Azt persze, hogy tudta, merrefele van: majd pont ezt ne tudta volna, amikor még azt is tudta, amiről nem is tudta, hogy tudja. Ráadásul hat évvel előre tudta. Mint minden rendes jézuskrisztus.
Na de mindegy, ha menni kell, menni kell. Lényeg, fasírtos szendvics jól be legyen készítve, folpakkba belegöngyölve, nehogy ragadjon. Illendően, retekkel, újhagymával, a fokhagymát meg eleve belereszelve, nem csókolózni megyünk. Uborkát asszony ne feledje: alaposan kovászolva szeretem, és mint a gránit, hogy ropogjon, ha roppantjuk, azt a kutya úristenit annak a minek is, mondjad már Pötikém, uborkának, na az lesz az. Mire gondoltál, ne röhögjél, nem zártkörű a huszadik pártévfordulón vagy. Ott elmennek ezek a poénok, de itt még a tranzitnak is füle van.
Sic transit. Mit akarok mondani: rántott hús kell még, meg tepertős pogácsa. És mindent akkurát módon, delmásdobozba gyömöszölve, szaga bontáskor meglegyen. Aztán már, mikor esszük, mindegy neki úgyis. Mellé tavalyi kisüsti, kólásüvegben, ott van, nézzed meg fijam, hogy jól le legyen zárva, ne nikkelszdornál derüljön ki, hogy fogyóban az „ájsztí”. Teccikérteni, magyar ájsztí, hehe. Mert a miniszterelnök fodbalokosan baszik be. Már Bicske előtt.
És mentek. Miniszterelnök félúton maga mellé vette kedvenc pintérét, fotózzon. Onnan utána azzal mentek: kedvenc pintére volt a kisbuszban a csapos, a dobermann, az untermann meg a kameramann. Most hát ennek is egy szeme volt csak, mint a másik idiótájának, aki meg a gazdaságis volt. Úgy is hítta, egyszem pintérem, tiedé bazmeg a belügy, a külügy meg a halügy, vagy amit akartok. Meg ami még összenő a belső ellenséggel, beleértve az egyeztetetés nélkül, balliberális bérlibsajtó által felheccelt hóviharokat is. Az is milyen volt, amikor kimentünk a tajgára, köcsög erdélyi stopposokra lőni. Ültünk a lesen, azok meg skubiztak agyuk nélkül, ahogy meg volt beszélve, úgy-e, jó pintérem. Na jól van, most már ne vigyorogjál annyit. Megfájdul tőletek a fejem.
Hegyes halom, „hegye shalom”, hehe. Hülye ez a zsótibazmeg, sose gyün mán ki ebből a zsidózásbul. Mindegy, taposni bele, el ne késsen, estére strasszburgban a helye, hogy reggelre kelve vághasson neki annak londonországnak, hogy időbe odaérjen, ha nem is várják is. El kell kaparni a vénpicsát, nélkülem egy rendes temetést sem tud leabszolválni ez az ajrópa. Putyin, országos haver, ha ezt látná.
Na, a következő lehajtó már Frankfurt, kérdez engem itt valami kedves német idióta, valami algemejne, mert hogy aggódik, mi legyen, hogy elkészül-e a diktatúra szeptemberre, vagy kötbér lesz a simicskára, hogy rohadna meg. Mármint nem a Lajos, hogyne. De most mit mondjak ennek is, mittom, demokrácia, elkötelezettség, sohanemlátott-felhatalmazás, a hosszú szavakat ezek kurvára szeretik amúgy is. Kőbányai, Sándorom, maradt-e még, mert ezektől a bajor söröktől csak fosok, mint a másnapos gyík.
De felbaszott ez a hülye náci is. Elkötelezettség, hogyne, elég lenne ide a kötél is, de mindnek. Komolyan mondom. Szórakoznak itt, de ki lesz baszva a hóra az összes köcsög német gyerektévés, csak legyen már hozzánk csatolva a mariahilferstrassze. Beletesznek engem, ENGEM a purdéhíradóba. Meg jönnek a demokráciával, mert fáj nekik az egykulcsos, hatputtonyos, tokajon érlelt, faszamagyar unortodoxia, de várjál csak, majd ha hazaérünk, sanyibazmeg, emlékeztess, megint minek nevezzem ki a Gyurkát, hátha azt már nem bassza el teljesen. Még hogy nincs szolidaritás, meg integráció, ezt a selejtes génhulladékot is hogy beleintegrálta a nemzetiösszefogásba. Csak úgy nyekkent a dzsídípí. Még szerencse, hogy a néppártban még így szeretnek. Bishundertundcvancig, rohadjon meg az összes német. Meg portugál.
Ekkora kitérőt tenni, mehettünk volna simán strasszburgnak, mint a navra, mi? Navra ágyúi, höhö. Köcsög nácik, lerombolták nekünk a hidakat, most meg fáj nekik az a kis uniós támogatás. Fizessenek meg trianonért! Ja az egy másik világháború, keverem folyton. Na jól van, ne röhögjél, gyulám, vagy hogy a picsába hívnak, ja hogy bandi, neked is milyen egy hülye neved van, hamburger bandi, ja, hogy girosz, hogyne, jó hogy nem falafel. Falafel Jenő, annyi eszed van. Mindegy, hunyok egyet, Karlsruhénál majd keltsetek fel, bele ne aludjak a Franciaországba. Ledőlök addig egy kicsit erre a kerek izére, itt előttem, hasogat a fejem nagyon.
Nézd már, megyünk lefele az útról, meg hogy jönnek azok a fák is, ez már biztos az Ardennek, a halál ötven órája, mekkora film volt az is, baszki. Kipicsázták a sok köcsög nácit, alaposan.
Azt a mindenit, hogy jön be ez az erdő a kocsiba, a kutyaúristenit, a makbet beájulna. Makk betli. Kormányt azért tartsa valaki, hogy legalább úgy tűnjön, még haladunk. Köszelőre.
