Az alábbiakban egy kultúráért felelős inkompetens államtitkár kiállításmegnyitóját kísérheti figyelemmel a kiállításmegnyitókra és/vagy inkompetens államtitkárokra bukó kedves érdeklődő mazochista. (A hetedik perc tájékán indul útjára a gyönyör, ne tessék türelmetlenkedni!)
Értelmezzük a látottakat!
A fenti, bolondul futó, szertelen képkockákon egy szemmel láthatóan államtitkári értelemben vett szerencsétlen hülyeember próbál meg megküzdeni azzal a kihívással, hogy kiejtsen egy nevet. Teszi ezt továbbá azért, mert meghívták őtet, ugyan nyitna már meg valami ilyen kis izét, egy ilyen hogyishívjákot, ahova a simicskai értelmben vett krém is ellátogat időnként, és a végin vagy adnak kaviárt a pezsgő mellé, vagy nem, mert vöröslazacot adnak mellé. És ez az ember, vagy hogy mondjam, szóval ez is éppen úgy is került oda, mint ama Pilátus ama bizonyos Crédóba, amennyiben tudomásul vesszük, hogy lesztminit volt az a buszkirándulás a Crédóba, és felár megfizetése esetén varázslatos éjszakai kirándulásra nyílhat alkalom a Crédó egyedülálló, ókori külvárosainak sikátoraiba, érdeklődés esetén éjfélkor koccintás a tavernében.
Ez az ember tehát feltehetőleg hülye. All inclusive ugyan, de hülye. Mármint abban az értelemben feltehetőleg all inclusive hülye, hogy ez a nemtommi, bár kultúráért felelne ebben az országban, mégis, ha elétesznek egy Gadamert, abból ő minden további nélkül nem mást, mint „gedemő”-t csinál. És ezen a ponton szükséges hangsúlyozni: nem „gedömör”-t (eng.), nem is „gadamé”-t (fr.), és még csak nem is „zsadamer”-t valami elképzelt portugál, katalán vagy provanszáli, bánom is én, rétoromán kiejtés szerint, hanem mindközönségesen túlteszi magát a problémán, és azt mondja ártatlan, de bugyuta mosolyával az ő buta arcán, hogy gedemő.
Félreértés elkerülése végett: nem az a baj, hogy nem tudja. Senki se tudhat mindent: ezért van az, hogy lehet kérdezni. És éppen pont az a baj, hogy ez a gedemőfattyú, hogy ez nem kérdez. Mert hogy ő úgy tudja, hogy ő jól tudja. Hogyapicsábane, hisz neki az lett mondva, hogy jól tudja. Mi több, tőle elvárva az volt, hogy ő úgy tudja, hogy ő nem tévedhet. A nemzet kétharmada nem tévedhet. Adjátok be, csinálunk belőle egyéni képviselőit, és gedemő lesz, rohaggyon meg. És visszamenőleg, továbbá hetedíziglen.
Emberünk tehát meghívásban részesült bizonyos képzőművészek faszkodásaira (v. ö. kultúra), és eleget tett nevezett meghívásnak, kifejezve a regnáló diktatúra támogató, biztató barátságát a hülye festészetek meg ilyen egyéb szobrászati idétlenkedések kapcsán. Az, hogy nevezett regnáló diktatúra miért nem a buzikhoz ment el ugyanilyen gedemői értelemben vett támogatói jó szándékkal, nyilván felmerül egyes, romkocsmai értelemben vett mocskos hazaáruló balliberális körökben, de majd tesznek ellene. Hiszen, mint tudjuk, a többség elnyomja a kisebbséget minden olyan értelemben, ahol mi vagyunk a többség. Igaz, jelen esetben mi, alulművelt, hajdúpéteri értelemben vett hülyék vagyunk a többség, de akkor is. Úgyhogy meg is szavazzuk, de mélyen, hogy elítéljük, szintén mélyen, amiért megszavaztak minket ügyeletes hülyének, megint, ezek az európaiak. Akik nyilván azon túl, hogy komcsik, nyilván homoerotikus értelemben is szopják le egymást.
Namost: ha következő alkalommal fent nevezett, államtitkári szintig agyatlanított baromember, tévedésből, vagy egyéb atomtámadással felérő szerencsétlenség következtében valamiért mégis betévedne egy buzifesztiválra is, üzenem, miszerint „fredimerkjüri”, „mórisz bézsar” és „kárávádzsó”.
Ja, és tormaiszeszil. Instállom alássan a nagyságos kezeit a kegyelmes úrnak.
