Magyarországon etnikai tisztogatás folyik.

Ezt persze nem én mondom, hanem egy bizonyos vonagábor nevű természeti képződmény adta elő a magyar Országgyűlés plenáris ülésén. Tekintve, hogy még a felettébb tréfás játszósmellényét is felvette hozzá, nyilván ő ezt komolyból mondta.

Az illető etnikai tisztogatást egyébként a következőképpen kell elképzelni: sihederkorba még éppen csak belépő cigánygyerekek egyrészt lekapcsolják az öreg néninél a villanyórát, másrészt miután így kicsalogatták a nénit, agyonverik őtet, módszeresen. A terv szerves része, hogy felmenőik előre megfontolt szándékkal már generációkkal korábban bánya- és kohászvidékekre költöztek, hogy a magyar vaskohászat összeomlása után immár munka, megélhetés és bármilyen kilátás nélkül kvázi háborítatlanul végezhessék üzelmeiket. Sőt, még arra is volt gondjuk, hogy őket kulturális és antropológiai másságuk miatt a többség eleve elutasítsa, hogy ily módon a társadalomból kitaszítva gettókba tömörülhessenek, amelyekben ezáltal a többségi társadalom által elfogadott, részben őket elnyomó normák helyett saját normákat kezdjenek követni, kockáztatva ezzel az emberhez nem méltó elaljasulás útjára lépést is.

Meg kell hagyni, ördögi terv. Gyengéje ugyanakkor neki, hogy nem annyira hatékony: ennél még a magyar történelemben Magyar Nemzeti Történelemben is találunk produktívabb példát. De, ami késik, nem múlik: ez ugyan így meglehetősen lassan fog menni, de a demográfiai csapda és a cigányság indokolatlan szaporulata elvégzi úgyis a többit. Ezt az „indokolatlan szaporulatot” egyébként megint ez a vonagábor találta felvetni, és nem fogják kitalálni, ezt is a Parlamentben, annak gyönyörű üléstermében nochdazu. És nem hörcsögökre vagy az üregi nyulakra gondolt, hanem embertársait illetően tekintette indokolatlannak azok szaporulatát.

Ha ezek után esetleg most sokan úgy érzik, hogy a magyar Országgyűlés patinás épülete lassan vonagáborok és vonagáborokra legyintő gusztustalan, tályogszerű gennyek látványának elviseléséhez szükséges háttérré kezd silányulni, nem járnak teljesen messze az igazságtól. A helyzet az, hogy hazánkban a Nemzet Hazájában nem jelent komolyabb problémát, ha valaki a lelke mélyén kucorgó rasszista tömeggyilkost közszemlére teszi, mivel ehhez neki legfeljebb cuki piros-fehér vinnyettás mellényt kell fölhúznia – ami ugyan béna, de mégsem buzis. Mert bár a buzi nem produktív, így indokolatlanul szaporodni sem képes, de akkor is ne legyen. Vagy, ha már van, ne látszódjon, hogy van. Ne legyenek továbbá szocialisták, liberálisok, zsidók és zsidóknak tűnők, továbbá multinacionális, vagy legalábbis nem magyar dolgok, valamint le mindennel, ami másmilyen, mint ami olyan, mint amilyennek mi akarjuk, hogy legyen.

Vezérem: tulajdonképpen most már tényleg szeretnénk látni azt a listát. De tényleg, csak a miheztartás végett, nehogy megakasszuk a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Hisz nincs szörnyűbb, mint a bizonytalanság: kérlek, áruld el: ma miért vagyunk szarok? És holnap még miért leszünk?