Azt mondja ez a szellemi fogyatékos sérültnek kinéző matolcsigyerek, hogy meg fog szűnni a harmadik (második? sosetudom) pillér, adjam neki oda azt a majd kétmilliót, ami eddig összegyűlt a magánnyugdíjpénztári számlámon. Bár biztos nem olvassa ezt a blogot (abban sem vagyok teljesen biztos, tud-e egyáltalán olvasni), megpróbálom értelmesen összefoglalni neki, miért nem kapja meg a pénzt, azaz miért húzzon el az idiótákhoz méltó vigyorával a vérbe.
- Az a pénz az enyimé, névre szól. Előbb tehát teremtse meg az egyéni számlás rendszer feltételeit!
- Az a pénz kamatozik, szemben a forinttal, ami inflálódik. Azaz: előbb ígérjen legalább 1%-os, svájci frank vagy euró alapú (reál)hozamot, amit tűzön-vízen keresztül jóváír a számlámon!
- Innen már csak egy lépés, hogy tegye lehetővé a pénzem örökölhetőségét, hogy ha méltóztatok megdögleni 65(!) éves korom, tehát a nyugdíjbalépésem előtt, gyermekeim hozzájussanak (nyugdíj)megtakarításomhoz.
- Bizonyítsa be számokkal, tényekkel, más országokból vett példákkal, mi fogja azt okozni, hogy 29(!) év múlva ez a felosztó-kiróvó rendszer önfenntartó lesz, hogy a fenti feltételek teljesülhessenek! (Hogy ne a 130 éve alapított, a világ 70 országában 180 ezer munkatársat foglalkoztató és 765 milliárd euró vagyont kezelő német(!) biztosítóban bízzak!)
Ha mindezeket megteremti, lemondok még a belengetett készpénzről is. (Ez is milyen: „adok neked pénztet, ha odaadod nekem gyermekeid jussát, magánnyugdíjpénztári megtakarításod”… És figyeljük meg, lesz, aki odaadja…)
Már csak egyetlen feltétel marad. Győzzön meg arról, hogy miért kellene bíznom az államban! Abban, amelyik hárommillió állampolgárát emésztette el a II. Világháborúban, amelyik rettenetes diktatúrába taszította a maradékot az ötvenes években, és abban, amelyik több mint 30 éven keresztül tartotta szolgasorban azokat, akik maradni merészeltek 56 után. Vagy amelyik bevezetett egy nyugdíjrendszert, amit 13 (nem 29!) év múlva szétver.
Vagy amelynek vezére hat hónapja még azt ígérte, hogy megvédi a nyugdíjpénztárakat.
