Kelek föl reggel (aludnék délig, mint minden rendes munkanélküli, de persze nem lehet, vinni kell a gyereket a fülészetre, mindegy), kedves ismerős hív, hogy gáz van a melóhelyén, mi legyen.

Merthogy kivágják náluk a jófejfőnököt, és ki tudja, ki lesz a következő. Kurvul a világ gyémánttengelye, mondja, ő meg nem ehhez van szokva. Ő ugyanis azt hitte, hogy ha valaki a dolgát rendesen végzi, azt nem basszák ki. Hogy rend van ezen a földön: aki szánt is, az vet is, továbbá ha kapálni sem mulaszt el, arat is. (Ő is egy ilyen vidéki, micsináljak vele.)

Én persze rögtön a legrosszabbra gondoltam: mégse az idiótát nevezték ki nemzetibanknak, vagy hogy meggondolta magát, és marad a főmágus. De nem, csak annyi volt az early morning breakin’, hogy valaki jól végezte a dolgát, mégis kivágják, mint macskát szarni, mert más valaki szerint inkább mégis beleölnek még egy rakás pénzt abba szarba, amiből emberünk várat akart volna építeni, de nyilván, sikertelenül. (Persze, adófizetői szart: sajátjukon inkább luxusterepjárókat vesznek, nyugdíjast riogatni.)

De, hálisten, a világra rendje el nem hibbant: kapcsolom a tévét, nyitom az internetet, és persze, hogy a degeneráltra bízta reggel a fődegenerált a nemzeti sufnikulcsot – hátha nem vágja le stíllel azt a hülye fejit, vagy bárki másét, aki szembejön, gondolom. És persze, hogy eltávozik (így mondta be az ertéelhíradó, rohadjak meg) a katolikus főtáltos is. Sőt, ez utóbbinak a híradások szerint soktízezer ember tapsolt a különböző megnevezhetetlen nevű olasz főtereken, ami érthetetlen, mármint hogy minek örültek annyira, de lehet, hogy én nem értettem meg valamit a katekizmusból.

A nap további része érdektelen: másfél órát vártam a megyeszékhely egyetlen gyermekfülészetén, ami rossz, viszont a gyerek füle rendben van, ami jó, viszont az orvos két percnél többet erre a rendkívül komplikált differenciáldiagnózisra nem szánt, ami megint nem jó, főleg, hogy öt napja ugyanez az orvos még semmit sem talált ugyanabban a fülben – ami meg főként rossz, mivel a gyereknek szemlátomást fáj füle. Gondolom, rossz a hozzáállása a gyereknek a füllorgégészet, és általában az egészségügynek ahhoz a legújabb, unortodox elméletéhez, ami szerint pénz, orvos, mi több, gyógyászati segédeszköz egyaránt nem szükséges a magyar egészségügy soha nem látott, magyar típusú fellendüléséhez.

És én persze kurvára nem értek a fülorrgégészethez, sőt, azt sem tudom, hogyan kell leírni, de hogyha egy pénzügyminiszter azt írja szerdán, hogy a magyar unortodox gazdaságpolitika példátlan sikere vezetett a magyar gazdasági növekedéshez, az annak fényében, hogy a magyar gazdaság éppen hogy nem fejlődik, hanem éppen hogy rohad széjjelfele, szóval ennek megfontolásával azt én kedvesen megmosolyognám, esetleg kávéval kínálnám, amíg a mentők kiérnek. De semmiképpen sem nevezném ki magyarnemzeti, de még nemzetimagyar banknak sem két nappal később. Mert hogy hülye a szerencsétlen, szemlátomást, és a végén még kárt tesz magában. Vagy bárkiben, aki szembejön, lásd fent.

De persze az is lehet, hogy semmit sem értek megint, és mindez csak arról szól, hogy ő is csak szimplán lapátra került. Ami nem lenne csoda, hiszen szemmel láthatóan nem ért semmihez, még számolni sem tud, és ez abban a pozícióban, mondhatni, alapvető készség. Kirúgni mégse nem lehet, az a főbolondra is csak a rossz fényt veti: elteszik tehát egy másik pozícióba, ahol ez már nem feladat, ahol elég csak havonta kicsikét lejjebb vinni azt a lejjebbviendőt, illetve adni néha egy kis pénzt a különféle lajosoknak, erre-arra, közbeszerzés, apelláta, visszapofázás nélkül, a devizatartalék terhére.

De akkor viszont most meg azt nem értem, a haver főnökét, aki meg értette a dolgát, hogy azt miért tették ki. Lehet, hogy mégiscsak neki van igaza: bolond egy világ ez.