Gépnarancs

Miért ez a címe?

Részeg pasas nyög, átölelve, szorítva, feszítve a villanyoszlopot: "Ki kell ennek jönni!". Már hatalmas tömeg gyűlik köré, mire hatalmasat szellent, majd így folytatja: "Mondtam én, hogy ki kell ennek jönni!" Vagyunk ezzel így...

Kálmán szerint

Friss topikok

A nyilvánosság diszkrét bája

2011.09.22. 15:33 Humperdickk

Léteznek ugye a nyílt levelek, gyújtó hangú szónoklatok, vécéfalára írt költemények, meg az irodalom, úgy, ahogy van: ezek ilyen nyilvános dolgok. Tudni kell azonban, hogy a képviselők, főleg a miniszterelnökök beszédeinek vázlata személyes ügy. Abba senkinek, soha, semmilyen beletekintése sem lehet, mert különben nem csak megáll, vissza is fordul a gazdasági növekedés, sőt, az is meglehet, hogy előtte még letolja a gatyáját és pössent is egyet.

Hiszen értjük: a jövő évi költségvetés idegbeteg, kaotikus, dilettáns lázas, minden részletet aprólékos gondossággal kidolgozó, alapos előkészítő munkájába halandó ember bele nem tekinthet, mert biza megtörténhetik, hogy annak nagyszerűségétől megrendülve só-, cukor- vagy egyéb, még ki sem talált extraadótól sújtott anyagból készült bálvánnyá válik. Ez még némely kormánypárti képviselő esetében nem is okozna fennakadást, feltéve, ha egyik vagy másik, esetleg mindkét mutatóujja az ülésteremben elfoglalt helyénél található „igen” gombra szervül (mint az sok esetben már így is tapasztalati ténynek tűnik), nem lenne azonban üdvös, ha a lakosság jelentős része is megmerevedne, és ilyenformán (köz)munkára alkalmatlanná válna. Mert az maga volna a nemzethalál.

A nemzethalállal, valamint a nyilvánosság ártalmaival kapcsolatban további érdekes megfigyelést tett nemrég a magát jobboldalinak tartó magyar jobboldal is: nem kizárt, de mindenesetre esélyes, hogy amennyiben egy közíró a „magyarról” mint fajtáról generikus, sőt, genetikus értelemben vett kijelentéseket tesz, az feltétlenül meggyalázza a magyarokat, olyannyira, hogy sokan sírva fognak fakadni, valamint fogaknak csikorgatása is várható Verecke irányából. Ez pedig rossz, ennek a magát jobboldalinak tartó magyar jobboldali nem örül. Ám amennyiben ugyanilyen általános, hogy ne mondjuk, genetikai értelemben történik említés a tehetséges, szorgalmas, nyereg alatt Nobel-díjakat puhító, futballokos magyarokról, az mindjárt más. Mert hisz utóbbi esetben feltétlenül jó, amit teszünk, és ilyen esetben az általánosítás gyönyörködtet, és amennyiben mi is csupa-csupa szépet írunk a kedvenc sztereotípiánkról, nem kizárt, hogy még államtitkárságot is kapunk valahol. Az meg ugye, nagy megtiszteltetés, meg öröm a családnak.

Összefoglalva tehát: a nyilvánosság nem jó. A nyilvánosság öl, butít és nyomorba dönt: miniszterelnökök összefirkált jegyzeteinek vagy Kossuth-díjas írok összezagyvált sületlenségeinek (genetikusan, persze Papa, beszélsz hülyeségeket! ugye nem erre adnak idehaza Kossuth-díjat?!) a megismerése más-más okból ugyan, de ártalmas. Hogy belássuk, vegyünk két példát: az első esetben csak igen kicsi híja volt, hogy a jegyzetekbe kukkantva megtudja a honpolgár, mennyi lesz a nettója jövőre – az meg igen-igen kedvezőtlen fejlemény lenne, hiszen így a hitelkérelmét a bank érdemben el tudná bírálni. A másik esetben ilyen közvetlen kár most nem jut eszembe: arra tudok csak gondolni, hogy ha a zsenge gyermekelme értesül róla, hogy „a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában”, akkor nem csak megáll a fejlődésben, de talán még drogozni is elfelejt egy hétig.

Nagy szerencsénk, hogy a zsenge gyermekelme ilyesmit nem olvas. Nem, ő bizony leginkább semmit sem olvas, de (a fészbukon kívüli értelemben vett) totális semmit nem olvasást egyelőre tökélyre nem fejlesztheti: az iskolában ugyanis rákényszerítik, hogy elolvasson ezt-azt. Többek között olyan vérbajos dekadenseket, mint az a bizonyos Ady Endre, aki magyargyűlölő hazaáruló bitangról tudni kell, hogy nem átallt olyasmiket írni a magyarságról, hogy „Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: / Veréshez szokott fajta, / Cigány-népek langy szivű sihederje, / Verje csak, verje, verje.” És ez a szenny bizony érettségi tétel. És ez mit ne mondjunk, vérlázító. Plusz még rasszista is. (Igaz, utóbbi újabban kevésbé baj.)

Nem mondhatunk mást: innen csak remélni tudjuk, hogy ennek az Adynak a dolgai nem jutnak el a Tisztelt Ház, közelebbről mindenféle nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkárok fülébe. De ha így is történik, biztosak vagyunk benne, hogy akárcsak Kertész Ákos írásán, ezen is méltóképpen fel fog háborodni. Idézzük is ide gyönyörű szavait:

„Az ország polgárai becsületes, megfeszített munkájukkal bizonyítják, hogy értékteremtő nemzet a magyar. Nem másra mutogatva, nem a dagonyában ülve, hanem önnön erőnkből küzdünk a szocialista kormányok elhibázott intézkedései okozta nehézségekkel.”

De szép is ez: amikor egy államtitkár egyazon mondatban képes állítani azt, amit egyben cáfol: bizony, ő nem másra mutogatva küzd a másra mutogatás ellen. Szép mutatvány, meg kell hagyni. És milyen jó, hogy a sok szemét mellett ez is nyilvánosságra került!

Jó kezekben van az ország!

Szólj hozzá!

Címkék: cenzúra hülyemagyar kertészákos

A bejegyzés trackback címe:

https://kikellennekjonni.blog.hu/api/trackback/id/tr973246012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása