„A napokban nyilvánosságra került a sarkalatos törvény koncepciója, melynek több eleme is arra utal, hogy előkészítői nagymértékben támaszkodtak az Alkotmánybíróság szakértelmére. Bekerült viszont olyan elem is, ami dilettantizmusra utal.” (Forrás: index.)
Ez vajon hogy lehet? Már úgy értem, hogy ha eltekintünk a legkézenfekvőbb magyarázattól, miszerint az alkotmánybíróság tagjai között a szakemberek mellett dilettánsok is ülnek (legalábbis újabban, a fülkeforradalom nagyobb dicsőségére), akkor már csak egy magyarázat marad: kvantum-összefonódás.
Roppant érdekes jelenségről van szó ugyanis. Az 1930-as években Einstein, Podolsky és Rosen már felállítottak (szimplán elmléti síkon) egy paradoxont (EPR-paradoxon), melynek a lényege az, két, azonos forrástól egymástól fénysebességgel távolodó elektron, amelynek null a közös spinje (perdülete, vagy még szebben: impulzusmomentuma), tetszőleges távolságban mérve mindig ellentétes lesz: mintha „tudnának egymásról”, ami (mivel a fénynél gyorsabban semmi, így az információ sem haladhat) nyilvánvaló képtelenség. Akkor is, ha a kvantummechanikában ezt kvantum-összefonódásnak nevezték el.
Namármost: ugyanez lehet a Nemzeti Összefogás Rendszerében, csak fordítva. Azaz: adva van két tetszőleges pont a Rendszerben, egymástól nagy távolságra, de a Központtól azonos, szigorú erőkarral nyomás alatt tartva. Adva van továbbá egy hirtelen, minden átmenet nélkül felbukkanó jelenség, mint amilyen ez az alkotmánybírósági törvénytervezet is, de lehet ez egy sima vitrinbe lógatott alaptörvény, vagy akár egy sima pávaröptetés is. Na már most: ha bármely időpillanatban megvizsgáljuk e két pont véleményét bármiről, azt tapasztaljuk, hogy az egymással nemhogy szoros kapcsolatban van, de az egyik a másikát mintha kiegészítené, mi több, előfeltételezné.
A továbbiakban már csak azzal kell tisztába jönnünk, hogy ebben a fénynél is szédületesebben robogó magyarországban olyan nincs, hogy fék vagy ellensúly, pláne független állami szervezet. Utóbbi természetesen nyilvánvaló képtelenség is egyben: ha valami állami, azaz állami forrásokból gazdálkodik, hogy is lehetne független?! A végén még kiesne a nemzeti összefonódás rendszeréből! A végén még eszébe jut visszaadni a magánnyugdíj-pénztári tagok alapvető emberi jogait!
De szerencsére a jelek szerint erről szó sincs: örömmel üdvözöljük tehát az alkotmánybíróságot a soha nem látott, kétharmados felhatalmazással létrehozott, szép új világban! Kívánunk sok sikert, további jól jövedelmező állásokat, valamint mindig frissen mosott, passzentos bohóctalárt nekik!
