(Szolgálati közlemény: a fenti verset nem Petőfi Sándor írta. Hanem Petőfi Kálmán. Nyilván.)

Ebben a magyarországban már darab ideje annak a szerencsének örülhetünk, hogy a Jóisten, illetve más forrrások hasztalan igyekvő köre honunk setét egét két, fáklyafényként bevilágló öntelt faszkalappal csodálatos vezérrel festi lángvörösre, hogy vezessék népüket – ki erre, ki arra. De leginkább semerre. (Képzavar rulez.)

És ez így nem annyira jó.

Mert nem tudom, beszélgettem a jómúltkor sógorom Kálmánnal, és igaz, legurult pár fröccs is, de szerintem Kálmi azért elég értelmesen fogta fel ezt e vezetőkérdést. (Sőt, szerintem, ha iszik, valamivel értelmesebb. Legalábbis nem annyira agresszív.) A vezetésnek ugyanis szerinte az lenne a lényege, hogy segítsen a hülyéknek abban, hogy menjünk valahová. Mert például lehet, hogy vagyunk ugyan valahol, de ott nem annyira jó, és/vagy nem tudjuk, hogy voltaképpen az a valahol, hogy az hol van. Namármost jelenleg úgy fest, hogy ebben a magyarországban a parasztok, dolgozók és egyéb droidok kurvára nem tudják, hogy hol vannak, de hogy nem jó helyen, azt azért vágják. (Igen, amióta esténként pornót néz a Kálmi a gyerek internetén, kissé átalakult a szókincse.) Kéne tehát egy vezér, aki megmondja, ha nem is, hogy hol vannak (lehet, összenyomná őket az igazság súlya), de legalább azt, hogy most innen akkor hova, ahol majd jobb lesz.

És itten kezdődnek a problémák a Kálmi szerint. Mert mi van most: van ez a Vezér, aki szerint ő tud pingpongozni, ezért mindenki más szarul pingpongozik, tehát ő negyven évre előre lejátszik minden pingpongmeccset mindenki helyett. Ennek során természetesen mindenki nyer mindenki ellen, méghozzá harminckettő nullra. (Ha nem, majd oda lesz csapatva.) Aztán van a másik Vezér, akivel az egyik Vezér kurvára fosik nem hajlandó szóba állni, ezért az kínjában most inkább újraindítaná a szociáldemokráciát – ahogy kinéz, egyelőre csökkentett módban. Azaz: a ctr-alt-del mindkettőben megvan: a kezdjük elölről része is, meg a lelkesedés is, a forradalmian lángoló harc is megvan, meg az ide nekem nemtommit is, meg az ottessemelén.

Csak az a kibaszott Világszabadság, na, az hiányzik.