Gépnarancs

Miért ez a címe?

Részeg pasas nyög, átölelve, szorítva, feszítve a villanyoszlopot: "Ki kell ennek jönni!". Már hatalmas tömeg gyűlik köré, mire hatalmasat szellent, majd így folytatja: "Mondtam én, hogy ki kell ennek jönni!" Vagyunk ezzel így...

Kálmán szerint

Friss topikok

A jobboldali vezér esete a jobb kezével

2011.08.30. 10:36 Humperdickk

Áll a Vezér a diplomatái előtt, nézi, hogy csüngenek vizenyős tekintetükkel az ő szaván. Várják nagyon az igét. Hogy mi az irány, hogy mit kell hazudni holnaptól a követségen, mert az nyilvánvaló, hogy az igazat nem szabad mondani. Kell tehát az eligazítás. Olyan bonyolultak lettek most a dolgok. Nézi tehát őket, és arra gondol, hogy ezeknek fogalmuk sincs, hogy az egész úgy kezdődött, hogy véletlenül, de azért mégis férfiasan magára szignálta a világvégét.

Mert ugye, van az úgy, ha annyi a dolog, ki tud odafigyelni mindig mindenre. Nagy a meleg, sárgul a gyep, kiszáradnak otthol a kerítés mellett a tuják is – de mondjuk a kurva kutyák, azok se segítenek rajtuk azzal, hogy rittig körbehugyozzák a tövüket. Persze, kertészkedni is kéne, de nincs mód, sok a feladat: szaródik elfele a növekedés, jövőre emiatt kinéz az egybillió-háromszázmilliárdos hiány, az államadósság meg csak nő, mintha húznák. És, ha nem lenne elég, ez még az újabb válság előtti negyedévben volt – akkor milyen lehet most! Nem csoda, ha akaratlanul is beleborzong az ember. Mert jó, nyilván látszik, nyilván mindenki látja is, hogy el van baszva ez az egész unortodoxia, de majd kimagyarázza valaki a nemzetben. Amíg le nem vetetjük. Addig is ír egy szépet valami borókaiszerű izé a hetiválaszba, vagy egy másik ilyen rendes gyerek, aki hajlandó simán úgy tenni, mintha nem egyszerűen hülye, de konkrétan egészen nagyon hülye lenne.

De ezek apróságok. Csak sok az ilyen apró bosszúság mostanában: potyog a szilva is a kert végében, féléretten, az a szegény asszony meg nem győzi felszedni. Főzné a lekvárt az is, a cukor ára meg az egekben, fáradt is, de nem csoda, hisz a kölykök sem könnyítik. Nyígnak álló nap, hogy nincs meló, csak ilyen béna kulizás a fos nyári fesztiválokon, de hogy ősszel mi lesz… Hát mi lenne. Majd legfeljebb küzdelmes lesz az az ősz, drága hülyegyerekem, de jut eszembe, pofád leszel szíves alaphelyzetbe rakni, mert jön a saller.

Na, ilyen körülmények között igazán nem csoda, ha félreszignál az ember ezt-azt. Így lehetett, nyilván: volt egy akta az asztalon, rajta ilyen szép topszikretpiros alapon aranyozott gyöngybetűkkel, hogy „Nyugat alkonya – Elintézendő!!!”. Na, ezt az aktát tologatta az asztalán egy darabig, de aztán csak megkérdezett pár idiótát a környéken, ott a Nándorfehérvári teremben. De az is olyan kurva nagy, napokba telik bejárni, a múltkor is a buxus mögött talált egy csoport helyettes szakállamtitkárt. Eltévedtek szegények, egészen kétségbe voltak esve, készültek már a nomád életre, nyílhegyet faragtak a töltőtollból, vadászni indultak közülük páran. A lényeg, hogy körbekérdezett, melyik ért hozzá, a nyugatalkonya a téma, de semmi, üresség a tekintetekben, csak valami oszkárpenglerről hadováltak. De az is lehet, hogy oszvald volt, vagy alfonz, ki emlékszik mindenre, de mindegy is, úgyis csak vonogatták a vállukat, hogy biztos a zsidók meg a spekulánsok, meg a spekuláns zsidók. Hogy ezek lennének azok, akik rosszhiszeműen rábeszélték a görögöket is, hogy ne szedjék be annyira nagyon-nagyon az adókat, sőt de inkább most akkor ellenben fizessenek tizennyolcadik havi bért is is a masinisztáknak, hogy gyorsan-gyorsan eladósodhasson az országuk, és megrohadhassanak a spekuláns zsidó befektetők spekuláns zsidó befektetései is, azzal együtt. Mert ilyen ravaszok ezek.

De ő nem dől be nekik. Hajkurásszák csak a hülye jóléti gazdaságukban a pénzt, mi majd addig is beszélünk sokat inkább. Mert beszélni kell, szónokolni kell, meg kell nyugtatni a piacot, el kell mondani, minden lehetséges helyen el kell mondani (lehetséges hely az, ahol senki sem mer visszakérdezni), el ezeknek az üveges tekintetű diplomatáknak is, hogy a kormány nem ugrik félre a küzdelmek elől. És miközben ezt mondta, jobb kezével gyengéden megsimogatta a jobbkezét, aki erre először félreugrott idegesen, de azután ráeszmélt, hogy őt senki sem akarja kipaterolni sehonnan. Így megnyugodott, dorombolt kéjesen, és szép szemét a Vezérre függesztette. Majd vakarózni kezdett, és, mintegy mellékesen, kirúgott még egy államtitkárt.

A harc folytatódik tehát – folytatta. Mármint a beszédet – de hát oly mindegy, harc az is. De mi nem állunk meg, mert mi a szuverenitásunkért küzdünk. És ki tudta mondani, nem hátrált meg, véletlenül sem próbált megalkuvó módon jóval egyszerűbb szavakat keresni. Nem: szuveneritás, izé, szuverenitás, igen, ez az, ami kell nekünk. Mármint az utóbbi. Az előbbit meghagyjuk a Brüsszelnek, nekünk az különben is non coronat, és húzza meg magát, mert a végén még úgy jár, hogy az eddig felhasznált uniós támogatásokat is jól letagadjuk, bedugjuk a sifonérba. Ha meg keresi, majd legfeljebb majd úgy teszünk, mintha hülyék volnánk. (Vagy nem is kell úgy tenni, elég odaküldeni nekik tárgyalni a jobbkezet. Nem lesz több kérdésük.)

Így lesz a jó. Csak az rohadt meleg, az ne lenne. Az ember nem győzik vetkőzni, és hát minden levetett ruhadarabbal együtt egyre rohad lefele az emberről a tekintély is. Ez már a nemzeti együttrohadás rendszere: már nem csak ez a pisis Bod Péter Ákos, de a Mellár, most meg újabban a Chikán is be mer szólni. Bántják ezek őneki az ő jobbkezét. Elfordulnak lassan őtőle sorban: lehet, már a következő választásra készülnek. A hülyék. Azt hiszik, van választásuk. Vagy hogy lesz olyan, hogy következő. Nem beszélve erről a kettőről együtt. Na, az már végképp ortodoxia lenne.

Hát, nem lesz. Csak a jobbkéz lesz. Mert a jobbkéz marad. Nem mehet, mert egyszer odatettük spejzban a kispolcra, de nem, hogy odatettük, méghozzá oda is csavaroztuk jó erősen, rögtön a tévedhetetlenség, meg a hibátlanság nevű kisköcsögök mellé. Nem hátrálhatunk tehát. Inkább jöjjön, aminek jönnie kell. És jönni is fog.

Hiszen magára szignálta.

2 komment

Címkék: gazdaság orbán hiány államadósság növekedés jobbkéz matolcsy

A bejegyzés trackback címe:

https://kikellennekjonni.blog.hu/api/trackback/id/tr263190066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egyfejű 2011.08.30. 15:22:47

Azok a hülye lengyelek is, akikkel egy ideig kéz a kézben haladtunk. Van pofájuk növekedni vazze: "Lengyelországban 4,3 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék (GDP) az idei második negyedévben az előző év hasonló időszakához viszonyítva - jelentette be kedden a varsói statisztikai hivatal (GUS). A GUS közölte azt is, hogy a 2011. második negyedévi GDP-növekedés fő motorja a belföldi kereslet volt."
index.hu/gazdasag/vilag/2011/08/30/csunyan_lehagy_minket_lengyelorszag/
A végén nem veszik el a manyup pénzeket sem, abban is egyedül maradunk.
Készülhetünk a körkörös védelemre. Csak el ne szédüljünk közben.

Humperdickk · http://kikellennekjonni.blog.hu/ 2011.08.31. 10:25:25

@egyfejű: te vhogy mindig ösztönösen ráérzel a következő témára (fél óra, és fent lesz az újabb manyup-sirám). Most már az Isten se mossa le rólam, hogy Te én vagyok.

De leszarom, mert asszem, ha így van, Te jártál rosszabbul. :)
süti beállítások módosítása