Súlyos problémája van a magyar balliberális oldalnak, tudtam a minap meg ennek a magyarországnak egyik volt miniszterelnökétől. No, nem mintha egyébként rendszeres lenne nálam, hogy volt miniszterelnökökkel beszélgetek: tényleg csak hébe-korba, meg ha nagyon muszáj. Most is csak a legnépszerűbb közösségi oldal (ez egyébként a Facebook magyarul) volt segítségemre: ezen posztolta ki a mondott exelnök, hogy a balliberálisoknak az a bajuk, hogy sekélyesek, gyávák és töketlenek. (Jó, nem pont ezt mondta, kicsit szépítettem a mondanivalón...) Valamint további bajuk, hogy nincs rendes narratívájuk.

Komoly gondok vannak tehát itten, de mielőtt tovább mennénk, tegyünk valamit tisztába: bevallom férfiasan, engem konkrétan a balliberális oldal marhára nem érdekel. (Még konkrétabban a többi se, de most nem róluk van szó.) Lehet, hogy bennem a hiba, de engem hidegen hagy a szolid bajaferenci elegancia, a lendvaiildikói cserfes báj, vagy a kirobbanó kisspéteri dinamizmus, hogy a szanyitibori intelligencia már meg se említtessék. Sőt, egyenesen úgy gondolom, hogy a magát baloldalinak tekintő oldalba szerelmesnek lenni olyan, mint feleségül venni egy mormotát: igaz, hogy ronda, buta és büdös, és tulajdonképpen még főzni se tud, de legalább az év egyik felében alszik, mint akit agyonvertek. Ennél azért az ember többet vár attól, akinek hagyja, hogy négyévente alaposan átkúrja a palánkon.

Ellenben ez a narratíva, ez egy jó dolog. Már jó, ha van: a narratíva ugyanis, írja ez a volt izé, az egy olyan, hogy az a fidesznek van, a balliberálisnak meg nincsen. Innentől kissé bicsaklik a logika, mindenesetre az a mondás, hogy a fidesz narratívájának az a lényege, hogy bizonyos, ártatlan embereket gyűlöletes értelmezési keretbe helyez, és méghozzá politikailag inkorrekt, mi több, türhő, tapló módon teszi mindezt. Ez ugyan bizonyosan nem a narratíva része, legfeljebb a narratívaépítő technika eredménye, de nem vagyunk mi exminiszterelnökök, mit tudhatjuk, nemdebár. A lényeg a lényeg: ez így nem buli, amivel szemben viszont az lenne a buli, ha a balliberálisnak is lenne narratívája. Azaz ha a balliberális is megtanulna tapló lenni.

(Ezen a ponton kis kitérőt teszünk: említtessék meg, hogy azért a fidesz sem mindenható: ha mondott exünk egy árnyalatnyival kevesebb őszödi félédest fogyaszt öt éve azon az emlékezetes frakcióhepeningen, sőt, esetleg nem is iszik, ellenben még a zuhany alatti fütyürészést is felfüggeszti négy teljes évig, lehet, hogy most nem lenne ilyen nagyon, végletesen és örökkön-örökké ex. Ugyebár.)

A lényeg tehát: a narratíva. Azaz a taplóság. És itt érkezünk el arra a pontra, amikor sajnos nem tudunk szó nélkül elmenni egy másik kiváló államférfi és hamisítatlan européer, bizonyos dajcstomi munkássága mellett. Na most, bármilyen kézenfekvő, nem ennek a dajcstominak a mondott ex felé elindított, meglehetősen egyoldalú, ám annál szánalmasabb csivitelése okán jutott eszembe, bár az sem volt kispályás idegbaj. Nem, ez speciel pár napja volt brékingnyúz: az történt, hogy ez a derék, tapló parasztfajta legény úgy érezte, a hazának feltétlen szüksége van amerikai helyettes államtitkárok lefaszozására. Ezért nem habozott.

A haza szempontjából ez még a kisebb baj, hiszen dönthetett volna úgy is, hogy a hazánkban nemrég barátilag megfordult Clintonnét hányja pofán szekszárdi vörössel – és, valljuk meg őszintén, a haza ebből a szempontból hálás lehet a sorsnak. (A Clintonné nem kevésbé.) Ami viszont egyebekben még történt ebben a kérdéskörben, már a szokásos rutin: nem értünk egyet, magyar emberek akarata, nekünknemszólnakbe. Dübörög tehát a kétharmad: hadat üzenünk Dél-Karolinának, égnek a vonalak, Obama keze reszket a nagy piros gombon. Peti keze meg belelóg a bilibe.

De mondom, ezt tudtuk, vártuk, szinte már készültünk reá: meg lett sértve a nemzet, ergó a nemzetileg elkötelezett jobboldali köteles azonnal hatállyal habzó szájjal megőrülni. Az viszont újdonság, hogy, már ha jól értjük az exminiszterelnöki okfejtést, tulajdonképpen az itt a súlyos probléma, hogy ebben a tirpák narratívában a baloldal már nem tudja követni ezt a dajcstomit. Mert hogyha mondjuk a lampertmóni is tvitterezne, mekkora lenne már.

Komolyan nem tudom, hova tud még süllyedni ez az ország.