.
A kormány, mint tudjuk, megmentette a nyugdíjrendszert, ez nem vitás.
Ezt a megmentést mi itt vidéken a következőképpen gondoljuk: volna ez a nyugdíjrendszer, amit a képletesség kedvéért ártatlan, szőke kék szemű kisleány képében képzelünk magunk elé. Namármost: ez a kisleány serdülő korba lépve természetes módon kezdett érdeklődni a nagyvilág úgynevezett „felnőttes” dolgai iránt, szépen kezdett kigömbölyödni is itt-ott. Megítélésünk szerint éppen emiatt erre a kisleányra ezernyi veszély leselkedett: mindenre elszánt, rossz arcú spekulánsok fenték reá a fogukat sötét tőzsdefolyosók mélyén. Kétség sem férhet hozzá, hogy megmentése nem tűrt halasztást.
A megmentés maga egyébként a miniszterelnök elmondásából szerintünk, türhő vidékiek szerint egyértelműen kihámozhatóan a következőképpen történt: nyolcan-tízen körbeállták a leányzót, hogy mintegy testükkel védjék ártatlanságát, majd kezdetét vette a megmentés effektív releváns része, az alapos, mindenre kiterjedő Nemzeti Összefogás. A kisleány egyensúlyának állami kézbe vétele után őneki minden porcikáját megismerték, így felnőtt módjára dönthettek, hogy kezdetét vehesse az alapos, szakszerű mélytorkozás.
Történt mindez oly módon, hogy a fenti műveletsor következtében egyrészt a kisleánynak szemérme csorbát nem szenvedett, másrészt de. Ez ugyan minálunk itt a faluban nem lehetség, ám mit tudjuk ezt mi, hogy mennek ott fenn a dolgok, Pesten. Villamos sincs itt, ott meg mégis van.
Mindezekután hamarost fel is ugrottunk az almásderes hóka fácsebukkra, hogy ott kérdjük meg, személyesen a porondmestertől, hogy ha mondjuk, neadjisten, megint akad egy ilyen megmentés, nem szónának-e esetleg nekünk is. Ugyanis mink is szeressük a friss pipihúst.
Még nem kaptunk választ. De nem csüggedünk: tudjuk, a tyúkól sem egy nap alatt épült.