Fidesz mindig is keresztény, hazafias, családközpontú párt volt és lesz. Ja, és persze hazug is. Ezt persze nem én mondom, hogy hazug, pláne, hogy hazafias, meg keresztény! Hisz hogy jövök én ahhoz, pláne lenyomozható magyar ip-cím mögül hogy jövök. Nem, ilyet én nem mondok: ilyet a Wikileaks nevű amerikai szórakoztatóipar mond. Legalábbis a miniszterelnök személyes tápláléknyílása szerint mondja ezt az amerikai szórakoztatóipar.
Az, hogy milyen lehet valaki más tápláléknyílásának lenni, azt én természetesen nem tudom. Gondolom, enni, inni, mi több, turhát nagy garral orrból leszívni és szanaszét szerteköpködni a másik lény helyett azért nem kell. (Legalábbis hagyományos, materiális értelemben nem kell, mert nyilvánvaló, hogy egyéb értelemben azért elő-előfordul minden tisztességes miniszterelnöki kormányszóvivő életében az ilyesmi.) De nem is fontos ez most: a különböző primitivitási fokon vegetáló véglények táplálkozási szokásaival foglalkozzanak a biológusok, ha van hozzá gyomruk – számomra már a különböző fajtájú bélférgek puszta létéről való tudás önmagában nyomasztó, úgyhogy kormányszóvivői szintre már nem is merészkedek.
Ellenben hogy ez a Wikileaks, meg az amerikai szórakoztatóipar. Most nem is az, hogy ausztrál (legalábbis a főnöke az): Ausztrália ugyan véletlenül pont nem Amerikában van, ami pech, de kit érdekel– kurva nagy kontinens az, éppenséggel elfért volna rajta, oldják meg. Mert azért lássuk be, egy miniszterelnöki helyettes szájszerv sem tudhat mindent – bármilyen ügyesek is egyébként azok az ajkak. Azt meg úgyis tudjuk, hogy végső soron minden Amerikában van, ha meg nem, hát oda akar eljutni: határeset ez, fogadjuk el a Wikileakset amerikainak. (És, hogy hadd örüljön ez a kis hülye, legyen még szórakoztatóipar is, hogyne. De most már nyugodjál le, Petifijam, a felnőtteknek dolga van, játssz tovább a kígyóuborkáddal.)
Tehát: a Wikileaks szerint ennek a magyarországnak a miniszterelnöke, amikor még nem volt miniszterelnök (de mondjuk ez a magyarország sem volt, mert Magyar Köztársaság volt, mindegy), azt mondta, hogy a pártja mindig is keresztény, hazafias, családközpontú párt volt és lesz, tehát hagyjuk figyelmen kívül, amit a vezetője mond, mert csak azért teszi, hogy megválasszák. Egyszerűbben: ők keresztény, hazafias és családközpontú hazugságokkal kívánják megnyerni a választásokat. Ellentétben, gondolom, a gaz gyurcsányival, aki kozmopolita, hazaáruló és családellenes hazugságokkal akar győzni, mit tudhatjuk mi. A lényeg tehát az, hogy mit hazudjunk, és nem az, hogy hazudunk-e egyáltalán. Hazudunk, persze, ez a továbbiakban nem kérdés. Az meg, hogy eddig azt hittük, hogy eleve hazudni sem szabad, tévedés volt: csak azért volt, mert azt hazudta a nemhazudóember az amerikai szórakoztatóiparnak, hogy ő sosem hazudik. Most majd nyilván meg fog változni a véleményünk a hazugság természetéről, hiszen most a nemhazudóember nem mond semmit, de ellenben a tápláléknyílása sem foglalkozik az amerikai szórakoztatóiparral.
Tekintve továbbá, hogy minden elérhető médiafelület boldogan csatlakozott a Közös Nagy Csöcshöz, a Csöcs meg nem csöpögtet lószart se, kész csoda, hogy egyáltalán bemondta az origo, amit a Wikileakstől hallott. És kvázi a kossuthrádió helyett, ráadásul. És ezt annak a fényében tartom jelentős fejleménynek, hogy például az index már le se szarta ezt a történetet. De ők, gondolom, nem értek rá, hiszen épp szervezték az Uj Péter búcsúbuliját. A továbbiakban tehát már csak két dolgunk van: valahogy betiltani az origót, illetve államosítani a Wikileakset.
Ha nem csalódom, még az idén meglesz.