A Fővárosi Főügyészségnek, nagy szeretettel.

A tények pedig ezek.

Magyarország miniszterelnöke nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. Magyarország miniszterelnöke egy állat, és állatként viselkedik. Akkor és abba köt bele, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, törvénybe ütteti, hogy neki azt is szabad. Ezeket a törvényeket azzal és akkor íratja meg, akivel és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, fenyegetőzni kezd. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és írat egy törvényt, hogy ez miért nem rablás.

Magyarország miniszterelnöke bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hazugságok törnek elő állati koponyájából (azok is sokszor csak szóvivői útján), és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak. Mindeközben Magyarország miniszterelnöke az idióta nyugati világ „vívmányait” használja. Nézze meg mindenki, hogyan pózol a Facebookon a „nemzeti összefogás miniszterelnöke”, kezében kávéscsészével, előtte a mikrofonnal, pofáján a „bármikor kicsinállak, te hülye magyar” kifejezéssel. Nézd meg a magánnyugdíjpénztárakat elvevő és belőle magánstadionokat építő patkányt és haverjait a Facebookon: látni fogod, hogy mindegyik potenciális maffiózó. Eo ipso maffiózó. Nem tolerálni kell és megérteni, hanem megtorolni.

És éppen itt követi el a legnagyobb bűnt az idióta nyugati világ polkorrekt része. Puszta számításból és önérdekből úgy tesz, mintha ezek az állatok bármiféle okból is tolerálhatók, megérthetők, sőt tisztelhetők lennének, mintha járna nekik bármiféle megbecsülés és emberi méltóság. És az a legiszonyatosabb ebben az egész agyrémben, hogy ezek pillanatok alatt teszik tönkre a magyarság normális felének esélyeit.

***

Nos, akkor tegyük fel mi is a kérdést Erdős Virág után szabadon: na most akkor, nagyokosok, mi legyen? Vagy úgy is kérdezhetjük: ez itt még egy társadalom? Mert ha igen, akkor a rendőrség még ma elviszi a fenyegetőző állatokat. S ha nem, akkor a magyar demokraták közössége gondoskodik róla, hogy soha többé ne legyen kedvük fenyegetőzni. Minden más esetben bátran elmondhatjuk magunkról, hogy mi már nem vagyunk emberi társadalom többé.

Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!