Most annak kellene jönnie, hogy hehe, mi megmondtuk, matolcsi, holnaphúzcsi, illetőleg orbántakaroggy. Hát, nem az fog jönni.
Mert nem ez a zseniális agysebész tehet róla, de még nem is a főnöke, az előretolt középpályás. Erről mi tehetünk, drága barátaim: mi marhára futballokos, nobeldíjrekorder, egyszerre nyolc fejjel, valamint különböző egyéb testrészekkel is gondolkodni képes, csodálatos magyarok. Mi, akik nem szeretünk adót fizetni. Mi, akik inkább zsebbe dugjuk a borítékot, mint hogy befizessük a vizitdíjat. Mi, akik elvárjuk, hogy legyen olcsó gáz, olcsó troli, segély szarér-hugyér’ – és igen, kedves leendő cigányozó olvasóim, a GYED, a családi pótlék és a gázártámogatás is segély, csak szemérmesen másképp hívjuk, hogy le ne cigányozzuk magunkat. És igen, a cigányozás is közrejátszott, az, hogy keresünk egy célcsoportot, akin leverhetjük a saját cigányságunkat.
És mi tehetünk róla azért is, mert megszavaztuk ezt a dilettáns, félfasiszta bagázst. És most is mi tehetünk, amikor a kedves közvéleménykutató kérdésére a mindig bevethető „nem tudja/nem válaszol” választ vetjük oda. Mert nem tudjuk, mi a megoldás, mert ha tudjuk is, nem tudjuk megoldani, mert nem válaszolunk a nekünk kényelmetlen kérdésekre. Ha most a kormánypártok 22%-a mellett nem 55% nemtudjanemválaszol állna, nem hinnék azt, hogy még mindig támogatjuk őket. Mert nem szavaztok a mesterházira vagy a szabórebekára, mert nem szeretitek őket. Én se szeretem. Tehát inkább a bóvli?
Igen: ez az egész ország lett bóvlivá leminősítve. Mindannyian. A buszon bliccelők, a tűzifát áfamentesen vásárlók, a családi pótlékot félmilliós fizetés mellett is felvevők. Akik azt hiszik, minden úgy lesz, ahogy volt. Akik megszavazzák, hogy legyen minden sehogy. Mert azt szeretjük, ahhoz van tehetségünk. Abban vagyunk jók. Majd megoldja helyettünk valaki a többit.
Hát, nem oldja meg. A világ erről küldött most egy jelzést. Figyeljünk oda rá. Próbáljuk meg megérteni, hogy nem mindenki más a hülye, nem a világ esküdött fel ellenünk, nem mindenki más akar minket tönkretenni. Mert abban az egyben biztosan mi vagyunk a legjobbak: önmagunk tönkretételében.
Hagyjuk abba, amíg nem késő.