Kegyelmes Főispán Úr, Kedves Uram, Bátyám, Drága Lajos!

A minap vettem kezembe nékem írott elektrónikus leveled, melyben családunk hogyléte felől érdeklődöl. Az alábbiakban van szerencsém egynémely szóban tájékoztatni Méltóságodat azon fejleményekről, melyek szűkebb pátriárkánkban a közeles múltban lefolyni voltak szívesek.

Mindenek előtt el ne múlasszam megosztani Véled az egyik legnagyobb szerencsét, mi tisztes polgári családot érhet manapság: szerény kis birtokunkra szállott ugyanis a mérhetetlen megtiszteltetés, hogy vendégül láthassa Őkegyelmessége Hajdú Vármegyéjének Főispánját, Méltóságos Vitéz Ifjabb Debreczeni Koóssa Lajost, ki Őkegyelméssége megbízásából a Tekintetes Vármegyék gazdálkodását ellenőrizendő tette tiszteletét kies vidékünkön! Mint azt a serdülőkorba hamarosan belépő méltóságos ifjú vitéz elmondotta, a felelős gazdálkodás valamennyiünk szent, alkotmányos kötelessége, s mint tudjuk, az Áprilisi Szent És Visszavonhatatlan Nemzeti Magyar Alkotmány egyik sarkalatos pontja a hitel minden erővel való, mindenkire kötelezettséget rovó, napi rendszerességű gyűlölete. Ebben a Méltóságos Úr jeleskedik, tekintve, hogy Debreczen Czívis Város hitelállományának fizetendő kamatai immár meghaladják az említett Vármegyei Jogú Város teljes költségvetését, így minden debreczeni polgárra napi három, uszkve három és fél óra, hitelt érintő gyűlölködés jut! Brávó, le a kalappal Őméltósága előtt!

Mondanom sem kell, külön felhőtlen örömünkre szolgált, hogy a Méltóságos Úr rendkívüli módon meg volt elégedve vendéglátásunkkal, olyannyira, hogy kilátásba helyheztette, hogy amint hozzájut, Őkegyelmessége előtt sem rejtené véka alá nevünk megemlítését! Ó, bárcsak ha úgy lenne! Hálánk jeléül tehát birtokunk teljes személyzete felvonult búcsúztatására, a siheder cigány rajkók kivételével, akik ólombányáink legmélyebb tárnáit ebben a nehéz, az előző átkozott liberális rendszer okozta gazdasági válsághelyzetben el nem hagyhatták. (Tudják ők, mi a feladatuk: vona-rendszerű műholdas helyzetmeghatározó irányította elektromos sokkoló már beléjük verte a cigányábécét idejekorán!)

Apropos, a birtok: Őkegyelmessége bölcs belátása mint mindig, ezúttal sem hagyta magára az Ő embereit! Amióta ugyanis a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Lovagjai az Ő Kegyelméből adófizetésre nem kötelezhetők, és parasztjaik után járulékot sem kötelesek fizetni, amennyiben úgy ítélik meg, hogy azoknak nyugdíj vagy orvos amúgy sem járna, felettébb jövedelmező lett a kicsiny, 15-16 ezer katasztrális hold terület mértékéig Őkegyelmessége mérhetetlen kegyelméből birtokunkba bocsájtott gyümölcsösünk. A munka szakadatlan folyik: a földeken olyik alkalmakkor végiglovagolva nem győzöm csodálni ezen egyszerű írástudatlan parasztjaink munkabírását, kik kosztért-kvártélyért-tévéért-pálinkáért dolgozva izzadnak napszám! Mint Őkegyelmessége mondotta volt: „ha tőkéd nem termel, hasznot se hoz biz az, vágjad hát ki őt hamarost!”. Sej, mely rengeteg alkalommal idézzük eszünkbe Vezérünk bölcs szavait a kandallótűz mellett: gyermekeink büszke orcájára a parázsló akác tűzifa barátságos, meleg fénye vetül ilyenkor, a már csak a legendáriumokból ismeretes orosz gáz hideg kék fénye helyett!

Drága Bátyánk, nem akarunk háládatlan színben tűnni fel Előtted, így ezúton is köszönjük közbenjárásod Polgármester Urunknál az áramjegyeket illetően! Ha az nincs, most nem írhatnánk szerető soraink sem Néked! Nagy kincs az elektrónika manapság, mikoron még az urak is csak a petróleum fényénél fényezhetik szablyáikat! De fényesebb is az annál a láncnál, mit szabad Magyar Nemzetünk undorral dobott le a Fordulat Szent Évében!

A Szebb Jövőt építve, a mihamarabbi viszontlátás reményében, tisztelettel és szeretettel:

ifj. Vitéz Ubrizsi Kálmán s.k.