Lassan már köztudomású, hogy van nekem is családom, valamilyen felfoghatatlan csoda következményeképpen, amiért nem győzök hálát adni. Ebben nagy-nagy szerencsémre feleségem is van énnekem, aki, talán tettem már róla említést, kedves alföldi vadállatok által lett fölnevelve, ennek okán nem mindig érti azokat a dolgokat, amik nem érthetőek meg hagyományos, hogy ne mondjam, ortodox logikai úton. Azokra a dolgokra gondolok, amik teljesen, végletesen, egyszóval unortodox módon ökörségek, de mégis szükség van reájuk, mert különben az embernek nem lesz kétharmada a parlamentben, és akkor ugye egyrészt összedől az egész Közép-Európa, másrészt kénytelenek vagyunk beszélgetni olyanokkal is, akik nem pont ránk szavaztak, holott az olyan megalázó. A végén még ők nyerik a tévévitát, az meg nem tesz jót az emésztésnek. Na ugye.
Hogy szavam ne feledjem: példával illusztrálom a fentieket. Kérdezi tehát az én kedves, drága, reggelire nyers bikavérbe farkasvelőt tunkoló asszonyom, miszerint hallotta ő a tévében, hogy a kormány beterjesztett egy törvényjavaslatot, ami úgy ítéli meg helyesnek, ha a védett korban levők, meg a gyeden levő anyukák is elbocsájthatóak lesznek azonnali hirtelenséggel – már amennyiben úgy van, és, mint nemrég óta tudjuk, általában úgy van. Ez baj, de lehet, hogy mégse baj, mert őneki, gyeden lévőnek erre fel azt mondta be a televízióban a kormánytagember, hogy „a kormány garantálja a védett kort”, meg hogy a kormány olyan munkatörvénykönyvet szeretne, „amely segíti a munkanélkülieknek a munkaerőpiacra való visszatérését, és segíti a gyermekes anyák, valamint a szülési szabadságról visszatérő anyák elhelyezkedését”. Mondja nekem tehát, hogy ő ezt nem érti. Hogy hogy van ez: a kormány bead egy törvényjavaslatot, amit még a kormány is csak ímmel-ámmal támogat? Nem tudja a kormány, mit akar a kormány? Hogy hülyék-e ezek?
Természetesen jó állampolgárhoz méltóan azonnal megnyugtattam, hogy dehogy, erről szó se nincs: „a miniszterelnök szóvivője hétfőn hangsúlyozta, a dokumentum egy konzultációs munkaanyag, amelyhez továbbra is várják az észrevételeket, javaslatokat, véleményeket. A kormány át fogja tekinteni, hogy ezek közül melyeket tudja beépíteni a törvényjavaslat végleges formájába”. Az van tehát, hogy egy ideje már a kormány nem kormányoz, hanem konzultál: szociálisan, alkotmányosan, meg egyáltalán. A kormány megkérdezi, hogy ki mit akar beleépíteni a törvénybe: gyedet, védett kort, cirkófűtést vagy tartalék hajtóművet. Kinek mi a heppje, ugye. Ez alapján a kormány okosan mindent összegez, majd közli, hogy a tartalék hajtűmű hülyeség, a gyed szintén, de a cirkó és a védett kor mehet. Bekerül tehát a törvény a Nagyon Fontos Parlamenti Bizottság Minden Szart Aláírunk Albizottsága elé, aki egy emberként aláírja röptében, majd tizenhárom másodperc múlva mind az azóta született tizenkilenc módosítóval együtt meg is szavazza a kétharmad, vívóember (copyright by idelle) pedig már üti is rá a pecsétet.
Nyilván majd ezen alaposan jól felháborodnak a gyeden lévő anyukák, meg is szervezik a babakocsis forgalomkorlátozó tüntetést, hogy így kérjék számon a Fidesz ellenzékben képviselt álláspontját a gyeddel kapcsolatosan. A vérszomjas tüntetők közé vetett bohócállamtitkár ez után magabiztosan közli, hogy „a szabályozással és munkaügyi ellenőrzéssel biztosítjuk a gyermeket nevelő nők diszkriminációjának megszüntetését” kitétel, ami benne volt a kormányprogramban, pont hogy nem azt jelenti, hogy a gyermeket nevelő nő nem baszható ki a munkahelyéről. Sőt, éppen hogy azt jelenti, hogy kibaszható, hogy ezzel segítsük a szülési szabadságról visszatérő anyák elhelyezkedését. Hisz tudjuk: a megvédjük nyugdíjpénztárakat sem azt jelenti, hogy nem tesszük tönkre őket: épp azzal védjük meg őket, hogy tönkretesszük őket. Maguktól védjük meg őket. Nehogy tönkremenjenek. És hát persze a védett korban lévők, gyermeket vállaló nők is védelemre szorulnak: így hát megvédjük őket attól, hogy nagy védettségükben eltunyuljanak. Küzdjenek, hiszen az élet harc, és amint az ősi kínai mondás is tartja: „ha minden kutyaszart megadtok nyápic munkásaitoknak, inkább máshova viszem a pénzemet.”
