Betiltotta Kodály Zoltán egyik művét a pécsi Pannon Filharmonikusok igazgatója, Horváth Zsolt, mondván: a Fölszállott a páva vármegye házára kezdetű dal és az abból készült zenemű sértené Pécs polgármesterét, Páva Zsoltot – írja a Blikk. Erről levélben tájékoztatta a zenekar zenei igazgatóját, Peskó Zoltánt, aki ezért lemondott. Páva Zsoltot viszont megdöbbentették a történtek: „Semmi kifogásom nincs a Fölszállott a páva című népdalra írt variációkkal szemben, mint ahogyan az állatkertben sétálva sem veszem magamra, ha látok egy pávát” – jelentette ki a Blikknek Páva. A polgármester el nem tudta képzelni, mi vezérelhette Horváth Zsoltot.
Zsolti, elmondom én, ne erőltesd meg a fejedet, nem érdemes: a hülyeségeitek, az vezérelte. Nem kizárt, hogy tévedek, de gyanús, hogy ezen kívül még a gyávaság vezérelte, a félelem vezérelte, meg hogy elveszti a szaros kis állását, ha felszáll az a kurva páva arra a kurva vármegyeházára. Igaz, mondjuk polgármesteri hivatal lesz az inkább, de értjük a metaforát: hej, de nem a rabok szabadulására, az a lényeg. Hisz ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Plusz alva jár az orbán.
Zsoltika drága, kérdezzed meg bátran a havered, bizonyos kósalalit, neki mi nem tetszett a saját mellyszobrában. Mert lehet, hogy ez lehet a baj: a kényszeres igazodás. Az a baj ugyanis, hogy vannak ezek a szervilitásba belehülyült horváthzsoltok, akik lehet, hogy okos, tehetséges emberek egyébként, ám ez most mit sem számít. Most más számít, és most semmit sem bízhatnak a véletlenre: megvédenek, ha beledöglesz is. Sőt: még az is lehet, hogy eszük, tehetségük sem sok van, de a lényeg, hogy ami van, azt használják: veszélyesek nagyon. Ilyenek voltak régen a párttitkárok, tanácselnökök, szakszervezeti bizalmik. Mindenki tudta, hogy oda csak a leghülyébb, a legtehetségtelenebb megy: akinek egy cseppnyi esze, kreativitása volt, inkább kiélte a ráckevei hobbitelken, de mindenesetre nem bocsátkozott vitába hülyékkel. Ez volt egyébként annak a rendszernek a végzete, a sok felkapaszkodott hülye – azon strukturális félreértésen kívül, miszerint nem jobbat, csak többet kell termelni, és a mennyiség átcsap minőségbe. Sok hülye sokra megy.
Zsoltibazmeg: nem megy, nem csap át. Magatokat csapjátok be, ha azt hiszitek, hogy ha kiposzteroljátok a nappalitokat a saját embereitekkel, amint áhítatos kutyaszemmel csüngenek rajtatok, akkor majd jó lesz nektek. Nem bazmeg, nem lesz jó, sőt, rossz lesz, mert ilyesmi lesz belőle: egy rakás szervilis idióta, aki nem mond ellent, ellenben megzavarodik, ha titeket tétovázni lát. Nincs tehát tétova, be kell állni a sorba, mert aki nem lép egyszerre, úgy jár, mint ez a Jóri András is: baszhatja a rétesét, mert volt pofája végezni a dolgát, és határozatot hoz ellenetek. Mert a karrierjét félti, nyilván. Azért, mi másért. Legalábbis abban a logikailag légmentes univerzumban, ahol a szíjgyártópetike lakik. Mert ha a Jóri logikusan gondolkodna, nem mondana ellent a szíjgyártópetikének, és így nem is veszítené el az állását. De a logika nem kapott kétharmadot. A szíjgyártó igen. És neki kellenek azok az adatok. Jut eszembe, mire is? Vagy csak úgy, pusztán csak azért kellenek, mert beszólt a Jóri? L’art pour l’art alapon, csak mert csak? Hülyék vagyunk, csak pusztán hülyeség öröméért? Csak mert hülyének lenni jó?
Zsótikám, érted-e már? Oszposz, gancundkár: pusztán csak ennyi a nemzeti együttműködésetek rendszere: a hülyeség. Meg még a fortélyos félelem, esetleg még a csalóka remény, hogy a matolcsiné férje mégsem egészen hülye. Vagy, ha mégis, lesz valahogy. Hát, nem lesz. Ezek a hülyék lesznek csak, ezek lesznek majd mindenhol, ezek ülnek majd ott mindenütt, ezek kárognak majd fülsértően, mint télen a varjak a fáknak az ágain, és ezek fogják ontani onnan a hülyeségeiket a vidékre. És áradni fog a hülyeség, mígnem egyszer csak arra eszméltek, hogy teljesen elárasztotta a vidéket, és nem maradt már száraz hely, ahova egy tisztességeset köpni lehetne.
Pedig igény, az volna rá.