"Megint fellángolt az abortuszvita", hálistennek. Komolyan nem tudtam, mi hiányzik még. Butuskábbfajta keresztény barátaink időnként felháborodnak rajta - meg sok máson is, pl. hogy mért húz kotont a paraszt. Sok értelmesebb keresztény ilyenkor, gondolom, félrenéz; végülis, a hülyének kell ez a csoportidentitás-képző mantra is, a lényeg, hogy legyen a pénzükből új tető a templomon!
De ne legyen félreértés: az abortusz tényleg egy nagyon nagy marhaság. Nem is igazán értem, miért folyamodik hozzá bárki is manapság. Hiszen: lehet védekezni, ezerféle módon. Aztán ha nem sikerül a nagy védekezés (van az úgy..), ott van az esemény utáni tabletta. Ami ugyan nem olcsó, de ki lehet bírni.
És itt van a kutya elásva. Az elesettebbnek, szegényebbnek nincsen pénze ezekre a modern dolgokra. A keresztény egyháznak lenne pénze, hogy segítsen rajtuk, de neki meg pont most érkezése nincsen rája, hogy leszakadjon a többévezredes babonákról, és tényleg hitelvei alapján járjon el, azaz segítsen, könyörüljön, s mindeközben ne ítéljen.
Minek, hisz van jobb megoldás: szüljön a szegény paraszt. Meg az is, aki annyira hülye, hogy nem védekezik, pedig megtehetné. Lesz majd sok csillogó szemű, szegény és/vagy hülye gyerek, akik majd megint jól ki lesznek rekesztve a társadalomból, akiket majd megint el kell tartania valakinek, amíg felnőnek (sőt: azon túl), és akik majd újabb felesleges teherként csüggnek a Becsületes Dolgozó Emberek nyakán. (Nem tom, a polgár már végleg kilőve?) És ezek még szegény nyugdíjas szüleiket sem fogják támogatni, mert nem lesz miből.
De nem, akkor se. Tilcsukbe. És most. És nem is kell mást tenni. Lófaszt se. Mert ahhoz gondolkodni kéne. Messzebb látni a fejünknél. Kicsit előre tervezni, leereszkedni az elesettekhez.
Le vannak azok szarva. Le vagyunk mi szarva. Nem kell csinálni semmit, minden jó, ahogy van. Nem gondolkodunk, nem tervezünk: kinevezünk, betiltunk, elveszünk. Lám, a nyugdíjunk is kell az adócsökkentésükhöz. Meg hogy jusson a perselybe is.
Ennek a társadalomnak viszont már van lehetőségem kitiltottjának lenni, szerencsére. Vagy Istennek Hála?
