Van egy film, sokan ismerhetik, hiszen a Vadnyugaton játszódik (dacára annak, hogy japán). Hét rosszarcú fegyveres próbál megvédeni benne egy falut egy rablóbandától, és bár nagyobbik részük belehal a dologba, kisebbik részük még rosszabbul jár.

 Lehetne azt is, hogy most már mindig

Mert, ugye, úgy szokott ez lenni, hogy csak úgy, jönnek ezek a rablóbandák. A derült égből, tudniillik. Mármint az amerikai filmekben szokott az így lenni, mert az amerikaiak szeretik kissé habcsókosítani, tündibündisíteni, sogar túlantropomorfizálni a világot: a méhecskék náluk emberekkel beszélgetnek (és rögtön angolul, hogyne), az idegenek számítógépeit földi vírusokkal simán tönkre lehet tenni, és a rablóvezérek is csak úgy érkeznek, kvázi, nőnek kifele a földből. És anélkül, hogy akárki rendes ember kicsit korábban, akár jelzésképpen is, de odaszart volna. (Sőt, a rendes emberek nem is szarnak, különben se). De mi, nem rendes emberek azonban tudjuk, hogy a rablóvezérek jelentős részét a népharag, rosszabb esetben a népakarat emelte rablóvezérré, mi több, formálta, gyúrta enkezével, saját, még meleg sarából. Ezt másképp úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a nép, az istenadta nép adott felhatalmazást (utóbbi esetben rögtön kétharmadost) a rablóvezérnek, hogy essen neki, és rabolja őt meg nagyon, de nagyon. Akár egymás után többször is. Csúnya, gonosz, rossz Essneki.

Egy öltönyös figura fogja a pénzünk

Persze a nép hülye, és nemhogy kollektíve, de egyedileg is vajmi kevés esze van. Fényesen igazolja ezt rögtön az a tény, hogy tizenhat cigányt nem ismer az átlagmagyar személyesen, akik legrosszabb esetben is csak néhány ezrest vesznek ki a zsebéből évente, de meg van győződve róla, hogy ha nem leszünk gyarmat, nem lesznek cigányok se. Vagyishogy személyes tehetségtelensége, alkoholizmussal kevert mélymagyar depressziója és agressziója (igen, így együtt; ez egyébként világszabadalom) és az a bámulatos képessége, hogy gondolkodni nem szok, ehelyett inkább kinevez maga fölé egy apucit, aki majd megmondja okosan, merre a mennyi, szóval ezek mindegyüttesen káprázatos pontossággal kijelölik számára azt a feladathalmazt, miszerint minden zsidó (komcsi, orbánista, libsi, cigány, eubürokrata, undzovejter) dögöljön meg. Ez ugyan nem konkréten az ő feladata, mármint hogy a másik dögöljön meg, de ebben az esetben meg ki lehet hívni a véberlacit a csőgörénnyel, és kitakarítja a faluból a mocskot.

És leszámítva a görcsöt a kézben

Ezért van az, hogy az átlátszó szerint a Bajnai oligarcha, amivel még jobban is járt, mert a vastagbőr szerint simán csak rohadjon meg. Nem beszélve a feszt emlúltnyolcévező juhászról, sifferről, vagy a saját árnyékain (tudniillik nem csak azon, amelyik a sajátjuk, de azon se, amelyiket rájuk vetített a népharag) túllépni nem csak nem tudó, de nem is akaró maszoposokról, dékásokról. És akkor még az elempé és csatolt részei, a mindentől, még a saját bélműködésétől is független akármilyenoldali értelmiségieket már ne is említsem: ők nem szarnak, dehogy. És ezért van az is, hogy amikor a szolidaritás honlapján kiderült, hogy a millára akarok menni, kibasztak a felajánlott igniszemmel együtt. Rohadjak meg, minek akarok segíteni: hát, ennyit a hét mesterlövészről.

És ezért csinálunk mindent, egy pohár szeszért

Én tehát a továbbiakban iszok egyet a kedves, részben összejuhászodott, gyertyafényes pesti értelmiség kedves egészségére és drukkolok a szolidaritás dühödt nyugdíjasainak is, hogy jól megveressék magukat. (Nem fogják.) Másfél év múlva úgyis a viktorra szavaz, aki komolyan gondolja, hogy érdemes szavazni ebben az országban: a diktatúra tehát marad, mert fokozott igény van rá, és majd a békéért harcoló bencsikmenet is igazolni fogja, hogy a gazdaság felpörgetését legjobban a közmunka, és nem a hitelezés vagy a beáramló működő tőke segíti elő. Továbbá a pekidzs, a junó, meg a szimplisziti. Meg is érdemlitek egymást: sok boldog különtüntetést kívánok, biszhundertundcvancig.

Az újság megírja, hogy csodálatos

Majd megolvasom a híradóban, hogy mi volt. Illetve, hogy mi nem volt. Marháskodni viszont meg nem érek rá: fel kell ásnom a szőlőt, drága barátaim. Mert magamon kívánom kezdeni a munkaalapú társadalmat, és különben is: nem tudom, mondtam-e, de egy rakás béna, gerinctelen, haszonleső szarházi miatt, aki képtelen volt végezni a munkáját, lecserélték a komplett munkahelyemet fürge diákmunkásokra a minap. Jelenleg tehát munkát keresek, így nem tehetem meg, hogy kizárjam ennek az országnak a legnagyobb munkáltatóját, a kormányt holmi félreértelmezett, hasztalan, esztelen forradalmárkodás miatt. Így hát ha nektek nem fontos, én se lihegem túl a dolgot: forradalom bizonytalan időkre elhalasztva.

Na, mennyire őszintén tudok élni, mi?