennyire hülye. De nem, nem ez a helyzet: ez a dezső, édes szívem, dékánsága teljes tudatában, mi több, a vele járó hatalom totális átéltségében hadovál össze ökörségeket közterületekről, politikai erőterekről, tűzrendészetről. Tudhatná persze, hogy a tűzrendészet lófaszt sem ér ott, ahol ég a ház: ez a kormányzat egy darabig tárgyal ugyan a házasságkötés mindkét fél számára kölcsönösen elfogadható feltételeiről, de az eljegyzés időpontjának kijelölése után konyhaasztalra vágja a kiválasztottját és meghágja úgy, hogy minden számba vehető testnyílást alaposan kihasznál közben. Ezt dezsőnk nem tudja, mert akkor a dékánsága forogna veszélyben, ha ő ezt tudná: tehát tűzrendelkezik ahelyett, hogy végrendelkezne. Tárgyalást javasol, hátha a röghözkötés helyett az ő örökös dezsőségét írják bele az alkotmányba. Nem tudja, hogy ennek a demokratikusan garantált kétharmadnak (oximoron, de egy miniszter mondta, higgyük el) a bölcsészkari dékánok ánuszának hatékonyabb kihasználásával kapcsolatos alkotmánymódosítás alaptörvénybe illesztése is rutinfeladat – feltéve, hogy formailag hibátlan az eljárás.

Itt tartunk. És természetesen nincs remény: ha bárki kicsikét meg is bukik is, a startvonalnál már melegít a klinghammerék dezsője. Feszesen, okosan, atlétatrikóban, és ne legyen kétségünk afelől, hogy indokolt (legalább miniszteri szinten alátámasztott) esetben előkerül a bohócsapka is, vagy a krumpliorr. És bár okkal reménykedhetünk abban, hogy lám, lassan már nem marad hadra fogható épelméjű kormányzati tényező, ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba! Ebben a magyarországban elegendő hadra fogható hülye áll rendelkezésre a sarkalatos kormányzati célok megvalósítása érdekében, valamint létezik az a pénz, amiért akárki hülye akkor is, ha egyébként nem lenne hülye.

És ha mégse, ha mégis elfogynának ezek, hát jön a szanyikapitány. Vagy a másik kapitány, a mesterházi.

Igen: a mesterházi dezső.