Feleségem szólt a minap, hogy eltűnt a kecske. Illetve nem egészen tűnt el, mert részben megvan, csak a feje hiányzik. De az viszont nagyon.

Abban az értelemben nagyon, hogy ugyan a kecske nagyobb részben megvan, de konkréten azt a funkcióját nem tudja többé teljes egészében ellátni, hogy legeljen, ezáltal tejet adjon, és ezáltal legyen otthol kecskesajt. Feleségem ugyanis bolondja a kecskesajtnak: jó éretten szereti, franciásan, fűszerekkel megbolondítva. Na most ellenben kiderült, hogy a kecske a feje nélkül nem képes a hátsókertben lelegelni azt a kaszálhatatlan csalitost, továbbá abból a sok szarból tejet sem állít elő senki más. Én legalábbis nem vállaltam: fejés ide vagy oda, valahol meg kell húzni a határt a legfelvilágosult értelemben vett házasságban is.

Viszont ha pedig nincs tej, az azt jelenti, hogy a sajt is el lett baszva egyidejűleg. És mindezt pusztán azért, mert a kecskének jelenleg hiányzik a feje.

Namármost ebből a szempontból tűnik különösen szerencsés fejleménynek, hogy ennek a magyarországnak, közelebbről annak a kormányának legalább van feje. Igaz, hogy olyan, amilyen – szegény ember, ugye, azzal főz, amije van. Hát, hogy szegény feleségem mivel főz, azt speciel én elképzelés szintjén sem tudom, de abban biztos vagyok, hogy bár jobban örülne neki, ha mondjuk a kormánynak Bruce Willis feje lenne, azért a józan belátás őt is jelentősen meggátolná abban, hogy például a jelenleg fejetlen kecskénket mondjuk mondott hollywoodi színészóriás fejével tartsa elképzelhetőnek, illetőleg fejhetőnek. Ő ugyanis, dacára nevezett dájhárd minősített esetekben történt, fejmegtartással egybekötött dafke meg nem halásának, mélyen hisz benne, hogy ez a kecskesajt-előállításban őtet nem hogy nem segítette volna a való életben, de egyenesen hátráltatta volna, már amennyiben evidenciának fogjuk fel a delikvens fejének a kecske fejéhez történő spontán összevetését, mielőtt fejni kezdjük illető entitást. És bár az én feleségem is bölcsész őneki a lelke legmélyén, a mindennapokban azért mégis a praktikumot tartja leginkább a szem előtt.

Tehát ha ilyen feje van a kormánynak, ám legyen, mit tudjuk mi, milyennek kellene lennie, mink itt vidéken ehhez nem értünk, és különben is, kevéssel is beérjük, hisz igénytelen népek vagyunk. Ám azért az cseppet aggaszt itt a sokakat mifelénk, hogy a jelenlegi kormány feje a Kálmán féltestvére apjának a fejére hasonlít. Mert bár fiatal korában ugyan ő sem akárki volt, hanem egyenesen váltásparancsnok a sárdorozsmai lövészezrednél, de sajna, miután rákapott rá az italra, gyorsan csúszott lefele: jelenleg hajléktalan, éjjeli portásként alkalmazzák valahol a kilencedikben.

Azt persze mi itt vidéken kevésbé tudjuk, hogy a jelenlegi kormány jelenlegi feje az itallal hogyan áll, de vannak azért elképzeléseink. Ugyan portásként alkalmazva még az Opera hátsó ajtajánál sem volt érkezésünk összefutni vele (mi ugyanis elől vártuk, hülyén), azért az alkoholizmus első jelei, úgymint a kóros nagyotmondás, legénykedés, elő-előböffenő agresszió már jelentkezni tűnnek nála: szegény Ilonka második férje is addig kötözködött a felgyömrői magasfeszültségű főelosztóval, mígsenem seprűvel és két kis szeneslapáttal vitte el a szegpalotai rohammentő.

Ezt persze mi semmilyen esetben sem kívánjuk szeretett elnökünknek, már csak abból a szempontból sem, hogy bár itt sokak szerint több szempontból kívánatos lenne, ha agyoncsapná valami kóboráram, ennek a szomorú esetnek a forint-euró árfolyamra gyakorolt hatása nem lenne megjósolható, így haszna is legalábbis kétesélyes lenne. Mindazonáltal tény, hogy ennek a tehetségtelen balfasznak sikerült totális alkalmatlansága okán nem egyszerűen teljesen széjjelcsesznie a magyar nemzetgazdálkodást, de fejetlen kecskeként addig ordítani idióta módon, hogy akkor is szép fejem van, tehát mindenki menjen a picsába, míg lőn: nagyon úgy tűnik, hogy a világ, legalábbis a világnak az a része, amelyiknek pénze is van, jelenleg megfogadta a tanácsot, és a szíve mélyen legalábbis inkább kajtatna mulatt néger szállodai alkalmazottakat lógó genitáliákkal, semmint egy pillanatra is megállva időpontot adjon a számára sebtében kinevezett droidnak, akármilyen szépen csillog is a halántéka. Neki ugyanis, úgy tűnik, az a másik, nem kevésbé hülyének kinéző félszemű kellett volna, de a megfelelő időben, az meg éppen akkor morcos volt vele nagyon. Mit csináljunk, fanyar egy ízlése van ezeknek.

A továbbiakban tehát vagy meglesz a kecske feje, mondjuk valamilyen kilincsre akasztva Brüsszelben, hívogatóan, vagy baszhatjuk a kecskesajtunkat. Tekintve, hogy a közbülső időben a kecskének nem csak a feje került elfogyasztásra, de lassan már a seggén is csak mutatóban maradt valami kis mócsing, borítékolható, hogy velünk tisztességes hamiskártyás már csak vonakodva ül le fájerezni, tehát a pénznek lőttek. Azaz rövidesen vagy rovásírással leszünk kötelesek felvésni százszor a homlokunkra, hogy dögöljön meg minden zsidóbuzicigány, mert mi tulajdonképpen ezt akartuk, vagy ugyanez lesz, de rovásírás nélkül, ellenben szögesdróttal.

Jelenleg ez a realitás. Ehhez képest csókolom a többi, civil- és ökokecsketenyésztő polgártársat, nagy-nagy szeretettel.