Régen volt ugyan egy Németország, amelyik minden áron el akarta foglalni Európát. Európa persze közölte, hogy most ez éppen nem aktuális, és különben is, nekik kicsit túl sok a Kaiser abban a Németországban (és pont eggyel több, mint amit megszoktak otthol). Erre a Németország gyorsan kitalálta, hogy a zsidók miatt van ez is, valamint mi lenne, ha nem lennének zsidók egyáltalán. Ezen Európa először elgondolkodott, majd még egy kicsit elgondolkodott, és ebből nagyon nagy baj lett, de szerencsére jöttek az amerikaiak, és szétcsaptak a sok hülye közt.

Nagyjából ezzel telt Európa előző századának első fele, miközben a világ többi része nem csak hogy átesett az első igazi gazdasági válságon, de még pozitívan is jött ki belőle. Gazdasági válság persze most is van, csak közben az is lett, hogy a különböző kalandos események, valamint egy teljes hidegháború után kiderült, hogy a németek többé nem akarnak gonoszak lenni és félelmetes fekete egyenruhában ijesztgetni a többieket, hanem ellenben ők inkább szakítani kívánnak az erő sötét oldalával. És ha már ott vannak, kidolgoztak egy technikát arra, hogy hogyan lehet békésen, demokratikusan, végletekig toleráns módon elfoglalni az egész Európát úgy, hogy az egész Európa még hálás is legyen nekik. (Aki nem hiszi, kérdezze meg a kecskemétieket, mit szólnak a Mercédesz-gyárhoz!)

És hálás is nekik mindenki. Kivéve persze Angliát.

Most persze nem csoda, hogy pont Anglia intett be a teljes EU-nak: normális ember egy percig sem gondolta, hogy az angolok európaiak lennének. Hiszen hát hogyan is: rá kell tekinteni a térképre, mindjárt látszik, hogy nem is ott van az az Anglia. Sőt, egy kicsit balra van, Írország mellett. És angolok persze rendkívül szimpatikus emberek a cuki kis királyi családdal, meg a Shakespeare-rel, nem beszélve a heripotterről, de valljuk meg őszintén, azért kicsit mindig is örültek annak a La Manche-nak, ami elválasztja őket tőlünk. Hisz elvoltak ők így is: például majdnem elfoglalták az egész világot. Csak aztán nyilván kiderült, hogy az egész világ egyrészt túl nagy, másrészt túl messze van az Angliától: ezekről a bosszantó fizikai tulajdonságokról épp, hogy az amerikaiak tudnának mesélni – újabban úgy is, mint ágensek. Mert Korea, Vietnam, Afganisztán sem volt a szomszédban, ugye. Nem is sikerülhetett elfoglalni, bármennyire is nemes volt (eredetileg) a szándék.

Ellenben Anglia. Nos: Anglia most közölte, miszerint el lehet szórakozni ezzel a szaros Európával még akármeddig, de ő ebben innentől nem óhajt részt venni, much to their regret. Más szóval: amennyiben a görögök (portugálok, olaszok, spanyolok, sőt, belgák!) megmentése olyan halálosan fontos annak az Európának, hát oldja meg önállóan, kvázi kontinentálisan. Ami ténylegesen azt jelenti, hogy oldják meg a németek. Hisz mindig is azt jelentette, csak régen ez rögtön komoly háborúval is járt: mert persze most is szóba jöhetnének még a franciák, de ők a maguk részéről, bár szívesen örülnek ennek a nagy megmentésnek, konkrétan pénzük, az éppen pont nincs hozzá. (De addig is üzenik, hogy hajrá.)

Itt tartunk. Úgy tűnik tehát, hogy most a németek a jó fejek: ilyen is van. Legközelebb tehát lehet, hogy majd pont minket húznak ki a szarból, és még a lakosság jelentős részét sem kell gázkamrába küldenünk hozzá, ami kétségtelenül haladó gondolat a részükről. És így persze nyilván logikus, hogy akik ilyen jó fejek, azokat mi szeretjük, és mivel ráadásul ezek a németek nemcsak befektetnek nálunk, de a legnagyobb exportpartnereink is, olyannyira, hogy még a Vezér szerint is tőlük függ a mindenkori dzsídípínk, így legközelebb még az sem kizárt, hogy mi magyarok nekik szurkolunk a fociebén. De 2010 óta azt is megszoktuk: csak akkor szurkolunk, ha a vezérszurkoló is akarja. És bár nagyon reméljük, hogy akarja, jelenleg nem látszik más, csak a fejetlenség.

És pont ez az, amit nem engedhet meg magának jelen helyzetben az ország: hogy egy diktátor hibáján, hozzá nem értésen, kialvatlanságán, hülyeségén múljon az egész: mert ha rosszul dönt, azon bizony nem segít a kétharmad. De még a kutyaúristen se.

És ezt pofázzuk már másfél éve.