Hát, leállt a Malév, egy álommal ismét kevesebb: a lovasnemzet íme, máma már nem röpül tovább. Ez a lovak szempontjából persze szerencsés fejlemény: kérdés, a lovasnemzet legszebb, leghosszabb, legkeményebb része hogy éli meg ezt.

Ez a rész persze már (legalább) 2002 óta a fidesz és csatolt részeinek (igen, a jobbikot is beleértve) feltétlen és ellentmondást nem ismerő, bátor vazallusait jelenti: ezzel kapcsolatban a bájerzsolt és a szintén csatolt részei (de ne gusztustalankodjunk feleslegesen) tud további felvilágosításért szolgálni. Engem a magam részéről természetesen már mélyen nem érdekel, mit gondol a nemzet, akarom mondani a Nemzet a kívánatos népszaporulattól kezdve a nyíltszíni szarásig bármiről: én nem vagyok a nemzettest része, ergó tudomásul vettem, sőt, kábé kettészarom, ki maradt benne ilyenformán a nemzettestben selmecigabistul, szígyártópetistül, sőt, pálinkásjózsefestül. Tulajdonképpen részemről a szerencse, hogy ebbe a brigádba nem vagyok köteles beletartozni.

Az azonban még (egy kicsit) érdekel, mit gondol a nemnemzettest, azaz a (szemét) (komcsi) (buzi) (satöbbi) liberális: neki, mivel ő fent említett rossz tulajdonságai ellenére mégiscsak értelmes ember, hosszasan magyarázni felesleges, hogy ennek a kevesebb mint tízmilliós, ráadásul feje búbjáig eladósodott és egyébként is bármilyen, kapálásnál, csirkeetetésnél összetettebb tevékenység megszervezésére látványosan alkalmatlannak tekintett nemzetnek nem muszáj légitársaságot akarni fenntartani. Értsük jól: nem én tekintem őt (a nemzetet) alkalmatlannak: a kedves olvasó további iránymutatásért fordulhat bátran a Darányi-tervhez, vagy kérdezze meg a miniszterelnök elsőszámú főtanácsadóját, vagy akár olvasson el egy tetszőleges elempé-szórólapot, de fordulhat ebben a magyarországban bármely egyéb jobboldali(!) párthoz: megmondja az a tutit. Aki viszont a légitársaságok működésével kapcsolatban szorul további felvilágosításra, az jobban teszi, ha átnézi a (gondolom, baloldali: több oldal ugyanis nem maradt) portfolio.hu elemzését: én ugyan nem értek hozzá, de azt kiolvastam belőle, hogy e szerint a Lufthansa működik, a Malév meg nem. És két nappal később a cég behalt: és ennek csak részben, ha egyáltalán lehetett az oka az, hogy tönkretették a magyar mezőgazdaságot a multik. Különös tekintettel az ízletes magyar paradicsomra: a repülő ugyanis egyelőre még nem (bio)paradicsommal megy. Itt tehát a kiváló alkalom elgondolkodni rajta: mi az oka annak, hogy ami máshol busás nyereséggel működik (a közlekedéstől a mezőgazdaságon át egészen a formaegyig), nálunk miért haldoklik?

Mi az a gyári hiba, eredendő bűn, internal server error, turul átok, ami nem teszi ab ovo alkalmassá arra a bajerzsoltok, bencsiklászlók, orbánviktorok dicső Nemzetét, hogy végrehajtson egy olyan viszonylag egyszerű feladatot, hogy Budapestről repülőgépek induljanak a világ különböző pontjaira? Mert nyilván nem a pilóta, nem a navigációs tiszt, nem a biztonsági szakember, repülésirányító, stewardess, más egyéb proletár baszta el: onnan gondolom ezt, hogy aránylag ritkán zuhant le, robbant fel, fúródott a leszállópályába repülőgépünk. Az tehát nem okozhatta a Magyar Nemzeti Légitársaság vesztét, hogy az emberek a haláltól rettegve féltek igénybe venni a szolgáltatását.

De mivel légikisasszonyaink szépségét és kedvességét illetően sem hallottam számottevő panaszt, joggal gondolom, hogy tette itt minden szaros kis proletár a dolgát. Mégis: mindegyszerűségében miért van az, hogy magyar ember alkalmatlan arra, hogy működtessen egy (például) közlekedési vállalatot? Mert ne legyen kétségünk: az, hogy a máv meg a békávé még nem jelentett csődöt, csak amiatt van, hogy viszonylag ritkán indít járatot Tel-Avivba. 40 milliárd forint adósságot évente(!) ugyanis csak itthon lehet büntetlen kitermelni. Máshol erre érzékenyebbek a beszállítók. Utálnak ugyanis éhen halni.

Mivel tehát egy kurva troli stabil mozgásban tartása sem evidencia itthon, nincs tehát értelme csodálkozni azon, miért nem tudunk öttrillió tonna repülőgépeket úgy a levegőben tartani és ott biztonságosan működtetni, hogy azzal még keresni is lehessen. A világon máshol ez megy, de ez ne tévesszen meg bennünket, hiszen a sok hátrafelenyilazással végrehajtott agysebészet mellett ennek megtanulására végképp nem maradt idő. Számunkra egyelőre az a legfontosabb, hogy sikeresen működtetni tudjuk a villamost, a trolit, vagy egyáltalán, biztonságosan eljussunk a kert végén levő budiba anélkül, hogy ne szarjuk össze magunkat. (Vagy bármi mást, ami szembejön.) Fontos feladat ez: a sumérek sem a Gilgames-eposszal kezdték, amikor kitalálták, hogy fel kéne találni a világirodalmat. Csak az az egy maradt meg: a többit ugyanis kidobták a picsába, mert nyilván annyit is ért. Mint nekünk a szakaszátszálló, meg a nyugdíjasbérlet: nem konkrétan az jelenti a közlekedés fejlődésének csúcsát, de azon a szinten, ahol a közösségi közlekedés működtetésének szintjén mi állunk, már az is dicséretes, hogy ezt sikerült feltalálni. A négyesmetró például egyelőre még nem a mi szintünk.

Ami persze nyilván azt is jelenti, hogy jelenleg még nem lehet okunk arra se, hogy biztonsággal meg merjünk célozni egy intersztelláris felfedezőút megszervezését, mondjuk a jelenleg legközelebbi lakható bolygóra. De lehet, jobb is így: a saját érdekünkben jobb, ha inkább nem forszírozzuk a dolgot. Hisz nem kizárt, évtizedek óta figyelnek minket.

És ki tudja: mi van, ha tudnak magyarul.