Úgy szerettem volna ma írni a zorbán legújabb öngóljáról. Meg hogy miért maradtam magánnyugdíj-pénztári tag. Hisz maga a zorbán ismeri el, hogy nem lesz nyugdíja annak, aki neki hisz. Elmondja, nem szégyelli, leszarja. Jelek szerint ennyire buta a jelenvaló magyar miniszterelnöke. Hát jó, na, nem egy Batthyányi. Szomorú ez, meg is érne egy misét. Meg is fog. (Majd.)

Szürreális élményben volt azonban részem. Láttam ugyanis ezt a (akkor még nem tudtam, hogy) szopásnyaláson kívül szemmel láthatóan semmi égvilágon másra nem alkalmas, ámbár helyezkedni, alkalmazkodni kiválóan képes, rendkívül butának tetsző szöllősigyörgyit. (A másik csökkentképességű, a détótkriszta nem ért rá). És az Estében, amint éppen azt rebegi, hogy lopnak a filozófusok. (Igen. A filozófusok.)

Szarnék én rája (újabb hülyeember újabb nemnormalitása), ám ez még a vastag bőrön is átütött. Sőt, a helyzet az, hogy el bírtam jutni odáig, ameddig sosem hittem volna, hogy eljutok: undorodni egy szép női arc mosolyától. Kénytelen vagyok tehát megmondani, mi a különbség az okos és a buta ember között. (Hátha a vastagbőr is megérti. A szöllősiben nem reménykedem.)

Tehát két dolog van.

Az egyik: az okos ember intelligens. Ez sok mindent jelent, itt most például azt, hogy könnyebben old meg problémákat, mint a buta. Már úgy értve old meg valamit, hogy használhatóan: nem széjjelkúrja a csomót, mert megteheti, hanem megoldja azt, hogy lehetne minél gyorsabban kibogozni – nem azt a csomót, de az összes többi csomót, ami lehetséges egyáltalán, és nem hogy a való világban lehetséges, de az összes elképzelhető világban is az. Így van még azokkal a hiperirracionális csomókkal is, amelyekkel egy ilyen hülyeorbán neadjisten összefut véletlen. Azaz: elméletet ad, nehogy az a nagyon buta baromarcú csesszen szét mindent idióta módon azonnali hirtelenséggel, ahogy szokta, hanem hogy próbálja meg legalább egy kicsit kibontani a problémát. Azaz: adja meg a problémának az őt megillető tiszteletet!

A másik ilyen intelligens dolog: az empátia. Ez olyan, hogy mielőtt a néni a buszon egyáltalán felkászálódni tervezni elkezdeni akarna, már nyomja is az okosember a leszállógombot, mert tudja, hogy a néni le fog szállni. Hiszen rendezgeti a szatyrait, a botjait, nyüzsög hülyén. És mivel ehhez még az is társul, hogy eléggé nyamvadt, töpörödött alkata van neki, biztos, hogy esélye sincs elérni azt a gombot. Tehát köll neki segíteni. Ám ha minden jól, azaz a törzsfejlődés szempontjából hasznosan működik, és az okosember sincs ott, vagy csak nem figyel, a néni ott rohad meg a buszon! De az okosember, dacára az ösztön sugallta strádzslöforlájfnak és annak, hogy nem minden működik (törzsfejlődésileg) jól, kisegíti a nénit (és a világot). (Egyébként ez az oka annak is, hogy busszal jár béemvé helyett. Mármint törzsfejlődésileg. Meg hogy egyáltalán van ilyen, hogy béemvé. Szintén törzsfejlődésileg.)

Nos: a filozófus egy ilyen állat. Ilyen izé, okos. Ez nem azt jelenti, hogy mindig okos, hanem csak úgy általában, joggal vélhetően az. Mint az elektron: ott van az az elektronhéjon, de kurvaélet, hogy nem pont ott, ahol keressük. Lehet, hogy a filosz sem mindig okos, de az biztos, hogy statisztikailag bizonyos, hogy nem buta.

Ez már önmagában elég volna, hogy békén hagyjuk: lopjon, ha arra vágy! De az a helyzet, hogy az ilyen okosember alkatilag képtelen a lopásra. Nem érdekli ugyanis a pénz. Kettészarja, nem izgatja, nincs ugyanis róla mit gondolkodnia. Ismerek egy ilyet: 13 fokban elvan télen is. Nem baj. Más dolga van. Nem úgy, mint az együgyű baromnak, akinek fizetés köll, nyugdíj köll, emtévéegyes állás köll.

Ezek után amikor egy ilyen szöllősigyörgyi-jellegű együgyű barom azt kérdezi ennek a magasabb rendű fajnak egy tisztességben megőszült képviselőjétől, hogy mi köze pl. a technikának Szókratészhez, akkor nekem, valaha okosember, jelenleg alkoholista kocsmafilozófusnak (aki mellesleg ismeri nevezett antik filozófus munkásságát is), súlyos szavak tolulnak fel.

Miszerint: fogd már be, Kiscica! Ne beszélj, kérlek, ne alázd tovább magad! Évezredek tekintenek le egy ilyen Heller Ágnes szembogarából buta arcodra! Tündérke: a szépség nem minden, sőt – kurva gyorsan elmúlik. Hidd el, van az a pont, amikor már a kutyának se fogsz kelleni!

Részemről ehhez meg sem kellett öregedned. Ennyit tudok hozzátenni jellemfejlődésed beteljesüléséhez.