Orbán Viktor bejárta a felcsúti határt.
„Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön délután Felcsúton találkozott Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterrel. A találkozóról kapott információ szerint a miniszterelnök Fazekas Sándorral értékelte a vidékfejlesztési tárca elmúlt egy évi teljesítményét. A miniszterelnök a találkozón jónak értékelte a vidékfejlesztési tárca eddigi működését – értesült az MTI a találkozót követően kormány közeli forrásból. A megbeszélés előtt a kormányfő és a vidékfejlesztési tárca irányítója körbejárták a felcsúti határt, ahol már befejeződött az aratás, és rendben zajlanak a betakarítást követő talajművelési munkák.”
(Forrás: index.)
Megy az ember a mezőn, töpreng az ország sorsán erősen, és közben látja ő, hogy rendben zajlanak. Mármint ami a talajművelési munkákat illeti, legalábbis. És hála a Jó Istennek, teszi hozzá gyorsan.
Hisz kell ez, nagyon kell. Szomjazunk a jó hírekre: őrület van, lifteznek a tőzsdék, egekbe szökik a svejcifrank, gyengül a forint, tönkretette a devizahiteleseket az elmúltnyolcév és a gyurcsányahibás (mondjuk azokat nem most tette tönkre, de most lett a hibás), és ráadásul egekben a költségvetési hiány is, és még ez a rohadt nemzeti együttműködésellenes szemét magyar gazdaság is stagnálásba fog. Mert mikor jön rá arra is, hogy stagnálni vágy.
Összeesküdött ellenünk a világ. Még ez a Kína is pont most találja ki, hogy felduzzasztja a nyugdíjprogramját. Már nem is az, hogy felduzzasztja, hanem egyenesen kiterjeszti a szemétláda. Mindenkire. Merthogy eddig nem volt kiterjesztve: csak kevesekre volt kiterjedve, nagyon kevesekre. De most 2015-re viszont ki lesz mindenkire terjesztve, kegyetlenül: két évvel ezelőtt indították el a 800 milliós falusi népesség nyugdíjellátásának megteremtését célzó programot, amelynek célja, hogy csökkentse a vidékiek és a városiak életszínvonala közötti óriási különbséget. Eddig 199 millióan kapcsolódtak be a rendszerbe. Nekik tehát már lesz nyugdíjuk. A végén még az is lehet, hogy a másik 601 milliónak is lesz.
A fene se érti ezt. Eddig úgy tudtuk, a jóléti társadalomnak befellegzett, hogy most már inkább munka alapú társadalom lesz, mert keletről fúj a szél, mint egy kis méripoppinsz, aztakirelejszomát. De végül is nem baj, ha ez a Kína, nemzeti együttműködésünk nagy barátja, aki hatvan éve működik együtt velünk nemzetközileg (jó, ebből negyven évig internacionálisan, de ez majdnem ugyanaz) szociális vívmányokat csinál, meg gondoskodik a vidékről, ám tegye. Mi azért tudjuk, hogy ez felesleges, hiszen a földhöz mindenki ért, a parasztnak csak vetőmag kell meg naposcsibe, és már főzi is belőle pálinkát. De hisz régen bizony a parasztbácsinak nem köllött ám a nyugdíj: megitta az reggel a kupicával, tokaszalonnát tunkolt a hideg pacalba, és ez volt a früstök. Aztán ment a földekre, és dolgozott napestig. És bizony, sose volt beteg, vígan élt egészen ötvenhét éves koráig. Már, ha megélte, és nem vitte el még hat éves kora előtt a torokgyík. De még akkor járt jobban.
Így megy tehát az ember a földeken, és mindeközben a szemétől hízik a gazda, a gazda szemétől meg a barázda. És mindeközben szánt az eke, csireg-csörög a járom, telik a fazék szent szombatra. Emberünk elégededten figyeli a dolgozót, és szánakozással gondol arra az uszkve százezerre, akik nem adták oda a pénzüket a selmecigabikának. Pedig meg lettek kérve, és ha egy kormány valakinek azt mondja, hogy legyen szíves, adja vissza, annak nyomatéka van. Ezek mégse adták. Nem baj: nyugdíjat se kapnak. Mehetnek Strasbourgba, kit érdekel. Az Alkotmánybíróság már a kezünkben van. Ezt legalább már megcsinálta.
Most már csak arra kell vigyázni, hogy újabb rossz hírt ne kapjon!
