Kedves Kálmán, Druszám, Másodunokatestvérem, Drága Lali!
Örömmel vettem hozzám és szűkebb pátriárkánkhoz Floridából írt kedves soraid, és a mellékelt nyaralási képeket úgyszintén! Köszönöm kérdésed: mi jövőre megyünk, már ha Ágotám megkapja addig a kiutazásit. Magam részéről komoly reményem van a sikerben, ugyanis együtt bérmálkozott a Nemzeti Felsőoktatatási Ellenőrző Bizottság Nemzeti Kiutazásellenőrző Főosztályának Útlevélkibocsátó osztályvezetőjének takarítónőjével – és te tudod a legjobban, hogy milyen sokat ér manapság a jó kapcsolat. Hiszen neked se lett volna egyetemi katedrád és közmunkásokból verbuvált kvantummechanikai tanszéked nyolc általánossal, ha nem egy alapszervezetben lettél volna aktivista a…, na, tudjuk, kivel.
De hagyjuk a munkát: mondták már, hogy szépek a gyermekeid?! Emőke, mondhatni, kész nő, de Emese is szépen fejlődik! De kedvencem, Árpád Vata Kündü is kitesz magáért: már most látszik rajta az erő és a munkabírás! Ahogyan feszül rajta az a csepp kis pelenka! Szinte idáig érezni, hogy bizony teledolgozta a szentem: remélem, Marikád kicserélte a kép készülte után hamarost, és méghozzá hűen követve a Vezérünk márciusi direktíváját? Úgy-e? De hisz tőletek nem is vártam mást, csak szakszerű szarospelenkacserét!
Kérdéseidre válaszolva: köszönettel vettem a közmunkásokat, akiket küldtél. A társulat már nagyon várta balettünkbe az utánpótlást. Ideig-óráig még tudtuk pótolni a helyi Korengedményes Nemzeti Nyugdíjasklub tagjaival, a rozoga tűzoltókkal, kohászokkal és vájárokkal a létszámot – de az aktivisták lelkesedése is fogytán volt, és bizony, ilyenkor már nem mindig csattan oly életerősen az a kutyakorbács a táncosok izzadt, szőrös hátán! Meg hát a fluktuáció is nagy volt: némely uránbányász például csontrák következtében dezertált, mások keszonbetegségre hivatkozva fulladtak meg egy-egy megerőltetőbb próba során, de olyan is előfordult, hogy egy tűzoltó, akit a 35 év szolgálat idegileg összetört, vezértáncosunk mellkasát nyitotta fel feszítővágóval, mert tébolyult dühében azt hitte, bennszorult valaki a Margitka néniben, aki segítségre szorul.
Ám az újak! Nem győzzük dicsérni őket! Frissek, ruganyosak, és a korbácsot is szokták. Az pedig, hogy némelyiküknek minden végtagja megvan, nagyban megkönnyíti a közös munkát. És mennyi a móka, a kacagás! Az egész társulat gurult a nevetéstől például, amikor a Hattyúk tavában Odíliát, a fekete hattyút játszó Stromfelder Bélának, aki egyébként „civilben” munkanélküli géplakatos, a szólóját gyakoroltuk! A délutáni órákra kedvező fröccsök következtében már csak kivételes pillanatokban állásbiztos Béla egylábas spiccen forgása után emelés következett volna, ám ezt a társulatból egyszerre hatan sem tudták kivitelezni! (Sok az a 157 kiló, igaz-e, Gézám, vagy hogy a francba hívnak?) Szerencsésen megoldódott azonban a probléma, mivel a társulathoz került néhány békéscsabai munkanélküli ács is, akik semmi perc alatt állványt ácsoltak Bélánk alá, aki így be tudta fejezni a híres pas-de-deux-jét a harmadik felvonásban!
Mint látod: csupa móka és kacagás az élet mifelénk! És hát a szögesdrótok ellenére a balett barakktábora sem komor hely: a Dolgozó Művészek ugyan némelykor komolyan elfáradnak, egyszer-egyszer meg is halnak a nagy igyekezetben, de gyakran már a bikacsökkel való csiklandozás is jobb kedvre deríti őket. Ha meg már semmi sem segít, a nyíradonyi Nevető Cigány Munkaszolgálatosok kacaját vetjük be ellenük – és persze a táborunkba olyik alkalommal ellátogató idegenszívű külföldi újságírók aknamunkája ellen is.
Kérdezted, fiammal, Benedekkel mi lett: bizony, fájó pont ez az életünkben, hisz magam sem tudok sokat elsőszülöttemről. Utolsó értesüléseim szerint a debreceni Cirkus Maximus építésén dolgozik, mint idegsebész rezidens; építésvezetője, Lukács professzor bizalmasan megsúgta nekem, hogy már egész üzembiztosan forog a talicskával, és ha így folytatja, ásóra, esetleg csákányra is méltónak találtatik a közeles jövőben. Bár adná az Ég! Nekünk Magdusommal csak imádság maradt szegény megtévedt munkanélküli fiúnk lelki üdveiért! Ürömönkben öröm, hogy munkavezetője, a SOTE volt főorvosának béremelése, amit az ő istápolásáért és hazánkban tartásáért kap, bizton célra vezet majd, Vezérünk szent útmutatása szerint!
Kedves Elemér, Druszám, Endre! Zárom soraim, felettébb kívánva, hogy Vezérünk közelgő születésnapjára tekintettel ismét találkozni lesz szerencsénk! Alig várom a dicső napot, és bízom benne, hogy addigra a világ is megérti, hogy a munka, a munka, és csak a munka vezet eredményre! Nemzettársi üdvözlettel:
-
Ubrizsi Kálmán,
-
nyugalmazott foglár és művészeti vezető, Pécsi Balett Munkatábor
