Az Egyesült Magfúziós Reaktorközpont és Egyéb Ipari és Mezőgazdasági Létesítmények ügyvezető elnöke (és annak teljes automatizálása óta egyben az egyetlen, utolsó alkalmazottja) utoljára még egyszer végignézte azt a három dimenziós hologramüzenetet, amit az Emberiség hagyott hátra a Visszatérők számára. A film az Április 25-ei Béke aláírásával zárt: az Elnök órákig el tudta volna nézni a két valamikori rivális, az Egyesült Iszlám Világbirodalom és az Egyesült Nyugati Köztársaság névtelen küldötteinek büszke, mégis szégyenlős mosolyát, akik a Kínai Liberális Köztársaság és a Szabad és Független Afrikai Demokratikus Unió képviselőinek szeretetteljes, bátorító ösztökélésére végre félretették meddő vitáikat, és örökös, mindenre kiterjedő békét kötöttek egymással!
Ami ezután történt, már a jelenvaló: a fúziós energia akkumulálásának feltalálása után az emberiség végre megvalósíthatta régi álmát! Az emberiség hatalmas űrhajókba szállt, és megcélozta leendő lakhelyét, a szűz és érintetlen Gemini 1-2-t, a nemrég felfedezett, a Földtől 14500 fényévre található Reneszánsz csillag két ikerbolygóját. Az út persze hosszú lesz: a legvadabb számítások hosszú éveket sem tartanak kizártnak – a féreglyukakban a legprecízebb pilóták sem mindig tudták tartani a milliméter ezredrészénél is kisebb hajtűkanyarokban az ívet! De a jó társaság és az úti cél várható gyönyörűsége mindenért kárpótolja majd ezt a 25 milliárd kis pionírt!
Az emberiség tehát megvalósítja álmát – de egyben le is rója tartozását Anyabolygója, a Föld felé: az emberiség elhagyja, magára hagyja a bolygót, hogy az elvégezhesse, amire az emberi kéz alkalmatlan: önmaga meggyógyítását. Amit az emberiség megtehetett a téren az utóbbi évszázadban, azt már megtette, és most a bolygón a sor. A tudósok egyöntetű véleménye huszonöt millió év múlva nyoma sem lesz a hajdanvolt bűnös civilizációnak a Földön – és akkor elkezdődhet az óvatos visszatelepülés is azon szerencsések számára, akiket kisorsolnak.
Az Elnök elvégezte az utolsó simításokat, kikapcsolta gépeket és beszállt kis űrrepülőjébe: ő volt tehát az utolsó ember a Földön.
Leszámítva persze a magyarokat.
Velük ugyanis nem lehetett mit csinálni: még valamikor a Második Évezred elején történt velük valami, amire a történészek is csak keresték a választ. Nem az volt a baj, hogy összeférhetetlenek lettek volna, vagy hogy nyíltan fenyegették volna az emberiséget akármivel is: egész egyszerűen csak mindent másképp akartak csinálni, mint ahogy annak értelme lett volna. Amikor a fejlett világ csökkentette a munkaidőt, ők dafke növelték; amikor fejleszteni kellett volna, ők leépítettek; a kultúra, tudomány és minden civil fórum, sőt, a szólás szabadságfokának leépítésén dolgoztak az Internet Győzelmének előestéjén – és ami még érthetetlenebb, még azután is. Amikor mindenki a szabadság még nagyobb fokának kiterjesztésén ügyködött, ők „centrális erőterekről”, „nemzeti hitvallásról”, később „Központi Bizottságról” kezdtek fantáziálni, és sorra valósították meg a harminc, ötven, száz(!) évvel annak előtte levitézlett, kudarcot vallott diktatúrák „vívmányait”. Akkor, amikor például az Észak-Koreai Hippi Kommuna félelmetes napraforgóit és százszorszépeit, valamint tündibündi kiscicáit anyaországa, a Dél-Koreai Köztársaság felé irányította, hogy ezzel gyakoroljon nyomást a baktériumok és vírusok egyenjogúsága érdekében, ők elrendelték, hogy a romák és cigányok innentől csak a jobb oldalukon alhatnak a munkatáborok vaspriccsein, és szigorítottak a Föld utolsó atomerőművében a védőruha hozzáférésén is, mert egy elszámoltatási kormánybiztosnak nevezett véglényük gyanúja szerint visszaélések történtek: többen, gáz és egyéb fűtőanyag híján azzal fűtöttek otthon a vegyes tüzelésű kazánokban.
Egy szóval: reménytelenek voltak. A Föld Tanácsa, mikor sokadik figyelmeztetésükre is csak a homályosan fogalmazott angol nyelvű szakácskönyveket kaptak válaszul, miközben arról értesültek, hogy ők mind baloldaliak, akiket el kéne ásni nyakig valami erdőben, döntött: hermetikusan lezárja az országot. A magyarok persze ezt kikérték maguknak, és követelték, hogy a hatezer méter magas elektromágnesfal építésekor a Trianon előtti határokat vegye figyelembe a Tanács. Ez ugyan jelentős pluszköltséget és mintegy három hét pluszmunkát is jelentett, de a Tanács még ebbe is belement, csak szabaduljon már tőlük. A Föld Újjászületésért ez a piti kis ár igazán nem tűnt soknak – azt meg semmiképpen nem akarták kockáztatni, hogy a magyarok tönkretegyék a Nagy Tervet. Amire sajnos az előzményeket tekintetbe véve minden esély megvolt.
„De most már mindegy: ha maradnak, maradnak” – gondolta az Elnök. De rögtön elhessegette a kellemetlen gondolatokat, mikor egyszemélyes kis űrrepülője ablakából még utoljára visszatekintett Földre, és könnyei ködfüggönyén át úgy látta, mintha a bolygó fáradtan, de megkönnyebbülve pillantana vissza rá. Ám nem sokáig tartott az ihletett állapot: miközben ugyanis az óriási Csillagközi Transzporter dokkolta cseppnyi kis hajóját, az éppen a Lezárt Magyar Zóna felett lebegett, így döbbenten tűnt szemébe a hatalmas, nyilván több millió eleven ember alkotta, magyar nyelvű felirat:
„Úgyis tudjuk, hogy csak üdülni mentetek, angol hülyék!”
Legyintett egyet, és a következő pillanatban már mindent feledve szaladt nevető szerettei felé a gigantikus dokkolócsarnok márványkövén.
