Pötifijam,
kérted, írjak annak a Bloombergnek, vagy mi. Ez lenne.
Naidefigyejjetek!
Megmondtam már nem egyszer, hogy nem beleszólni mindenbe. Ezt ugatom már mióta, kérdezzétek a Barózót. (Peti, ennek utánanézni, hogy hogyan írják a hülye nevét, nem bírom megjegyezni. Illetve de, csak folyton keverem a Baresivel, tudod, aki a Milanban tolta, mekkora szélső volt, vazz! Bár nekünk lennének ilyen szélsőink a Vidiben, mi?)
A lényeg, hogy mondta a Barózó jómúltkor, még tavaly nyáron, hogy most mi legyen, nem érti ezt a világgazdasági válságot, meg igazából a közgazdaságot se. Mondok neki, vannak ezzel így sokan, nem kell beszarni, itt van Vikipapa, segít. Mi kéne. Mondja a Bari, hát az van, hogy pénz sehol, mindenki meg csak engedi szanaszétfele azt a kurva hiányt, nem-e lesz baj ebből? Teljesen kétségbe volt esve, könyörgött, hogy ne arcoskodjunk már, pont mi, akik ilyen fos módon intéztük a dolgokat az elmúlt nyolc évben (he-he), engedjük mán el aztat a hiányt a gecibe, mibe fáj az, de most tényleg. Legyen mondjuk hét vagy nyolc százalék, majd szerez nekünk lét az ájemeftől, ha baj lesz.
Na, mondok neki, kissé mán felpaprikázva azért, hogy te Bari. Te ne szarozz, ez evidencs, hogy ez nem lesz jó. Hiányt nem hogy el nem engedünk, sőt, megfogunk mi erőssen. Ennek érdekében tehát mink adót lecsökkentünk a gazdagoknak, úgy majd dőlni fog a lé. A szegényeket meg hülyére kell dolgoztatni, meg ami pénzük/nyugdíjuk van, azt elszedni tőlük, cserébe beígérni minden szart, nyugdíjat, hatforintos svejcifrankot, húszmillió melóhelyet, amit akarsz, öt-hat-huszonharminc évre előre, oszt majd lesz valahogy. Először nem értette, de aztán néztem reá kicsit szigorúan, és csak felcsillant a szeme neki. Nem hülye gyerek ám az, csak nehéz a felfogása. Többet kellett volna ütni a hülye fejit kiskorában.
Na: tehát mi ezt csináltuk. És önállóan, mert nekünk nem szól be senki! Mondtam is a Barinak egy éve, hogy még Brüsszel se. Megértette, asszem. A hülyebrüsszel, egyébként meg, örüljön, hogy a pénzüket elfogadjuk, azt is csak nagy fanyalogva. Na mindegy, persze mondanom se kell, be is jött, zabálják a papírjainkat ezerrel a hülye piacok. Ez a csillagszemű Gyurigyerek egy zseni, mindig mondtam! (És ha tudnátok: állítólag még biciklit is tud szerelni! Imádom.)
Na, a lényeg, hogy örülnötök kéne nektek is, kis, pajeszos barátaim. De nem, ti bezzeg nem örültök. Nem tom, nektek biztos genetikailag van kódolva ez is, mint magyarba a nyelvtörténet! Jöttök a hülyeségeitekkel, hogy több mint két hónapja nem látott különbség alakult a 10 éves magyar és lengyel államkötvények hozama között?! Ki nem szarja le a lengyeleket?! Egyszer ittam a pálinkájukat, vaze, vodkába valami gazt lógatnak, és asziszik, vicces. Ennyit a lengyelekről! Tésztaképű egy társaság az is.
Na, lényeg a lényeg: most akkor tehát lesztek szívesek leállni a beszólogatással. Nem osztottam lapot, kistáskák, úgyhogy pofa súlyba! Oda ne kelljen küldenem a bohócügyi államtitkáromat!
Na, Petikém, akkor ez lenne. Ezt akkor soványmalacvágtába átviszed a Smitpajának, de személyesen, vaze, és ne add a kezébe, mert aláírja hülyén! Csak azért kell, mert neki asszem vettünk valami tuti helyesírási ellenőrzőizét a gépére. Na, azon futtassátok le. (Szkenneljétek le vagy tegyétek a képernyőre lefordítva, mittom, én nem értek ezekhez a dolgokhoz.) Ha megvan, lefordíttatni angolra, mint az alkotmányt, hogy meg ne sértődjenek. Aztán mehet, hadd zúgjon! Nem érek rá dumcsizni akárkivel.
Na, puszantás Petikém.
V.
P. S.: Ja, a cipőmet a komód előtt hagytam. De megkérlek, máskor normálisan kenyd el a bokszot, mert a seggedben törlöm meg, ha nem lesz tükrös!
