Avagy miért nem jó, ha az ország vezetője egy bunkó?
A német Focus Magazin körülbelül egy hónapja interjút készített valakivel. Azért írom így, ilyen sejtelmesen, hogy „valakivel”, mert teljesen mindegy, hogy kivel: egy alulról feltört, félművelt kis taplóval vagy egy zseniális politikussal, egyre megy. A lényeg, hogy ez az izé jelenleg valaki valahol, azaz vezet valamit, mert így alakult, hogy megengedték neki, mindegy.
A sajtóban persze nem sok visszhangja volt a dolognak, mert hisz ennek az országnak a sajtója jelenleg el is van foglalva nagyon. Mármint nem úgy van elfoglalva, ahogy mondjuk Észak-Koreában van elfoglalva, hanem inkább úgy van elfoglalva, hogy ha esetleg túl szabadnak akarná érezni magát, jön az atom. És ez nem tesz jót a szabad piaci versengésnek: az atom. Mert hát atomcsapás árnyékában nem nő a ribizli a reklámpiacon, úgyhogy nem csoda, hogy az összecsapnak a hullámok: ellenzéki lapoktól mind szabadulna a svájci tulajdonos, a borosbocskort a felesége tartja el, a maradék rádió meg lassan végleg be lesz tiltva. Tekintve azonban, hogy a lakosságnak igénye a kiegyensúlyozott tájékoztatásra nincsen, ellentétben a pálinkára van, a hibátlan politizálás mikéntje adott: májzsugort mindenkinek, nem szarozunk.
Ellenben szavam ne feledjem: a riport. Nos, a riportban a mit sem sejtő európai (ez később még fontos lesz) riporternő kérdéseket tett fel vonatkozó próbanácinak. Próbanáciországban merőben szokatlan, mit ne mondjunk, unortodox fejleményként tűnt elő továbbá az is, hogy a kérdésekre konkrét válaszokat is elvárt volna az interjúvoló. Interjúvolt ezt nem értette, ehhez nem volt szokva, ezeket a válaszokat megadni nem kívánta, ezért a legváltozatosabb formában próbált a válaszok elől kitérni. Így beszélt például harcról és a csatákról, amiket permanensen folytat, majd a következő kérdésben a béke fontosságáról is. És igaz, ez így, első olvasatra ellentmondásnak tűnik, de az ilyen roppant fontos, világbéke-típusú válaszok mégis különösen hasznosak, már amennyiben szépségkirálynő-jelölt, hazug pojáca vagy szimplán csak idióta az ember. (Innen mi nem tudjuk eldönteni, melyik, de hogy nem egy szép ember a próbanáci, az ad némi fogódzót.)
Következett azonban egy olyan kérdés, amire már végképp nem tűnt jó válasznak az, hogy egy a jelszónk, tartós béke:
„Néhányan azzal vádolják, hogy támogatja az antiszemita tendenciákat. Például nemrég Magyarországon a Hitlerrel szövetséges Horthy Miklósnak állítottak emlékművet.”
Kemény. Emberünk azonban most sem jött zavarba, küldte a megoldást:
„Hát ez egy sajátos interjúhelyzet, amikor egy német újságírónő azért von felelősségre minket, mert Hitler szövetségesei voltunk.”
Szóval, így. (Hagyok egy percet, emészteni.)
Tehát: a náci Németország egy kései, nem náci leszármazottja egy olyan országban, ahol nemhogy egy nyavalyás Hitler-szobor, de Goebbels alakú nyalóka sem lelhető fel nyomokban sem, nem teheti fel a kérdést egy másik ország miniszterelnökének, hogy mért tűr meg (és pártja esetenként miért támogat) olyan, hogy is mondjuk finoman, szubkultúrákat, aki szubkultúrák szerint például embertársaink nem köthetnek másik embertársaikkal házasságot, ha az az embertársuk történetesen zsidó. (Vagy flamand, volapök, piréz, most mindegy.) Még egyszer: egy ember, aki történetesen német, további attribútumai ismeretlenül hagyása mellett sem kérdezheti meg a teljhatalmát (N. B: európai uniós jóváhagyással) építő kis mocskot, hogy mi van zsidótörvények aláírójának szobrával. Mert hogy az „sajátos interjúhelyzet” volna.
Még jó, hogy, nem izraeli volt a szerencsétlen. Hiszen ők ölték meg Jézust.
Nos: tudni kell: a fenti magazint mintegy félmillió példányban nyomják ki, a harmadik legolvasottabb német hetilap. Félmillió német tehát olvasta, hogy lenácizták, és feltehetően megosztotta még legalább ugyanennyivel, hogy tudjanak róla, hogy ők is le lettek nácizva. Így most már, ha soha semmit sem hallott volna ez az akárhány millió német ember erről a kis országról, annyit most már tud, hogy egy grundról szalajtott köcsög kis bunkó vezeti, akinek nincs vitakultúrája. És őtőle magától tudja ezt, nem volt a közelben ballibmédia, ferdíteni. Mert hát eleve ilyen ferde ez a szerencsétlen: nem kell ennek háromlábú puccskísérlet, megáll ez a maga lábán is, még ha néha imbolyog is.
Még valami: az interjút én nem a Focusban, hanem a kormany.hu-n olvastam. Mert hogy kirakták. Gondolom, mert büszkék rá.
Nem tudok mit hozzátenni.
