Ha az ember nyitott szemmel jár az interneten, hajlamos azt hinni, hogy ez az ország most már tényleg végleg, sőt, innentől legalább vagy tizenöt-húsz évre előre teljesen el van baszva, mindenestül. Pedig dehogy. Hisz hátra van még az új nemzedék.

Ez az új nemzedék egyrészt tökismeretlen, frissen borotvált konzervatív fiúkból és lányokból, másrészt csini énekesekből és színésznőkből áll – tessék csak végigpörögni a szereplőkön, meglepő dolgokra bukkan az ember. Én például nem tudtam, hogyha fél óra alatt háromszor édin lefele tudom biggyeszteni az ajkamat a barátokköztben, akkor én már rögtön egy színésznő vagyok. Pláne olyan, aki hittel vallja hogy „a kultúra nemzedékek közötti értékközvetítő és egyben hagyományőrző szerepet játszik. Nem más, mint iránytű, amely segít eligazodni az anyagi és szellemi világ tengerében.”

Hogy nevezett kissramóna közelebbről a kultúra mely értékközvetítő szegmensét célozza meg Szentmihályi Zsófiként minden hétköznap este az egyik kereskedelmi televízió szép múltra visszatekintő hagyományőrző dzsungelében szánkázva mintegy önnön taknyában (tudnám fokozni a képzavart, csak meguntam), jelen esetben nem fontos. Az a fontos, hogy legyen egy iránytű, ami eligazít a az anyagi és szellemi világ tengerében, ugye. Ez az iránytű, gondolom, a hit, remény és a szeretet, de ezek között pedig leginkább a szeretet kellene, hogy legyen, de tartok tőle, hogy szeretetért még a kissramónáknak sem adnak iránytűt az iránytűboltban. Onnan gondolom, hogy nem adnak, mert rögtön két minisztérium logója virít a jobb (hogyne, majd a bal!) felső sarokban, melyek felettébb hasznosak. Anyagilag, legalábbis: ez a kissramónás pózolás ugyanis egy program, amit széles körű társadalmi egyeztetés is megelőzött, melynek során a fiatalok, ifjúsági szervezetek, ifjúsággal foglalkozó szakemberek és szakértők véleményét is figyelembe vette a programmal megbízott miniszteri biztos. Nem csoda hát, hogy az oldalon ott feszít maga a miniszter is, biztos. Mégpedig keresztbe tett karokkal, hisz büszke a fiaira.

Nem is csoda, hogy büszke, hisz fiai igazán híján vannak a restségnek: ez az Új Nemzedék Jövőjéért Program, amit összeegyeztettek, nem kevesebb, mint egy cirka 110 oldalas pédéef, sok képpel, és olyan csodálatos gondolatokkal teletűzdelve, miszerint „Isten – haza – család, a vidék Magyarországának ezek a gyökerei”. Valamint: a „földből élő ember számára a haza nem elvont fogalom, hanem kézzel fogható valóság, a család pedig a társadalom legfontosabb alapegysége”. Ezek szerint az ember maximum részecske, és még örülhet, hogy nem kvark. És ezért is fontos, hogy a büdös parasztja „ne szakadjon el ősei létformájától, hanem folytassa az évszázados hagyományt”. Vagyis túrja a földet, az unortodox két kezével.

Nekem aztán mindegy, ha így van, még ma baszom ki a kukába a motoros fűkaszát meg az antibiotikumot, és majd inhalálok vereshagymát, ha kaszálás közben elkap a szénanátha, nem érdekes. Gondolom, a kissramóna meg szedi majd utánam a markot, én meg ebéd előtt berántom a susnyásba a testit neki: bánom is én, csak az asszony ne tudja meg. Ez még nem is olyan nagy baj, mármint hogy a jelek szerint a minisztérium vett pár kurvát  meggyőzött pár celebet erről a bárgyú szarról az ügy társadalmilag felettébb hasznos voltáról, és a kurvák társadalmi munkások meg mennek, mert köll a lé hí a haza. Nem baj ez: aki ennek a sok hülyeségnek bedől, az meg is érdemli, amit kap érte, így van ez rendjén. Hanem elkészült egy video is, ami persze szintén rém bárgyú, mint minden más is a magát jobboldalinak tartó nemzetileg értelmezett konzervatív oldalon, ám a mondanivaló! Mert az a mondanivaló,  hogy ebben a videóban fiú és lány összeismerkednek, még smaciznak is (dugásról persze szó sincs, gondolom, majd az esküvő után, akkor is csak szigorúan sokasodási célzattal), meg isznak pálinkát, amit részben ki is hánynak (mi a fasznak itták meg akkor, rejtély), és peregnek az események, de az egész végülis arra megy ki, hogy a végén majd jól nem mennek sehova, hanem épp ellenkezőleg, megrohadnak itthol. Mert, ugye, minden ideköt.

Hát, a beton, az biztosan. A többit meg akár meg lehetett volna kérdezni a rezidensektől, kőművesektől, tanároktól, meg gyakorlatilag mindenkitől, aki nem érintett anyagilag semmi olyan dologban, amihez minisztériumi logó köll. Azaz aki minisztériumi logó nélkül próbál boldogulni, hugyozni a saját farkán, a saját erejéből, és örülne, hogyha ehhez a minisztérium nem szolgáltatna mást, csak a szükséges demokráciát. (Nem, a bírói hatalmi ág elfoglalása például nem demokratikus. Biztos, utánanéztünk.) És ráadásul, ha marad itthon, a nyereménye a harmad-, ötöd-, tizedannyi, folyamatosan gyengülő magyar forint, mint amit megérdemelne. Ellenben milyen jó, bámulhatja a barátokköztet, és csak néha baszogatják, hogy egyen már több túró rudit.

Srácok: lehet állami pénzből telehazudni az internetet, de az igazság úgyis kiderül. Előbukkan, és a pofátokba röhög. Pont úgy, ahogy a hülye videótokban 0:20-nál a laptopon az a kis matrica. Tudjátok, a nemtetszikes. Amit benne hagytatok, de nagyon, és biztos nem szándékosan. Hanem mert ennyire tehetségtelenek vagytok. Nem vettétek észre. Hát, ez esetben tényleg maradjatok is itthon: megérdemlitek egymást, meg a minisztériumi partedlit a buta képetek elé.

Ha az utolsó normális magyar is kivándorolt, legfeljebb lezárjuk a határokat, és majd röhögünk kintről. Meg szedünk belépőt, mint az Állatkertben.