Nézem ezt a derék embert, ezt a miniszterelnököt, amint áll, vagy ül, vagy valami más tekintélyes, fontos dolgot művel az árvízvédelem érdekében, és megtelik pacsirtaszóval az én szívem.

Mert persze, tudom én, más is végez jelentős testmozgásokat ilyenkor; de az más. Árvízhelyzetben egyes, szabó tímeai szintig lealjasult némberek például homokzsákokat töltenek – persze nem teljesen kizárt, hogy jelentős részben bajnaista szavazatmaximálási okokból, nem, mint a többiek, akik csak úgy, hülyén, önös érdekből, a puszta földig, vagy miig leállatiasodva, önnön meg mások testi és vagyoni épsége megvédése érdekében teszik ugyanezt. Mert hisz ezek a kis állatkák is fontosak, hisz megteszik a magukét: a politikus zsáktöltés közben példát mutat, mellékesen öles léptekkel halad a következő ciklusban megszerezhető költségtérítés maximalizálása felé, a többi droid meg megmenti az országot, hogy a politikusnak már ne kelljen. Úgy se ért hozzá, mármint a politikus, de legalább ne sokat lábatlankodjon. Egy ilyen béna politikuskubikusra ráadásul jut vagy három operatőr, az meg rettentő módon tudja zavarni a munkát, amikor a talicska kereke feltekeri a reflektor kábelét.

De ez semmi. Mert az milyen, amikor a vezér jön, és mivel miatta nem lehet kettéválasztani a nagyvizet a tizenegyesen, hát hajóval tör a helyszínre. Ami külön tréfás, mert én mondjuk két éves korom óta tudom, hogy ha televeszem a kádat vízzel, fingani se tanácsos nagyon, de ő minimum ötventonnás őrnaszáddal tervezi megközelíteni azt a kikötőt, ami egyébként három méterrel a víz alatt van. Ha már kikötni nem lehet, legalább szopjanak a gáton a kis mukik, gondolom.

A fenti történet persze valószínűleg nem igaz, de kit érdekel: el tudjuk hinni. Mert hát jó, ismerjük, hát ehhez se ért, mint ahogy igazából semmihez se. Azért is beszél mindig a munkáról, meg a munka fontosságáról, mert lényegében élete során egy kurva percet sem dolgozott. Úgy van tehát vele, mint a nagytekintetű ház-, bajusz- és korelnök barátja, aki hosszas, kimért, de szenvedélyes munkával eljutott az őrületnek arra a fokára, hogy ki meri jelenteni, hogy „a nemzet jövője azon múlik, hogy lesznek-e emberei, akik magas szinten művelik a szakmájukat, a maguk területén, hivatásában megbízhatóak, hozzáértőek, gondosak és készségesek tudnak lenni”, hiszen „nem lehet, nem is kell és nem szabad, és legfőképpen nem is érdemes munka nélkül megúszni az életet”. Felteszem, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának munkatársaként szerezte ezeket az életre szóló tapasztalatokat, mert hogy azóta, leszámítva a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának alelnöki teendőit (a másik alelnök Gyurcsány Ferenc volt) életében munkát nem végzett. Már ha ez annak tekinthető.

Szóval mennek ezek az emberek ki a gátra, megmerítkezni az ingyen jött népszerűségben (mikor máskor vehet fel egy miniszterelnök kockásingre barna kordbársony zakót, mint minden rendes alkoholista vidéken!), és kesereg, hogy össze-vissza folyik a víz is, és meglehet, sok helyen leendő nemzeti dohányboltokat veszélyeztet kirívóan közösségellenes magatartásával. És nincs, aki elébe álljon, egy ki ha én nem, egy keresztényi értelemben vett faszagyerek, hogy megálljt parancsoljon a külföldről idevezényelt árvízközeli erők család-, keresztény- és közgépellenes propagandájának! Hisz én is amondó vagyok, hogy mindent, még az embereket is le kellene szabályozni, mert mennek azok is össze-vissza, árvízre, hóviharra, kormányülésre fittyet hányva, meg összegyűlnek random módon helyeken, eszük nélkül. Én például most voltam fent Pesten, nem igaz, mennyi egy ember van ott, nállunk vidéken ilyesmi még bucsukor is, ha évente egyszer, hogyha van. Igenis, szét kéne szedni az embereket külön helyekre, Ócsára, Felcsútra, bánom is én, hogy ne futkorásszanak összevissza, akadályozva a közlekedést, köznyugalmat, közbeszerzést, meg a mindent.

Sokak szerint van tehát nekünk egy vezetők, aki összetereli a nyájat, végre, nagysokára, mármint miután nagysokára az előző komcsi, a kádárizmus meghalt, és most már minden jó lesz, feltéve, ha továbbra sem lesz hitelválság, és viszik a matolcsizmust a tíz százalékos kamatra, Ugandába, vagy egyéb vidám helyekre. A magam részéről persze szerintem meg csak annyi a baj, hogy a főnök masszívan iszik, és nem látja be, hogy részegen nem lehet vezetni az ipari áramon kívül lófaszt se. És én nem tudom, de ezeket a magukat perpétummobile, ufóösszeesküvés, meg egyéb módon vátesznek gondolt, elméjükben mindazonáltal megbomlott alkoholistákat nálunk otthol, a kocsmában is kinézik. Jó, lehet, hogy néhanap fizetnek nekik egy kisfröccsöt, de azt is csak fanyalogva.

De, persze, majd érkezik a segítség, jövő tavasszal. A Gordon is milyen fessen tőtőgette azokat a zsákokat a Személyi Tímeájával. És persze még mindig jobb, mintha rubintrékai értelemben gondolná el a napi rendszeres fitneszedzéseit, de azért kicsit érzékenyen érinti az átlagliberálist, hogy az oszkópéteri józanész helyett az árvízvédelem fotogénebb oldala kapott ezúttal lehetőséget. Bár tekintve, hogy tudjuk, hogy nevezett pénzügyi szakember immáron a rivális csapatot erősíti a szakértelmével, nem is csodálkozunk a dolgokon. Hisz lám, ez a zoszkó is zokszó nélkül (bocs) vállalta a megmérettetést a „sötét oldalon”.

Biztos úgy érzi, jobban áll neki a zöld mez. Én ezek után már várom Messi átigazolását a Reálba. Vagy a CBA-ba. Hisz Angelina Jolie is levágatta a melleit. Kurvul el a világ.