Amikor a CERN részecskefizikusai laboratóriumuk, az LHC 27 km kerületű alagútjában ólomionok közel fénysebességre gyorsításával létrehozták a kvark-gluon plazmát, ezt a csak fekete lyukakban tapasztalható sűrűségű, 1,6 trillió fokon lángoló tűzgömböt, kíváncsian tekintettek a mélyére, hogy megtudják, mi is csücsül ott a mélyben. És hát, bizony, a Vezér csücsült ott. Méghozzá személyesen.
A Vezér kissé feszélyezve érezte magát, ami nem csoda. Maga a hihetetlen sűrűség és forróság nem jelentett volna gondot: megszokta, hogy a legnagyobb feladatokat a legalkalmasabbra, azaz magára szignálja; majd pont az Ősrobbanás első egymilliomod másodperce fog ki rajta. A Vezér azért érezte kényelmetlenül magát, mert a részecskefizikusok igencsak gátlástalanul vizsgálgatták, és mindeközben bizony nem voltak tekintettel olyan intim pillanatokra, mint amilyen a kvarkok szín-töltésének ernyőződése. A Vezér nem szerette az ilyen izgága, ide-oda táncoló, hevesen gesztikuláló alakokat, allergiás volt rájuk: depressziós, szomorkás lett tőlük, és végső stádiumban még az sem kizárt, hogy elveszti szavazatainak egy részét a jelenlétükben. Nem is maradt sokáig: néhány milliomod másodperc elteltével komótosan vette a kalapját, és köszönés nélkül elhagyta a laboratóriumot. Egy darabig nem is látták.
Másnap az egyik szomszédos ország legnagyobb pletykalapja mégis szóra bírta. A németül nem tudó Vezér a „Die höchst komische Ministerpräsidenten aller Zeiten” rovatnak nyilatkozott, angolul. A riporter kérdésére elmondta, hogy az Ősrobbanás természetesen az ő hatáskörébe tartozik, hiszen magára szignálta. Igaz, az MTA Atommagkutató Intézete (ATOMKI) ugyan nem állta meg, hogy akadékoskodásának adjon hangot, de szerencsére őket egy ügyes jogtechnikai húzással visszamenőleg hatvan évre meg lehetett szüntetni a Marhatrágya hőerőművekben történő módosításáról szóló törvényjavaslat módosító indítványaként. Elmondta még, hogy örömmel jelentheti, hogy így végre elhárult az akadály az elől, hogy megszülethessen Magyar Művészeti Akadémia kebelén belül a Magyar Atom Moldova György Nemzeti Kutató Intézete. Ennek az élére Kudlik Júliát nevezte ki, akiről köztudott, hogy a maga korában népszerű tudományos-ismeretterjesztő műsort vezetett, penetráns sikerrel, amiért Smidt Smitt Schmitt-díjban részesült, valamint a Vezér kukaca is gyakran felállt tőle kisfiú korában. A felvetésre, hogy az ATOMKI csak 1957-ben alakult, nem lehet tehát 1951-ig visszamenőleg megszüntetni, a Vezér elmagyarázta a kekeckedő brüsszelinek (nos, földrajzból nem éppen a legjobban volt tájékoztatva, ez tény), hogy ezt a problémát is magára szignálta, így pofa be.
A további kérdések tehát innnentől végre tényleg már sokkal inkább a kvark-gluon plazmaállapot kérdéskörét boncolgatták. A Vezér elmondta, hogy az Ősrobbanás pillanatában az volt a legfontosabb, hogy megértesse a buta, sötét, eszetlen anyaggal, hogy innentől uszkve tizenhárom és fél milliárd évig az van, amit ő, a Vezér mondott, hogy legyen, és erről sarkalatos törvényben is kíván rendelkezni. De szerencsére szinte mindegyik kvark azonnal megértette, mi a feladata: nincs is annál szebb, mint amikor a kis mezonok és a barionok elvesztik egyéniségüket, és ezáltal mind a kvarkok, mind a gluonok szabadon mozoghatnak. Hozzátette: ebben az állapotban Coulomb törvénye módosul: a töltés, vagyis a hatalom nagysága itt nem állandó, hanem az a többi töltés távolságától függ.
A beszélgetés végén a Vezér még megpendítette a plazmaállapot húrelméleti összefüggéseit, majd udvariasan cseppfolyós alakba ment át, és sietve lefolyt a lépcsőn.
