Minden ember életében átlagosan egyszer előfordul valamilyen szélsőséges politikai anomália gerjesztette vészhelyzet: háború, gazdasági válság, teljes egészében hülye miniszterelnök stb. Ebben az esetben a mindennapok rutinja csődöt mondhat: érdemes felkészülni tehát a legrosszabbra, hogy elkerüljük a még annál is rosszabbat. Elmondjuk, hogyan!

Aki nem sokat konyít a gazdaságpolitikához, nemzetközi diplomáciához, uniós joghoz, első pillantásra azt hihetné, hogy a kormány pénzügyminisztere megőrült, miniszterelnöke egy hisztis, veszíteni nem tudó kis pöcs, azaz az IMF és az Európai Unió hiába is várna el bizonyos alapvető demokratikus normák betartását és kiszámítható gazdaságpolitikát tőlük. Mi azonban tudjuk, hogy az EU és az IMF két szakállas, görbe körmű zsidó emberből áll, akik gyarmatosítani akarják az országot, azaz adnának nekünk pénzt, és mivel mi ezt nem hagyjuk, hogy adjanak, és mivel ők sem fognak tágítani, hanem dafke erőltetni fogják az adást, az ország a felvett hitelek kamatterhei miatt össze fog roppanni, azaz következik az államcsőd. Ez riasztó perspektíva, de előrelátó idióta nem esik kétségbe, hanem készül a háborúra.

A legelső, amivel tisztában kell lenni: az államcsőd és a nyomában járó polgárháborús anarchia még nem a világvége! Mi több, bátran kijelenthetjük: az alkotmányos demokrácián kívül is van élet. Az persze teljesen természetes, ha először kicsit idegenkedünk utcákon grasszáló fasisztáktól, a szemeket kilövöldöző rendőröktől, figyelmeztetés nélkül tüzet nyitó, valaha békés polgártársainktól, nem beszélve arról az elképesztő bűzről, amit az utcán benzinnel lelocsolt, majd felgyújtott hullák árasztanak. Ám ne feledjük: a bűz ellen védekezhetünk orrunk elé kötött, vastag gyapjúsállal, a többi kellemetlenség pedig vállalható áldozat, hisz azt azért mégsem akarhatjuk, hogy nemzeti önrendelkezésünk egyik szimbóluma, a magyar bírák kényszernyugdíjazása ne legyen diszkriminatív. Ezzel ne is vicceljünk, kérem: persze, hogy az. Ebből viszont nem engedhetünk!

Ami tehát az ilyen extrém esetekben a legfontosabb, az a jó helyzetfelismerés! Nem szabad késlekedni: az államcsőd káosszal, a káosz végső soron pusztulással jár, de mi ne várjuk meg ezt a végkifejletet, hanem ismerjük fel már a legelső tüneteket: az államcsőd legelső sorban azzal jár, hogy nem hozza a postás a nyugdíjat. Jobb esetben azért nem hozza, mert neki sem adták oda a postán, rosszabb esetben odaadták, de útközben agyonverték, holttestét pedig kifosztották a forradalmárok. (Nem, nem „fülke”, igazi!) Még rosszabb esetben mindkettő egyszerre: agyonverték, pedig pénz se volt nála.

De nem csak a nyugdíj nem jön: leállnak a trolik, a buszok, és felesleges is volna igénybe venni őket, mert a boltokat, piacokat már rég kiürítette a népharag. A népharag egyébként legelőször a plazmatévéket szokta elsöpörni, majd az egyéb híradástechnikai eszközök kerülnek sorra, és csak a legvégén következnek a konzervek, egyéb tartós élelmiszerek. A fentiekből következik, hogy ha úgy érezzük, hogy a következő havi nyugdíjat, munkabért, milliárdos közbeszerzést, kenőpénzt stb. már nem fogjuk megkapni, azonnal célba vesszük a legközelebbi hipermarket konzervosztályát, és eleinte pénzzel, később könyörgéssel, legvégül fenyegetéssel és plafonba eresztett géppisztolysorozattal megkíséreljük megszerezni a teljes árukészletet. Merjünk ugyanis nagyok lenni! Az igaz, hogy nyilván még mi magunk sem tudunk megenni tizenhat tonna sertésmájkrémet, de a polgárháború egy későbbi szakaszában, vagy a polgárháborús helyzetet lezáró katonai diktatúra zűrzavarában árukészletünk kincset fog érni: érte egyéb élelmiszert, üzemanyagot, fegyvert, érintetlen gyereklányokat kaphatunk. Ne szalasszuk el ezeket a lehetőségeket!

A túlélés alapszabálya azonban nem ez: a háborúra már a békében készüljünk! Az ugyanis, aki pincéjében/kamrájában nem raktározott el békeidőben egy négy-hat fős család félévi szükségleteinek megfelelő zsákos krumplit, lisztet/tésztát, konzervet, befőttet és pálinkát, az annyit is ér. Tartalékaink birtokában viszont a kezdeti időket akár a házból való kimozdulás nélkül is átvészelhetjük. Fontos azonban, hogy a megszokott családi környezet barátságos meghittsége ne altassa el éberségünket: ha kedves szomszédunk kopogtat, ne kávéval és aprósüteménnyel kínáljuk, hanem egyszerűen csak lőjük le. Higgyük el: fordított esetben ő sem cselekedne másként.

Talán mondanunk sem kell, de a kertészkedés, kirándulás, templomba járás, életünk megannyi apró örömforrása elérhetetlenné válhat polgárháborús helyzetben. Helyette javasoljuk a fegyverpucolást, alagút vagy óvóhelyásást (ha még nem rendelkezünk ilyennel), valamint levezető testmozgásképpen a fegyveres járőrözést, esetleg a vadászatot, ezt a nemes, keresztény sportot. Ez utóbbiról érdemes tudni, hogy polgárháborús helyzetben nem csak nyárilúdra és szalonkára, de magától értetődő módon emberre is lőhetünk. Utóbbi elfogyasztása azonban csak igen szorult helyzetben javallt, kifosztása viszont kimondottan hasznos is lehet: számtalan apró kis kincset, dohányt, hüvelyt, zsilettpengét, esetleg családi aranyat/ezüstöt lelhetünk a kihűlő tetem zsebeiben.

Értékeinket (ékszert, készpénzt, műtárgyakat és párttagkönyvet) ne a széfben tartsuk! Ennél még az is jobb, ha elássuk a japáncseresznyefa tövében, de ennél jóval hasznosabb, ha a még a szükségállapot kihirdetése előtt megszabadulunk tőlük, és inkább élelmiszert vagy fegyvert, robbanószert vásárolunk rajtuk. Ügyeljünk arra is, hogy a taposóaknák elhelyezkedése ne zavarja meg a kert bioszféráját! Nincs szomorúbb látvány, mint egy telepített kumulatív repeszakna miatt kornyadozó kerti seprűfűbokor!

Végezetül: ha a fenti utasításokat maradéktalanul betartjuk, nem csak túlélhetjük a legextrémebb politikai kataklizmákat is, de kis szerencsével számot tévő tekintélyre, hatalomra is szert tehetünk úgy, hogy közben még a kertünk szépségét sem kellett feláldoznunk. A végeredmény tehát nem csak a szép, ápolt kert és a bőséges gyümölcsszüret, hanem az, hogy bunkerünk mélyén vagy szögesdróttal megerősített három méteres betonkerítésünk rejtekében szabadon élvezhetjük saját önrendelkezésünket annak biztos tudatában, hogy az a kibaszott mocsok Simor is megszopta, de cefetül.