„A Fidesznél azt valljuk, hogy nem a szavak, sokkalta inkább a tettek beszélnek. A jövőben Juhász Oszkár is bizonyíthat. A Jobbik frissen megválasztott gyöngyöspatai polgármesterjelöltjének – akinek ezúton is gratulálunk a választáson elért eredményéhez és munkájához sok sikert kívánunk – most megadatott a lehetőség, hogy bebizonyítsa, hogy a cigányozáson és zsidózáson kívül más válaszok is adhatóak az ország, esetében egy helyi közösség problémáira. A Jobbik és az általa Gyöngyöspatára vezényelt "polgárőrség" eddig csak indulatokat korbácsolt a településen. Csak úgy mint a helyi eseményeket fel és kihasználó LMP is. Úgy látszik a Jobbik és az LMP rövid időn belül, immáron sokadszor, egymásra talált.”
(Forrás: fidesz.hu)
„A nyugdíjvédelmi megbízott elmondta: beigazolódott, hogy szükséges és helyes döntést hozott a Kormány, amikor elindította nyugdíjvédelmi programot. Az előzetes adatokból ugyanis kiderül, hogy több mint félmillió ember egyetlen forint reálhozamot sem fog kapni, köszönhetően a pénztárak gazdálkodásának. A magánnyugdíjpénztárak nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, számítások szerint az átlagos kifizetés összege 76.030 Ft lesz, ráadásul ebben nem csak a reálhozam, hanem a tagdíj-kiegészítések is szerepelnek.”
(Forrás: Kormányportál.)
Ismét csak két idézet. Ha pusztán csak az elmondottak alapján, de az előzmények figyelembevételével ítélünk, nem lenne csoda, ha két közepesen megbolondult, úgy mondjuk az enyhe ajakremegés és az idült paralízis között valahol félúton húzódó tünetekkel jellemezhető, egzaltált lelkületű személyt vizionálnánk magunk elé. Mert ugyan két teljesen más ügyben, más technikával készült fontos, mély értelmű politikai szövegről (v. ö.: bullshit) beszélünk, a lényegi vonás közös bennük: ez pedig a beszédpartner totális semmibe vétele.
Mielőtt továbblépnénk, szögezzük le: a fenti jelenségek kommunikációs aktus során jöttek létre, ennek következtében beszédpartnerek vannak benne. Ne tévesszen meg bennünket az aktus látszólagos egyoldalúsága: jelen esetben ugyanis a kommunikáció csak részben egyoldalú, tekintve, hogy az, akihez a megmondóemberek szólnak, ugyan nem válaszolhatnak, de hallják és olvassák a fentieket. (V. ö. Szent Ágoston: „Tolle, lege!”) Az aktus tehát megvalósul: mondhatni, szájból a fülbe. Óne retúr. (Nem nevetni! Biztos vagyok benne, hogy van, aki pontosan ezt szereti, sőt, szerintem hivatalos honlapjuk is van az ilyeneknek!) És most, hogy ily módon elsajátítottuk a bolognai rendszerű egyetemi magyar alapszak teljes első félévi anyagát, próbáljuk meg az illető szövegek lényegi elemeinek boncolgatásán keresztül igazolni, hogy tényleg a „hallgató” nevű beszédpartner akkurát kettészarásának esete forog fenn!
Kezdjük az elsővel: most itt nem térnék ki a részletekre, sokan (én is) sok helyen (én is…) érintették már hülyeségbeszélő munkásságuk mintegy végtermékeként. (T. i. mindenki hülyeségeket beszél, csak néhányan elég erősek hozzá, hogy igazuk is legyen a végén.) A lényeg, hogy fenti bekezdésben egy zsaroláson és fenyegetőzésen kapott párttárs védelmében a kedves kollégának sikerült úgy megnyilvánulnia, hogy az inkriminált kolléga neve nem, ellenben a vádlóé elhangzott, még hozzá elég közel olyan szavakhoz, mint „zsidózás” és „cigányozás”. A mondott polgármester egyébként egy rasszista, antiszemita és végső soron fasiszta párt színeiben látta meg a napvilágot (előtte nincs értesülésünk róla, náci volt-e), azaz nem lepődünk meg rajta, ha túl közel kerül a neve egy írott szövegben a fenti jelzőkhöz, de nem is ez a lényeg: a lényeg, hogy el sikerült mondani a nevét úgy, hogy a csúnya szavak is elhangzottak. Ez főként annak a fényében érdekes, hogy rögtön utána egy laza „csak úgy mint a” átvezetéssel sikerült az ökopártot is belekeverni a lecsóba. (Biolecsó, hogyne, ahogy azt a kis szabórebekák elképzelik!)
Miért érdekes ez? A fenti közlemény (ami tehát választ a felmerült problémára egyáltalán nem ad, ellenben érzelmileg erősen feltöltött szavakat bőven tartalmaz) kiagyalója szerint éppen elegendő: a jelek szerint ő úgy véli, az átlag magyar szavazó (sőt: magyar nemzeti szavazó) nem csak funkcionális analfabéta, de gondolkodni se nagyon szok. A választónak szerinte bőven elegendő, ha azt hallja, hogy „oszkár”, meg „cigányoz”, és ehhez neki nem gond, ha az elempé is ott van. A hívószavak elhangzottak, napi ék egyszerűségű magyarázat a világ zavarba ejtő sokszínűségére megvolt, lehet menni aludni, jójcakát.
A második egy kicsit cifrább. Ebben a kis szösszenetben ugyanis a nem kevésbé szösszenet jellegű nyugdíjvédelmi szakember (sic!) elmondja, hogy bajba került szinte majdnem az a sok-sok magyar ember, kábé több mint fél millió. Ez egy nagyon nagy szám, mármint a millió, majdnem olyan nagy, mint a milliárd. Ami szintén sok meg nagy, annyira, hogy adósságot mér vele az állam. És ezen a ponton nemzeti magyar tévénéző agya túltölt, leáll, meg se próbálja megérteni, hogy ebben a második esetben tehát az a trükk, hogy a nyugdíjvédelmi amazon (mit amazon! Walkűr! Slachtjungfrau!) mindenre elszánt, hajmeresztő bátorsággal el merte hallgatni, hogy két és fél millióan meg igenis kapnak pénzt. És nagyon jól is teszi: érdekes mellékkörülmény ugyanis, hogy a legfrissebb számítások szerint a két és fél millió egyébként éppen ötször több, mint a félmillió. Százalékosan kifejezve: majdnem 85 százalék. Ennyinek érte meg a magánnyugdíj-pénztári rendszer. Azaz ötször annyinak igen, mint amennyinek nem. És ha ez kiderülne, az nagyon megzavarná a nemzeti tévénézőt a nemzeti tévénézésben.
Mi tehát a következmény? A fenti derék két kedves megszólaló szerint az, aki hallgatja őt, olvassa őt, vagyis aki a kommunikációs vonal túloldalán rohad, az elemi logika és aritmetika szabályaival sincs tisztában, valamint ettől függetlenül teljesen hülye. És a jelek szerint szerinte ez így rendben van, így nem is kell változtatni rajta, hiszen választást nyerni lám, így is lehet.
És egészen addig igaza is van, amíg nem jön egy másik politikai alakulat, amelyik még ennél is hülyébb válaszokat is hajlandó adni. És ha még itt-ott pár vidám rádiójátékot is készít izgalmas politikai celebek és kevésbé celebek részvételével!
A többi innentől már adódik.
