Mert az nem állapot, hogy itt van egy lassan milliós, folyamatosan szaporodó problémahalmaz, és nem hogy nem aknázzuk ki azokat a lehetőségeket, amik bennük rejlenek, de még ráadásul a pofátlan szaporodásuk szülte problémát sem oldjuk meg.

Mármint úgy értve, hogy nem oldjuk meg, hogy egyelőre még nem véglegesen kellene megoldani, de azért hathatósan. Mert el lehet itt kezdeni szociológuskodni, meg jogvédősködni, de felesleges, hisz láttuk mit ért: az elmúlthúszév liberális, szabadságpárti, a világra nyitott, befogadó, a konszenzusra, a kultúrák közötti értelmes párbeszédre, valamint a felelős szakterületek által elért kutatási eredményekre épülő teszetosza szarsága csődöt mondott. Ki kell mondani egyszer és mindenkorra, hogy a cigánysággal nem lehet együttműködni: nem érdemes köntörfalazni. Bemondták a tévében is.

Mert lássuk be: ez a jöttment, semmirevaló, munkára, tanulásra és kultúrára alkalmatlan nép megérdemli a sorsát. Természetes, hogy ebből nem törhet ki, köteles tehát elfogadni bizonyos alapvető társadalmi együttélési elveket: tudniillik elfogadni a társadalomnak azt a rendkívül fontos együttélési elvét, hogy a cigánnyal ab ovo nem lehet együtt élni. A cigány tudomásul veszi hát a természet és a gondviselés által reá mért sorsot, és semmilyen formában nem jut eszébe, hogy fellázadjon ellene. Csak teszi a dolgát, csendesen, alávetettségének biztos, alázatos tudatában.

Kezdjük rögtön azzal, hogy kiről vegyen példát. Példát a köztiszteletben álló uszkai lelkipásztoraikról vegyen. És kérjen bocsánatot a magyar nemzettől azokért a bűnökért, amit elkövettek a magyar nép ellen. Mint romák. Ez alatt azt kell érteni, hogy azok ellen a bűneikért, amit mint nem romák, hanem mint románok, szorbok vagy bélyeggyűjtők követtek el, természetesen nem kell bocsánatot kérniük: ők cigányok, tehát ha akár egy kiflit is lenyúlnak a hipermarketből (nem beszélve hárommilió ember háromezermilliárdos, törvény által garantált magántulajdonáról!), azt mint romák követik el, tehát ezért nekik szigorúan bocsánatot kell kérniük. A magyar néptől, tudniillik. De ha egymástól lopnak, akkor is a magyar néptől kérjenek bocsánatot, mert nem voltak méltóak a magyar nép bizalmára.

A következő lépés: a munka világa. Roma bejelentett, tisztességgel megfizetett és garantált munkavállalói jogokkal körbebástyázott munkát ebben az országban alapesetben sem kaphat. Innentől kezdve kötelessége tehát megoldani, hogy kitartson a segély elsejéig oly módon, hogy éhen ne haljon a kölykeivel együtt, meg hogy télen tudjon tűzifát venni (áfa nélkül, persze) a helyi tüzépen (segítve ezzel a helyi nemzeti kisvállalkozói kört a felemelkedésben), valamint jusson a gyerekek torna- és strandfelszerelésére, tankönyveire és osztálykirándulásra is. Ám ha mindezt meg is cselekszi, akkor sem jár az ő gyerekének a jó minőségű oktatás, mert az a szép szőke magyar gyereknek jár. Az ugyanis érték, a cigány gyerek meg csak úgy van. Potyog az égből.

(Apropó, gyerek: kettő, maximum. A továbbiakban védekezés. Ha nincs pénz tablettára, kotonra vagy abortuszra, akkor Kalmopyrin: napi kettő, comb közé szorítva erősen. Illetve kiverni a sarokban, miközben az asszony szerelmesen néz.)

Ám ha mégis kap munkát a cigány, köteles megbecsülni magát, és megtenni mindent annak érdekében, hogy viszonylag kevésbé látszódjon a munkahelyén, hogy kicsoda. Menjen péknek, vagy járjon a gyárban mindig csak lapjával, vagy tegyen fejére maszkot, kit érdekel: az ő dolga. A lényeg, hogy véletlenül se emlékeztesse minduntalan kollégáit arra, hogy büdös cigány. Mindennek van határa: legyen már tekintettel, egy gyárban emberek is dolgoznak, akik nem kíváncsiak mások undorító származására.

Nagyjából ennyi lenne. Ha a továbbiakban neki társadalmilag járó szegénységet képes méltósággal, szó nélkül elviselni (bűnözés kizárva!), elképzelhető, hogy meglátogatja majd őt is a méltóságos asszony, és visz neki naposcsibét meg uborkamagot, valamint megtanítja járni is. Hogy kapáljon, túrja a földet, trágyázza az ólat. Jobbat nem érdemel. Maradjon csak ott, szeparáltan, elkülönítve. Később majd okosan körbe is kerítjük a cigánytelepet szögesdróttal, és állítunk a sarkaiba cuki kis tornyocskákat, meg teszünk bele helyes kis nyugdíjas katonagyerekeket, baszomnagy géppuskákkal. De ha jó lesz, kap aknazárat is.

Addig is: szedjen kökényt. Értelme nincs, de addig sincs szem előtt.