.
De hát nem is lehet. Ha volna, megölné: a gyilkos számára minden csak akkor és addig maradhat életben, amikor és amíg az őt nem bosszantja vagy nem áll útjában. E szerint ha az anyja a gyilkost bosszantja vagy az útjában áll, a gyilkos megöli őt. Innentől kezdve az a személy, aki biológiailag és hatóságilag a gyilkos anyjának hiszi magát, az fogadja el, hogy ő pusztán csak egy élő, embernek látszó objektum, aki csak és kizárólag azért van még életben, mert nem okozott kellemetlenséget gyermekének, a gyilkosnak. (És fogadjuk el mi is!)
A gyilkosnak a fentiek szerint tehát nem csak anyja, de semmilyen más emberi kapcsolata nem lehet. Lehetséges, hogy ő úgy érzi, hogy családtagjai, szerelme, barátai vannak, és még az is lehet, hogy azok a családtagok, szerelmek, barátok úgy érzik, hogy ők családtagjai, barátai, szerelmei a gyilkosnak. Pedig dehogy. Aki embert öl, az elpusztítja ővele azt is, amit az ember jelent: elpusztítja tehát sok egyéb mellett a családot, a barátságot és szerelmet is. Ennél fogva amit a gyilkos tesz vagy gondol, vagy amit érezni vél, puszta, átélés nélküli utánzása csak annak, amit az emberek tényleg tesznek, tényleg éreznek és tényleg gondolnak. Ő nem azért szeret, mert szeretnie kell: ez a részéről csak hiba a rendszerben, hiszen akadályozza a gyilkolást.
A gyilkosnak azonban nem csak lelke nincs, de esze sem. Hisz esze a gépnek is van, mert az együgyű gép is képes felfogni tettének okait és következményeit. A gép is képes logikusan mérlegelni: tudja, hogy ha gyilkolna, az nem lenne okos és értelmes. Nem lehet az, mert a problémát nem az akármilyen ember akármilyen léte okozza, ergó nem annak elpusztítása oldja meg. A gép tehát mérlegel, majd elveti a gyilkolást. A gyilkos nem mérlegel.
A gyilkosnak nincs szíve sem, mert a gyilkos nem tudja, hogy szegénynek, kitaszítottnak, vagy akár cigánynak lenni nem mindig kellemes, azt nem örömből választja valaki, és szíves örömest lenne nem szegény, nem kitaszított – nem cigány. Akarna másmilyen lenni, akarna máshogyan élni, ezért cselekszik gyakorta helytelenül: végső elkeseredettségében. Még arra is hajlandó lenne, hogy ne legyen az, aminek született, amire akár büszke is lehetne – hogy ne legyen cigány. Mert nem jó a Magyar Köztársaságban szegénynek, kitaszítottnak: nem jó cigánynak lenni – és ahogy kinéz, ez a Magyarországban még rosszabb lesz.
A gyilkosnak tehát nincs semmije, a gyilkos: selejt. A gyilkos azért él, hogy öljön, és azért öl, mert mást tenni gyáva, azért öl, mert mást érezni gyenge. A gyilkosnak nincs ereje a rosszat megváltoztatni, a változhatatlant elfogadni és az elfogadhatatlant megtagadni. A gyilkosnak nincs ereje, nincs bátorsága. A gyilkosnak nincs hatalma felettünk.
És még valamije nem lehet soha a gyilkosnak: igaza.
