(A Költészet Napjának tiszteletére)
1974-ben születtem, felekezeten kívüli vagyok; az előző rendszerben ez volt az elvárás. A Népköztársaság, amit ma Kommunizmusnak hívnak, más módon is megnyomorította az életemet: első elemista koromban a délelőttös tanítónéni szerint hazudtam, és mikor kiderült, hogy nem, büntetésből elvették a kisdobos-nyakkendőmet. Azóta rendszeresen hazudok, de eddig még nem adták vissza. Viszont később a zánkai úttörőtábornak csúfolt átnevelő táborba vittek: itt úttörővezetőket képeztek, engem azonban őrsvezetőnek alkalmasnak nyilván nem találván kultúrfelelős képzésben próbáltak részesíteni. A testi és lelki kínszenvedéseket azonban gyenge fizikumom nem állta, így időnek előtte hazaküldtek. Ilyetén módon úttörőnek sem találtattam alkalmasnak. (A következő állomás a KISZ lett volna, de addigra megbuktak a kommunisták.) Így végképp lemondtam a kék nyakkendőről.
Az átmenet két zavaros évtizedében további csapások értek: 1990-ben kitettek a gimnázium kollégiumából állam- és rendszerellenes szervezkedés (éjszaka a lánykoleszbe való átmászás, dohányzás, alkoholizálás és éjszaka közepén italboltba való illetéktelen behatolás megkísérlése) miatt. Később engem mégis engedtek leérettségizni és felvételt nyertem az egyetemre. Mint kiderült, épp időben, mert 1994-ben visszajöttek a kommunisták, de az egyetemet ezekben a sötét években is végezni tudtam, így a családalapítást és az ezzel járó gyarapodást és tisztes polgárosodást szerencsére már az Első Orbán-Torgyán kormányban kezdhettem el, amiért azóta is végtelen hálával tartozom.
Mint tudjuk, 2002-ben a kommunisták elcsalták az erzsébethidat, így az elmúlt nyolc év minden bűne akadálytalanul áradhatott szét. Sokan és sokáig tűrtük tehát a balliberálisok országdúlását, mígnem a magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Azóta a centrális erőtér kiépítése zavartalanul folyik, ami minden szempontból szerencsés fejlemény.
Mivel ebből a titáni munkából kimaradni magam sem akarok, másrészt meg kurvára kell a pénz, így kérem a Tekintetes Magyar Nemzeti Kormányt, alkalmazzon engem bérbloggernek és bérkommentelőnek! Tisztes díjazásért cserébe vállalom, hogy blogomban és mások blogjainak kommentblokkjaiban rendszeresen megdicsérem a Kormány tagjainak újabb meg újabb baklövéseit, a hibás számításokról megírom, hogy nem hibásak és az elrontott törvényekről, nyilvánvaló korrupciógyanús esetekről, hogy nem elrontottak és nem nyilvánvalóak. Ami a Vezérnek, tehát a Kormánynak, tehát a Magyar Nemzetnek rossz, azokról bebizonyítom, hogy nem hogy nem rossz, de meg sem történt. Vállalom továbbá, hogy blogomra hamis híreket teszek fel, más híreket pedig durván meghamisítok. Megfelelő extra díjazás esetén tetszőleges témában és mélységig nyalok be bárkinek akár ezen a blogon, akár versblogomon: amennyiben természetesen a Szentséges Makoveces Művészeti Konzervatív Akadémiának sincs ellenvetése, Tisztelt Vezetőink, akár a Maga A Vezér születésnapjára alkalmi versek, epigrammák, arányos díjazás esetén hőseposzok megírását is vállalom!
A munkára minden bizonnyal alkalmassá tesz, hogy magyar anyanyelvemen kívül írok és olvasok angolul és németül, és értek még valamicskét franciául is, perfekt internetező vagyok. Tudtam a szebb jövőben őszintén hinni is – egy havi gyakorlattal ezt a tudásomat fölfrissíthetem. Értek a sajtó nyomdatechnikájához, tudok szabatosan fogalmazni.
Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok. Remélem, a munkára ennek ellenére alkalmasnak talál a Legfelső Nemzeti Ítélőszék!
Maradok tisztelettel:
Ubrizsi Kálmán (Humperdickk)
leendő bérblogger
