Áll a szegény fideszes a réten, süti tar buksiját a gonosz, nyár végi nap, és csorog le a nyakán, és megáll a gutaütött pázsiton, sárgán, csúnyán, kegyetlenül. Meleg van.

Mert eljön. Ő. Személyesen.

Továbbá meg lesz nyitva, el lesz kezdve, újjá lesz építve, és egyúttal szakítva is lesz. A fideszes eljött tehát, megjelent, mert ez a dolga: a nyitás, a kezdés, az építés. Azaz a megszakítás. És a dolga neki mindennél többet ér, hisz a hazát jött szolgálni vele. A dolgával, ami van neki.

Csak ne lenne ilyen kurva meleg.

Ahol áll, régen katonák, rendőrök, diplomaták, közgazdászok álltak. Meg tanárok, jogászok, egyéb szaros bölcsészek, meg a többi lehetséges ellenálló kommunista buzi. De most, ezen a Nemzeti Tehetségtelenképző Csinovnyikakadámián nemzeti tehetségtelen csinovnyikok képzése került a finanszírozó elképzeléseinek homlokterébe. Mert most erre van igény. A tehetségtelenekre. Balneológusok helyett a bálnavadászokra.

Odanézz, kidőlt a pokorni.

Hisz hiába, nem csoda, meleg van, dőlnek ki sorban a bajtársak. De nehéz is ez, állni a vonalban, menni csak előre, nem bírja akárki. Kapás legyen a talpán, aki bírja mégis, aki viszi előre még most is a vonalat. Mert el-eltér olykor a legképzettebb paraszt is. De mégis, állni kell tovább ezt a sehova sem menést is. Mert nem adjuk fel: Magyarország első lesz a helybenjárásban is, akárki meglássa. Továbbá földet vissza nem adunk.

Jaj, az ángyán. Hogy kidőlt ez is.

De fel nem adjuk, sohase. Ha a világ magát a világhoz is láncolja, ha együtt moccan is svéd, német és tuareg, mi akkor is jogos nemzeti érdekünket védjük. Hisz nálunk a legmagasabb az egy főre jutó idegenbe szakadás, a nóbelkapás, az olimpiaiéremesés és a pálinkafőzés decije is. Ami zuhan, az a dzsídípí, de magyar ember evés közben nem termel. Különben is, be volt az is stokizva.

Basszus, kidőlt a bodpéterákos is.

De még mindig van mire büszkének lennünk: nálunk főzik a világon a legtöbb szegedi halászlevet is. (És mindet egy helyen: Szegeden!) Nem beszélve a Hortobágyról, ahol ha hal nincs is mindig, hát van helyette szürkegulya, árvalányhaj, délibáb meg túrórudi. Nem leszünk hát gyarmata akármilyen szélnek: büszkeségünk nem eladó. És Brüsszel nekünk nem Berlinünk, de nem is Moszkvánk vagy Bakunk. Pláne nem Bakunk.

Jajistenem, kidőlt a teljes külügy.

De áll még mindig a fideszes a sorban és nézi, mint baszódik szénné a teljes hazája, hogy rohad el végleg a gazdasága, mint adósodik elfele az esztergoma, a pécse, a vásárhelye. Hogy hogyan folyik az ország le a szarral mélybe, akár az a szemét devizakitettség a tarkóján. Hogy már bekúszott a blúza alá, mellét, köldökét is csiklandja. És látja, mint dőlnek ki mellette a társak, egyike a másik után: Andrisék leléptek németbe, Márti csak rohangál a munka után, szegény Eszti férje meg felakasztotta magát. Szaródik szétfele a lakópark is, pattogzik a zománc a járókáról. Pedig azt is hogy szerette a kis Vivike.

Csak a kommunisták, azok vissza ne jöjjenek.

Áll a fideszes a gyöpön, omlik el szétfele, veszíti el az eszméletét. De fel nem adja. Tökén, pináján csorog már le az ország szara, de annyi baj legyen. Már régen nem oly kívánatos, messze már az a komilfó, kopik már a polgári pedigré is. Most már gyakran cigányozik, zsidózik, kommunistázik. Uniformist akar az oviba, erkölcstant a tornaórákra. Papot a leányöltözőbe. Sőt, hetenként kétszer a fiúba is.

Építi a hazát a nemközgép pénzén a közgép, tanítja a gyermekét a nemfasiszta pénzén a fasiszta. De még ez sem elég: ha a zsarnoknak az kell, börtönbe zár minden tibetinek látszót tibetit, de szabadon hagyja grasszálni a nácinak látszó nácit, és szabadon engedi a pszichopata baltás gyilkosnak látszó pszochopata baltás gyilkost is. Aztán letagadja.

Basszameg, kidőlt a kuminferi! (Ja nem, ő mégsem.)

És mindent csak azért, hogy hogy telenyomja a gázával a tározóinkat ez a a kegyetlen zsarnok. Hogy adjon pénzt ez a fasiszta szarházi. Hogy adjon hitelt ez a rohadék.

Hogy adjon az Isten.

Irgalmat. A többiről majd utána beszélhetünk.