Avagy miért lenne jó alkotmánybíró Palácsik Tímea?
Néhány hónapja röppent fel az örömhír, miszerint Andy Vajna, a nemrég kormánybiztossá gömbölyödött hollywoodi filmproducer az időnként önhibáján kívül a hajdúpéteri mélységekig elpofozott Palácsik Tímeával él, ha egyelőre nem is nemi, de mindenképpen partiéletet. Ezen együttélés során megosztják egymással az élet apró-cseprő örömeit – pontosabban a neves filmproducer oszt meg ezt-azt kedvesével, az immáron ez által (mármint Vajna által) világhírűvé kefélt fényesített partikellékkkel.
Hogy ebben nevezett Tímeának mi öröme van, nem firtatjuk. Magánéleti, hálószoba- és banktitkok számunkra ugyanis szentek, és azt sem vagyunk hajlandóak elárulni, hogy egy számító, pénzéhes kurvának tartjuk nevezett művésznőt. (Hogy miben művész, szintén nem firtatjuk.) Az, hogy a formátlanná hízott egykor sikeres filmproducernek ebben, mármint nevezett Tímeában mi öröme van, szintén nem képezi vizsgálódásunk tárgyát – bár, valljuk meg, heteroszexuális férfiként azért néhány tippünk lenne. Mi ugyanis megértjük: mindenki szeret időnként ösztönszintig leállatosulni, és nincs kétségünk, hogy a Tímea bizonyos vadállatias ösztönök kielégítésében minden bizonnyal prímán alkalmazható szexuális segédeszköz gyanánt. De ne prejudikáljunk: maradjunk annyiban, hogy beszélgetni konkrétan a kutya sem akarna Tímeával, hiszen, hogy is fogalmazzunk finoman, becslésünk szerint mentális téren csak korlátozottan igénybe vehető őnagysága.
Ez egyébként egy létforma, mármint ez a síkhülye, mindenre kész, segédeszközként magát boldognak érző emberpéldány. És hát ha illető emberpéldány még ráadásul nő is, kedvező fizikai paraméterei kapcsán lehet még akár a férfitársadalom jelentős része bírvágyának netovábbja is – bár igaz, kisebb része inkább csak ütné, mint a répát. A lényeg, hogy bizonyos primitív társadalmakban, mint amilyen a mienk is, a magukat vezetőnek érző bennszülöttek valamilyen formában mindenképpen ragaszkodnak hozzá, hogy maguk alatt érezzék azon más bennszülötteket, akik gyávaságuk, gyengeségük, sunyiságuk és butaságuk, vagy mindezek kombináció okán éppen annak örülnek olyan nagyon, ha maguk felett érezhetik ezt a felettesi valagat.
Hisz a valag nyújt egyfajta biztonságérzetet: amikor feltekintenek, a látóterüket teljes mértékben betölti valami nagy, ismerős, egybefüggő valami. Ha az a csillagos ég, akkor az, ha meg a főnök valaga, akkor meg az. Nem érdekes, a lényeg, hogy ne érezzék magukat egyedül a nagy ismeretlenben, ahol össze-vissza szaladgálnak mindenféle tehetséges, okos kis gecik. Akik alkotnak, alkotnak szüntelen, miközben hullik rájuk az sok nobeldíj. Ez nekik fáj, ám ha elfogadják a felettesi ülepet, többet ér az akárhány nobeldíjnál: hisz nem is kell, hogy értsenek bármihez is! Fogadni mernénk, hogy például nevezett Tímeánk a szopáson kívül nagyjából semmihez nem ért, amit ún. értékteremtő kulturális tevékenységnek lehetne nevezni. (Tudományos munkásságát még ennél is alacsonyabbra értékelhetjük, úgy valahol a semjéni sötétség határán is túlra.)
És miközben saját értéktelenségük, tehetségtelenségük miatti frusztrációik, vagy csak mások nyilvánvaló tehetségesebbnek tűnése miatt fedelet keresnek saját szellemi hajléktalanságuk fölé, észre sem veszik, hogy mennyire porig alázzák önmagukat. Pedig, mit lehessen tudni: Tímea, meglehet, kiváló anya, feleség, konyhatündér, ügyfélszolgálati munkatárs is lehetne. Sőt, kis utánjárással felfedezhetné azt is, mi az, amiben még az átlagnál is nagyobb tehetséggel van megáldva. Az viszont már most biztos, hogy művésznek, karatebajnoknak vagy függönykarnisnak Tímea bizony nem való. Sőt, még alkotmánybírónak se.
Hogy ezek után egy magát virtingli, komoly alkotmánybírónak képzelő szívósmária, pokolbéla vagy balsaiistván miért nem látja be, hogy hülye a választott (mármint mások, pontosabban Valaki Más Által Választott) szakmájához, talán már nem akkora rejtély. Az ilyen balsaiistvánok ugyanis teljesen indokolhatatlanul azt hiszik, hogy ők érdemeik szerint jutottak ahhoz a magas polchoz: kicsit úgy, ahogy a Palácsnikok is a milliárdos produceri faszhoz. Ezek után persze nem csoda, ha egy ilyen balsai szerint a lakhely szerint megkülönböztetett, teljesen felesleges választási regisztráció nem ellentétes azzal, hogy minden állampolgárnak megkülönböztetések, illetőleg ésszerűtlen korlátozások nélkül joga és lehetősége van arra, hogy valódi és rendszeres választásokon szavazzon. Azaz: ésszerűtlenül, megkülönböztetve korlátozni nem szabad, kivéve, ha az ésszerűtlen, megkülönböztető módon korlátozunk.
Értjük persze: hülyének is lennie kell. Vagy mondjam finomabban: mentálisan szintúgy csak korlátozottan igénybe vehető az ilyen ember. Nem sokban különbözik tehát szegény Tímeától: partikellék ő is – a különbség csak a szerszám méretében manifesztálódik, aminek a végén ő örömforrásként funkcionál. Az, hogy az ilyen balsaiistvánnak ehhez képest még jó segge sincs, mit sem számít: őrá ugyanis nem azért esett a választás, mert szépek lennének a fenékgerezdjei. Dehogy.
Másképp szép ő: belülről, mélyen belülről árad belőle egy másfajta szépség. Nagyon, nagyon mélyről.
