A helyet az, hogy 2012. január másodikán este egy, az évszakhoz képest enyhe, ezzel együtt mégis fogcsikorgató hidegben együtt tiltakozott cirka százezer ember különböző okokból kifolyólag, és ez súlyos, már-már helyreokozhatatlan károkat okozott más, mentális kihívásokkal küzdő embertársaink agyában. Vegyük sorjában, milyeneket!

Azok számára, akik dogmatizmusból, vallási okokból vagy egyéb idiotizmusból kizárólag csak közszolgálati vagy közpénzből és/vagy közakaratból finanszírozott vagy megtűrt televízió, rádió, sajtótermék által kibocsátott médiaondót hajlandóak fogyasztani, áruljuk el, hogy a fenti dátumtartományban azért gyűlt egybe a tigris meg a szelíd őz a ravaszdi rókakomával egyetemben (nem beszélve a nyúlról, aki kizárólag bioháztáji káposztáról álmodik), hogy félreérthetetlen, elvtársi (sic!) nyíltsággal közölje a jelenleg regnáló kormánypártok által kinevezett vagy azokat alkotó, de mindenesetre egymás (átvitt értelemben vett) hímtagján bravúros tornamutatványokat bemutató fogyatékosokkal, hogy ők (mármint a tömeg) ugyan élből nem ellenzik a másságot, de most már lassan nekik kezd fájni az ánuszkoszorújuk az eléjük táruló látványtól.

Bár már eddig sem adtam esélyt az írástudatlanok számára a szövegfeldolgozás megkönnyítése terén, tudom fokozni: döbbenet, de nekem semmi bajom egyébként az elhajlókkal úgy általában. Komolyan, vajból van az én szívem: én még annak az alkotmánybírósági aberráltnak is meg tudok bocsátani, aki személyes kudarcként éli meg, hogy a magánnyugdíj-pénztári törvényeket érintő döntés elmaradt a picsába. Most mondd, vonatkozó szervilis háztáji ezért kapja a fizetését, a kudarcélmenyekért. Meg persze a félrenézésért: más meg konkrétan szarral kevert gennyet takarít ki vénasszonyok alól, tizedannyiért se. Szar ez is, az is: nincs jelentősége. Lényeg, hogy legalább keressünk rajta valamit: ki többet, ki kevesebbet.

Mondom, nekem egy ilyen Pacal Lali vagy Panyolai, vagy milyen pálinkának hívják, nem játszik jelentősen. Nyilvánvaló, hogy ő egy szar ember – és bár meglehet, nem volt mindig az: mi borászok jól tudjuk, hogy a végeredmény, azaz óbor a lényeg, a friss bor még nem számít, mert az olyan, mint a kislányfing, annak se íze, se bűze. Majd kiforrja magát. Illető pálinkafajta viszont konkrétan csak eddig bírta magát kiforrni, mármint a szarig: mondanám, hogy majd mesél az unokáknak, de nem akarok rosszat szegény kiskölyköknek.

Ellenben azzal a relatív fiatalnak mondható, de máris felettébb büdös mocsokkal mit kezdjünk, aki elmegy egy ilyen százezres tüntetésre, azt megnézi jó messziről, majd elszalad gyorsan még kurva messzebbre onnan, hogy ott bemondja a kamerába, hogy igaz, hogy még nem verik szegény ministránsfiúkat, de igény, az volna rá? Vagy azzal, aki beleírja az internetbe, hogy ő hülye, és büszke rá, hogy ő hülye, de kötött máma nyakkendőt is, hogy ne látsszon annyira, hogy hülye? Vagy a kormányújságíróval, akinek megengedték, hogy bentről fotózza az üres tereket? Vagy a többivel, akit kordonnal kell megvédeni a kordonon kívüli valóság ellen, mert a végén még szembesül vele? (És, mittomudomén, megírja véletlenül?)

De engedjük meg: ezek a tehetségtelenek a saját egzisztenciájukért küzdenek, és mivel teljesen tehetségtelenek, örülnek, hogy legalább a gazdi megtűri őket a fanszőrzetében. Hisz ott elfér lesz a lapostetű is. De most mondjátok meg nekem, és tényleg nem költői a kérdés: azzal a független kereskedelmi Tehetséges Zsurnalisztával mit kezdjen az ember, aki kimegy egy ilyen tüntetésre, hátha a szanyikapitány elmocskosnácizza magát, mert vonatkozó Tehetséges Zsurnaliszta jólértesült róla, hogy tényleg lesznek kint mocskosnácik? (Akik persze a formállogika szerint a diktatúráért tüntettek, de ezt most hagyjuk.) Mert az nyilván fontos, hogy bár kurvára nem arról volt szó aznap este, nem arról beszélt sok ezer ember, de azért hangozzonel, ki ne maradjon, hogy mocskos szocik, hiszen bosszút kell állni azokon a vöröskatonának öltözött munkásőrökön, akik a kislánykorában órákon át tömték bele a vattacukrot, mély törést okozva ezzel a hitéleti fejlődésében? De legyen így, akkor sem hiszem el, hogy csak nekem gond, ha egy tüntetésen, ahol százezernek tűnő ember ordítja, hogy orbántakaroggy, a háromnevű a többi, lényegesen kevesebb nevű barátaival kizárólag azt a pár száz idióta gárdistát fedezi fel, aki összeverekedik a (nem kevésbé vállalhatatlan) szanyikapitánnyal?

Ez ugyanis minden, de nem pártatlan, kiegyensúlyozott szórakoztatás: ezért a szalaiannamari kurva nagy körmöst kellene, hogy adjon. Persze nem fog, mert az emtéinek se fog, de most tényleg e mögé sikerül bújni, Lacus? És én tényleg nem tudom, de nekem innen úgy tűnik, hogy ennél még az a nagyon hülye Ladatulajdonos is jobb, aki nem mert elinduli a géppel, mert feltűnt neki annyi év után a motorháztetőn az ablakmosó nyílása. Az ugyanis nem baj, ha időnként feltűnik az embernek ez-az, ha már újságírónak adta a fejét. Hülye meg legyen szabadidejében, ha arra van igénye. Csak válasszuk szét a kettőt: én se azért kapom a fizetésem, hogy tájékoztassak. (Tegyük hozzá: az egész világ nagyobb szerencséjére.) De én nem is vagyok Tehetséges Zsurnaliszta.

Ti ott a szerkesztőségben hogy vagytok ezzel?