Remélem, nem haragudol meg, amiért így ismeretlenül is letegezlek, de tudod, hogy van, valahogy úgy érzem, ez a több évtizedes ismeretségem a szarházi, helyezkedő mocskok változatos rajával feljogosít, hogy téged se a szomszéd utcából próbáljalak inzultálni. A külső sávból elém bevágó szeátosnak se mutatkozom be, és nem kérek engedélyt tőle, hogy elküldjem a büdös kurva anyjába. Macerás is lenne, meg hát annyian vagytok, kinek van ideje mindig ezekre a felesleges körökre.

Most, hogy ilyen formán tisztáztuk a beszédhelyzetet, térjünk rá a piszkos anyagiakra! Valójában fogalmam sincs, te mekkora vagyonnal rendelkezel, dacára annak, hogy Népünk és Nemzetünk Pártsajtója éveken keresztül boncolgatta azt a nemzetgazdaságilag nyilván (nekik) halálosan fontos kérdést, hogy mennyit loptál bimbózó demokráciánk hajnalán – mondanom sem kell, ha szándékukban állt volna értelmes, hovatovább tisztességes embernek lenni, ennyi energiát befelefeccölve háromszor oda-vissza kioknyomozhatták volna azt is, mifasz kerül a máv finanszírozásában annyiba, hogy például jelenleg évente nyolcvanhatezer (!) gépkocsi ára is kijönne belőle. Azt leszarták, mert fontosabb volt, hogy rólad bebizonyítsák, hogy loptál – nem valamiféle erkölcsi nekibuzdulás okán, olyan ezeknek ugyanis nincs, hanem hogy most már lopjanak inkább ők. Mindegy: ez egy ilyen ország, itt mindenki lop. És bár jogerősen kiderült, hogy te nem, de ha mégis igen, akkor is elévült, azaz, ha egyáltalán, akkor te már olyan régen loptál, hogy nem számít, ez engem nem vigasztal. Viszont nem is érdekel.

Visszatérve az anyagiakra: neked a jelek szerint van olyan, méghozzá milliárdokban mérhetően van. Ami engem illet, képzeld, újabban rendelkezem egy kilenc éves szuzukival (lejárt a törlesztő, beszarás, ezt is megéltük!), valamint egy 2500 négyzetméteres zártkerti ingatlanon levő pince, présház, harmincöt négyzetméter lakrész egyharmadával. Mindezek (becsült) értéke talán hárommillió forint. Ez az én vagyonom. Ezt sikerült, még hozzá kemény munkával. De nem akarok demagóg lenni: azért írom, hogy tudd, mire számíthatsz. Ez tudniillik az a vagyon, amiből kiperelhetsz, ha azt állítom, hogy loptál.

Feri: azt állítom, hogy loptál.

Először is: marhára nem érdekel, hogy mennyire használtad ki kedves kommunista szervilis rendszercsótány ismerőseid, felmenőid, feleséged felmenői, valamint a saját szervilizmusod adta lehetőségeket, és mennyit sikerült a rendszerváltás első éveiben lenyúlnod. Ez, gondolom, így ment akkoriban: ha szépen akarnám mondani, azt mondanám, hogy szemesnek áll a világ, de nem akarom szépen mondani, így inkább azt mondom, hogy elmész a picsába, te seggnyaló kis szarházi. És ezzel a részemről a dolog el van intézve: részint sértődött kis bunkóparaszt vagyok, részint meg bizonyítani amúgy sem tudom, hogy így mentek akkor a dolgok, és bár van némi elképzelésem, az semmilyen bíróság előtt nem állna meg. És ez így van rendjén, hiszen (egyelőre még) jogállamban élünk.

Másodszor: arra sem akarok szót vesztegetni, hogy loptad-e a szakdolit. Véletlenül elég jól ismerem ugyanis az egyetemeket, így tudom, hogy mennek ott a dolgok, és minden további nélkül el tudom képzelni bármelyik „tanárúrról”, hogy 1984-ben nem vette észre, hogy honnan van a szajré, amit olvas. Nem vette észre, mert le lett neki szólva, hogy ne vegye észre – ahogy ma is le van szólva, és ahogy ebben a magyarországban egyre inkább úgy néz ki, hogy mindig is lesz szólva, bishunderttundzwanzig. Nem lesz változás: itt majdnem mindenki vagy szarember, vagy szegény csóringer, de a kettő együtt sem teljesen kizárt. De még az is lehet, hogy össze van itt esküdve ellened, és össze lett kalapálva egy hamisítvány, hogy téged kicsináljanak, és hogy te megírtad, tisztességgel, csak hát a körülmények, meg az a sok gazember, ugye. Hogyne. Készséggel elhiszem, mert ennek sincs jelentősége.

Végül itt van ez a Sukoró-ügy. Mindannyian tudjuk, a Közgép egy évben többet nyúl le, mint ami „értékvesztés” az államot érte a telekcsere miatt. Most viszont nem lesz háromezer munkahely, meg kiesett többmilliárd szerencsejáték-adó is évente, mivel a sifferbandizmus rá van kattanva a nádasokra. Plusz, gondolom, a kis családi kaszinókat jobban preferálja a szabórebeka. Mindegy, hülye egy ország ez, nem érdekes. A lényeg, hogy az egy koncepciós per, nem vitás.

De te akkor is loptál. Igen, Feri: elloptad a reményt, hogy a magyarország kedvenc, jó eséllyel őrült diktátorával szemben ki lehessen állítani valakit erre az utolsó utáni menetre. Elloptad az esélyt a változásra, mert te már akkor, 1989-ben, 2003-ban, 2006-ban tudtad, hogy egy simlis szaralak vagy, és ahelyett, hogy félreálltál volna, mielőtt kiderült volna, amíg megtehetted volna, te mentél előre, mint az elmebeteg, és álltál bele a betonba végül, majdnem az egész országot magaddal rántva. És most sem hátrálsz, mert most sem érted meg, hogy veled nem fog menni.

És ez teljesen független attól, hogy ez így most igazságos-e. Feri: tartozol ennek az országnak. Azt a pénzt, amit összeszereztél, az én apámtól, anyósomtól, végső soron tőlem vetted el. És az sem volt igazságos, hogy az én apám, az én anyósom szó szerint halálra dolgozza/stresszelje magát negyvennyolcévesen. Kurvára nem volt igazságos, mert jó ember volt mindkettő. De ők nem lettek milliárdosok –  igaz, párttagok se voltak. De még kisztagok se, Feri. És a kettő összefügg. És ne mondd, hogy nem. Az hazugság lenne, ugyanis.

Ennyi a lényeg. Szép nagy vagyont szereztél: örülök neki. Hasznos az ilyesmi: fel lehet belőle építeni például egy becsületes, demokratikus középpártot, meg ki lehet az élére nevezni egy nyílt tekintetű, feddhetetlen embert. (Nem tudom, a Bajnai mennyire ér rá?) Ez lenne a dolgod. Nem harcolni, vagyonokból kiperelni más hasonló szarháziakat. Vagy akár engem. Legyen eszed, amíg nem késő: ez a meccs elment, Feri, ne küzdj tovább. Mindannyiunk érdekében ne tedd. Te már nem kellesz, de a pénzed még jól jön. Segíts tehát azzal, amivel tudsz.

Köszelőre.

Humperdick,

szarházi névtelen blogger (újabban terrorista)

P. S.: Elérhetőségem a gepnarancs.hu szerkesztőségében található. De csak neked. És akkor is csak azért, hogy beperelhess. Egyébként felejtsük el egymást.