.
Alkotmánybírónak lenni kemény dolog.
Reggel, de mit is beszélek, még pitymallat előtt, mikoron a kakas ennen másik oldalára fordulni is rest, az alkotmánybírát már kiveti magából az ágy.
A csipát kidörgölni sincs idő: várja a feladat. Őszülő kobakján a gyérülő tincseket félresöpri csak, majd kapkodva beszappanyozza orcáját, s csorba beretvájával (hiszen éleznie sosincs idő) végigszalad sebtiben a borostán. Eztán talárját felöltve azonnal a reggelizőasztalhoz szalad, hol is hamarost elfogyasztja azt a kevéske pirítóst, falatnyi dzsemmel, kis borókateával. Früstök közben lapozza át a napilapokat, szinte amolyan futtában, mégis alaposan, hisz a jólértesültség számára elengedhetlen. Miután ezzel végzett, szemhunyásnyi időre eltöpreng önnön nagyságán és fontosságán.
Ezzel nagyjából elment a délelőtt, ideje tehát a munka után nézni. Dolgozószobájába fut tehát, szinte izzik körötte a levegő. Lázasan munkához lát: asztalán ívekben állnak a papírosok: a számlálhatatlan apró cetli, sűrűn teleírt jegyzet közt ember legyen a talpán, aki tájékozódni képes. Ő ember, és méghozzá a talpán ember ő: hajlott korát meghazudtoló, boszorkányos fürgeséggel kap egyszerre mindegyikhez, mintha egyszerre akarná felfalni a sok restanciát: és íme, végezne is vele, beteljesítve aznapi küldetését, ám ebédhez harangoz a harangozó.
Mintha volna őneki ideje holmi löncshöz! De ám, legyen: mivel az nem lehetség, hogy megbántsa szeretett családját, valamint kedves vendégeit (volt, jelen és jövendő politikusokat, illetve volt kollégákat, a kedves, nem létező bajszuk alatt mindég sejtelmesen mosolygó független politikai elemzőket, édes Istenem!), leszalad tehát. Az ebéd persze a szokásos kedélyes, vidám medrében, mégis izzó munkával telve folyik: hisz annyi a megbeszélnivaló! Szinte alig győzik az egybegyűltek!
Ebéd végeztével a kertbe vonul a kis csipet-csapat, hol némi szivarfüsttel telt, komoly megbeszélés veszi kezdetét. Itt dőlnek el ám aztán országos jelentőségű dolgok, érintve megannyi jelentős témát a tavalyi szőlőtermesztés alapján idén várható borok mineműségének kitárgyalásától Kegyelmes Elnök Uram becses neje szakácskönyvében foglalt gombás-tárkonyos marhatokányának receptjéig. Lévén az emlegetett nedűk szomjat kiváltani igen, ámbátor szomjoltásra nem alkalmasok, Bíró Uram pincéjéből hírneves párlatok és nemes borok kínálása veszi kezdetét.
A seregnyi kedvező nektárok végigkóstolása után a vendégek udvariasan a kínai vázába hánynak, majd a kedves vendéglátótól immár aznapra búcsút intve hajtatnak el az immáron éjfélbe hajló éjszakába. Bíró Uram lelkesen integet őnekik, majd azonnal gyors fürdőt véve hálószobájába siet, hiszen közelg a reggel, és őneki annyi, de annyi a teendője holnap is!
Az elalvás előtti félálomban még felidézi a dicsőséges forradalmat, midőn az a holmi kétharmad hátulról alaposan, mélyen, keményen megmódosítá Bíróságának jogkörét, nehogy neadjisten egyszer, véletlenül, deténylegcsak úgy áta botában akár, de dolgozni is kelljen valamicskét, a látszat kedviért. Borzasztó lenne: a végén még lenne nyugdíja annak a százezer becsületes, büszke magyar embernek.
De tényleg, Méltóságos Uramék, ott az Alkotmánybíróságon, mi van, büdös a meló? Segítsünk, vagymilesz? Részemről az alkotmánybíráskodáshoz nem értek, de nem tom, stílfűrészt, flexet, fűkaszát tudok vinni, ha csak az hibádzik!
