Kivételesen egy örömhírt hallottam a minap: megkezdte munkáját az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét és a gyöngyöspatai eseményeket feltáró, valamint az egyenruhás bűnözés felszámolását elősegítő eseti bizottság. Most tehát már az utolsó akadály is elhárult az elől, hogy mindenki számára megnyugtató módon kiderüljön, miszerint Richard Field kapja be.
Más eredmény aligha várható. A bizottság felállításáról ugyanis ennek a magyarországnak a parlamentje úgy határozott, hogy megkérte szépen ezt a másik cirkuszművészeti szakkört, ugyan vizsgálná már meg a gyöngyöspatai romák „húsvéti utaztatása” körülményeit, meg hogy ki hazudta, hogy ez valójában evakuálás volt, és mit hazudozik össze ez a Richard Field, és különben is, ki fizette ezt a Richard Fieldet (a tudjuk kiken kívül, persze). Meg hogy miért kellett az ellenzéknek csinálni a balhét, „lejáratva hazánkat a nemzetközi közvélemény előtt”. Valamint, ha már arra járnak, néznék már meg, kik ezek az egyenruhások és ki pénzeli őket. De ezt csak úgy, mellékesen, ha még maradna idő ebéd előtt.
Az, hogy a határozat címe ezek szerint viszont nem egészen korrelál, sőt tulajdonképpen köszönő viszonyban sincs a határozat entestében megfogalmazott elvárásokkal, feltűnt a TASZ-nak is, aki emiatt ijedtében árnyékjelentést bocsátott ki. Megjegyzem, nagyon kedves dolog ez a TASZ-tól, hogy nem mondjuk nagy erejű gamma-sugárzást bocsátott ki, hiszen azzal szélsőséges esetben nem csak az egész Földet, de talán még a teljes fideszfrakciót is elpusztíthatta volna, nem kímélve a fenti hazudásügyi eseti bizottságot sem. Mert mondanom sem kell, az aztán igazán alaposan lejáratta volna hazánkat nem csak a nemzetközi, de a csillagközi közvélemény előtt is.
De nem, a TASZ megkegyelmezett, és csak a bizottság nevében szereplő témával kapcsolatos kérdésekre szeretett volna választ adni. Ez az izgága izé, ez a TASZ ugyanis valamilyen érthetetlen okból úgy véli, a „határozat az ötvenes évek koncepciós pereinek irataira emlékeztető módon prejudikál”. Döbbenetes, hogy juthatott erre a következtetésre, hiszen például az a határozatban szereplő kérdés, hogy „ki és miért állította valótlanul […] , hogy a gyöngyöspatai romák helyszínről történő evakuálása zajlik”, nyilvánvalóan nem prejudikál, amire a „valótlanul” módosítószó az eleven bizonyíték. És persze az sem prejudikál, hogy „kinek az érdeke, hogy a nemzetközi sajtó Magyarországról, (sic!) a valóságban nem létező polgárháborús helyzetet mutasson be”. Az, hogy kinek az érdeke, hogy a parlamentben legalább egy kurva vesszőhiba nélkül határozatot ne lehessen megfogalmazni, most nem érdekes: sokkal fontosabb az, hogy tisztába jöjjünk vele, hogy nem az a kérdés, hogy kedélyes húsvéti üdülés zajlott-e arrafele ez idő tájt, hiszen az zajlott, hanem hogy ki hazudta, hogy nem az zajlott. Hiszen az kimondottan úgy volt, hogy előbb az Egyenruhás Alkoholistákat Minden Szaros Kistelepülésre Hagyományőrző Egyesület ment oda születésnapot ünnepelni, még hozzá hetekig. (Most mondanám, hogy sátoros ünnep, de rossz poén.) Ezt követte a cigányok évszázados húsvéti hagyománya: tudva levő, hogy ők az ünnep alkalmával felkeresik hazánk volt úttörőtáborait. Tavaly például Zánkán voltak: a gyerekek nagyon élvezték is a zászlófelvonást, este meg a tábortűz mellett közösen elénekelték a Guantanamérát. Hogyne.
De nem: a kérdés ma már mindössze annyi, hogy ki és kinek érdekében hazudta azt, hogy Gyöngyöspata egyáltalán létezett. Az, hogy a bíróságokon van ez az évezredekkel ez előtt rögzült rosszízű gyakorlat, hogy azt vizsgálják, hogy a vádlott egyáltalán elkövette-e a bűncselekményt, és nem azt, hogy kinek áll érdekében, hogy azt hazudja, hogy bűncselekmény történt, mondhatni, jogtechnikai részletkérdés. Kétharmaddal meg pláne az. A lényeg immáron egészen más: a fenti határozat szerint ugyanis a jelenleg kormányzó pártok igenis azt szabták feladatul maguknak, hogy kinyomozzák, miért igaz, amit ők hazudnak. És ne legyen kétségünk: a végére is fognak járni. Mert nekik meg az áll az érdekükben.
A cigányoké meg persze ismét le van szarva.
