(Upsz, most vettem észre, ez beszorult az internetbe. Tut mir Leid! Azért lájkoljátok, hadd örüljek. És hogy legyen hamarosan friss. És az még jó is lesz, nem mint ez.) (És bocs.) (Ja, rohaggyonmeg a fájerfox.)

***

Hát, íme, megleltétek hazátokat: ezzel a mostani trafikmentéssel (komolyan, már várom a selmecigabi-féle teszkókiflimentési kormánybiztosságot) már-már szinte kiérdemeltétek a Don Corleone-díj polgári fokozatát.

Ám is kiderült, hogy vannak itt még magasságok: hisz ki mondta, hogy ne lehetne törvénnyé nemesíteni, hogy rohaggyon meg az átlátszó. (A ponthu.) Hisz pont ő mért ne rohaggyon meg. A klubrádiót ugyan fel kellett adni, mert nagyon picsogott miatta a hilariklinton. Nem beszélve a további külföldiekről, akiket az egyszerűség kedvéért csak a hazai baloldal által feltüzelt, idegen érdekek képviseletében álló, továbbá multinacionális földönkívülieknek képzel el az a kollektív tudat, aki szerint kovácsákos (bármilyen értelemben) tehetséges, a patakiattila meg egy egyenes kiállású, őszinte rokkergyerek, csak már megkopaszodott kissé. Innen a következő lépés, hogy az a sok cigány, aki pár éve átesett különféle komondorokon, nyilván az is a saját jól felfogott, aljas, politikai érdekeiből lett agyonlőve, az állítólag radikális jobboldali fiatalok által, pár éve. És lesz még agyonverve, románállampolgárilag, belügyminiszteri jóváhagyással, bárki más.

Hisz miért eshetnek el vak komondoraink által azok a kurva liberálisok is. Mennyibe van.

Hát, drága barátaim, itt tartunk: ti nem csak a pálinkát nem bírjátok, de a nyilvánosságot sem. Nem csoda, mindkettő kemény drog: Amerikában is előbb tiltották be a sárgadinnyelikőrt, míg rá nem jöttek, hogy van durvább keménység is. Azóta tilos heroint nyomni a közterületen, és Richard Nixon is megszűnt elnöknek lenni. Merthogy visszaélt a hatalmával – ez egy ilyen egzotikus kifejezés, nem magyarázom, de nagyjából azt jelenti, hogy teljesen jogosulatlanul egyszerre csak egy rokkantparkolóba parkolhatunk. (Már amennyiben nem vagyunk miniszterelnökök házipincsijei, mert akkor kettőbe is.)

Ezzel szemben nálunk jelenleg szabad dohányozni mindenkinek, akinek vannak ukrán csempész ismerősei, de a fideszesnek egyenesen kötelező is lesz, hisz ezzel is csak a hazát védi. Vagyis annak egy szűkebb pátriárkáját: tudniillik anális értelemben szűkebb; egyébként egyre bővül az. Hát várjátok, hátha leesik jövőre egy cipőbolttender. De lesz itt még újabb elsődíj a házipályázaton. Orbán Ráhel lesz az első (nemzeti) táncsicsdíjas, aki előtte legfeljebb szűk körben zsidózott.

De ti ezt mind hagyjátok. És mindezt csak azért, hogy nehogy visszajöjjenek a kommunisták: tudniillik azok a kommunisták, akik nem ti vagytok kommunisták. Akik szintén korruptak, de megvan az a jó szokásuk, hogy komoly indok nélkül nem gyújtanak fel tévészékházakat. Mint a hőseitek. Mert nem teccett megvédeni az emtévészékházat: hokedlivel akár, ha csak az volt otthol. Ehelyett inkább el tetszettünk baszni, meg ücsörögni tetszettünk a bérleményben – ijedten, hogy mikor jön már el az orbánviktor. De most már késő: eljött. El lett ugatva, ezer fórumon, hogy el fog jönni. És hogy hozni fogja magával az análintrudert is – kedvesen bezsírozva, hogy ezzel is feldobja a békemenetek egyhangúságát. Hisz megbaszatva lenni is jobb, ha nem egyedül szopik közben az ember. Nézd már, a hülye Margitot, hogy folyik le oldalt neki.

Gratulálok, drágáim. Ezt a háborút tulajdonképpen már megnyertétek: teljes a siker. Megvan, bent vagytok, sőt, immáron bennetek is bent van. Jó mélyen. Lesz hát pénz a gyerek oxfordi ösztöndíjára, a maszektrafikra, a hobbytelekre Ráckevén, sőt, jut még a rikkancstóni kedvenc nyomorultjainak is luivüjton-táskára. Hajráfradi, hajrávidi, hajráloki. Együtt vagytok hát, mint a másnapos kutyaszar. De úgy viszont vastagon.

Írjuk le azért egy nevet: Hadházy Ákos. Írjuk le, mert megérdemli. Meg mert, hogy hátha. Értitek: hogy hátha.