Mert persze lehet, hogy még így is épp, hogy túl sokat írnak: nem értek én a pártpolitikához, követni meg se kedvem, se időm nincs a folyton változó pártdirektívákat. De az tény, hogy lappadt, apadt, mit ne mondjak, megsuvadt, hogy plasztikusabban ki ne fejezzem magam, szóval hogy rohad széjjelfele a bloggerkapacitás. De miért?

Egyrészt: mi, magunkat liberálisnak tekintő, azaz nemzeti-, meg minden más kötelező összefogást kerülő rendszeridegenek kicsit elfáradtunk. Fárasztó, hogy mások minket, annak ellenére, hogy nem vagyunk azok, továbbá annak ellenére, hogy ők viszont azok, időnként a sors valamiféle különös, torz tréfájaként kommunistának keresztelnek.

Mert igen, ezek furtonfurt keresztelnek mindent össze-vissza: vizeket locsolnak dolgokra, amitől szerintük bármi is lesz. Ez persze hülyeség: ezt a három éves kölyköm is tudja, de ő legalább jól is érzi magát mindeközben. És nem gondolja, hogy anyagában, vagy akár spirituális értelemben megváltozott volna annak a nyomorult kutyának a szőre, amit leöntött azzal az állott, hóttbüdös ciszternavízzel, de alaposan. Mert tudja, hogy azon kívül, hogy vizes lett az az állat, nem történt semmi, tehát nem tulajdonít különösebb jelentőséget a dolognak. Sőt, templomot se épít az ázott, didergő pulikutya fölé. De még egy árva kegyhelyet sem. Pedig, mondom, csak három éves. És mégsenem.

De, tárgyra. Szóval, a bloggerkapacitás csappanása. Ott hagytuk el.

Azt mondja például ez az államtitkárnak álcázott tanítónőnek öltözött kommunista, hogy ha az igazi választás nem tizennyolc, hanem kettő tankönyv között létesül, az jó, a matematika, a logika, és további, általa még hírből sem ismert liberális izék következtében, továbbá dacára. Erről meg lehet írni, hogy illető államtitkár hülyébb, mint a seggem kétszer, de minek: ez nyilván hülye, hülyeséget beszél, vagy hát lehet, hogy csak jól megfizetik érte, hogy beszélje a hülyeséget. De a lényeg, hogy erről írni nehéz. És ez ráadásul például hasonlatos ahhoz a frakcióvezetőhöz, aki a független, demokratikus bírósági ítéletet úgy aposztrofálja, hogy a bíróság a kutyatartók, lóseggnyalók, diófalevél-gereblyézők oldalára állt. Vagy itt van például a fideszbuzi milliárdos, aki ki akarja kapcsoltatni a gravitációt a pénzéért. És még sorolhatnánk.

Lényeg: megírhatnánk, hogy ezek milyen hülyék. Még annak az árán is, hogy ez azzal jár, hogy a poszt alatt kommentelőként megjelenő vérfarkasjancsi leírja, hogy szar a poszt, valamint kevesen olvassák, szerencsére. (Mert ennyire hülye, hogy nem gondolja végig, hogy vagy szar, vagy kevesen olvassák, de a kettő együtt nem lehet neki jó. Hisz ha jó lenne, és még sokan is olvasnák, azzal járna igazán rosszul, minden más esetben győzött az Eszme.). Ilyenkor jön aztán szokásos menet: néhányan ennek ellenkezőjéről biztosítják vérfarkasjancsit, sőt, sokan még azt is megkockáztatják, hogy véleményüket rafinált módon, az oldalon elhelyezett, szövevényes grafikai megoldások által alaposan láthatóvá tett módon eltitkolt lájk-gombokra rábökjenek − kifejezve ezáltal, mit gondolnak az írás esztétikai, vagy akármilyen értelemben vett minőségéről, valamint arról, szeretnének-e még továbbra is közalkalmazottak lenni, vagy inkább a munkanélküliséget választják. Bátran, hogyapicsábane.

De nem ez a lényeg: demokratikus társadalmakban az emberek lájkolnak, mert nem félnek. A többiben meg nem lájkolnak. Hanem a többiben nagybajuszú, kövér törvényalkotók azt mondják, hogy a parlamentben fel kell állni, amikor ők bejönnek, mert ettől lesz megtisztelve választópolgárok közössége. (??? − a szerk.) Azaz nem mondjuk a méhészcéh, se nem a bélyeggyűjtők világszövetségének magyarországi tagszövetsége, hanem pünktlich a választópolgároké. Ki másé.

És ennél hülyébbet írni nem lehet. Erre azt leírni egy mégoly zsírkirály posztban, felette tréfásan, meg okosan, hogy ez mekkora hülye, már nincs értelme. Hisz hülye az magától is, minek rajta tréfálkozni: és akinek van még egy cseppnyi esze ebben az országban, az látja is ezt. A többi meg szavazni fog 2014-ben, ezekre. Azoknak meg tényleg írjon akármit a hajdúpéteterbe ojtott sóbertnorbi. Ha akar.

Fog is. Neki megéri.