Kedves Széles Gábor, Drága Gabi, Édes Egykomám!

Nemrégen értesültem róla, amint sajátságos fizikai, asztrofizikai és (részben) kvantummechanikai elképzeléseidnek hála a jóistennek sajnos széles e világon hangot adtál. Meglehet, hogy az információ áramlásának újabb paradoxonával állunk csak szemben (v. ö. information paradox), amit fekete lyukak (és egyéb balliberális hírportálok) közelében feltételeznek egyes, jól ismert körökből származó, ún. „tudósok” (az az Einstein is, hogy néz ki, a nagy orrával, ugye), nekünk viszont itten a feripérián, vagy mit akarok mondani, periszkópuszon marhára úgy tűnik, hogy a következőket volt érkezésed nyilatkozni, mindannyiunk felettébb hálás okulására:

„A világmindenség (sic! a szerk.) végtelen, így annak valószínűsége nulla, hogy csupán egyetlen helyen éljenek értelmes lények.” (Forrás: hir24.hu)

Namármost.

Odáig végtelen szerénységünkben nem mennénk, hogy komoly okfejtésbe bocsátkozzunk a tekintetben, hogy értelmes lények egyáltalán léteznek-e. Elfogadjuk tehát az általad sugallt alapvetést, miszerint a Földön értelmes lények élnek. Ebben a pillanatban persze beugrik nekünk egyik-másik embered, például bizonyos bájerzsóti (az az orgoványos, ne törődj vele, nem olvastad) értelmesnek legfeljebb szíriuszi értelemben vett ábrázata, és azonnal kétségek kezdenek gyötörni, de mégis elfogadjuk az alapállítást, egyelőre, jobb híján. Nem győzzük csodálni az optimizmusod ugyan, de mondom: legyen.

Azzal kapcsolatban sem tudunk komolyabb ellenvetéseket tenni, miszerint ez nem volna egyedi jelenség az Univerzumban. Ennek az az egyetlen oka, hogy az Univerzum csak viszonylag kis területét volt okunk bejárni: a Balaton, a horvát tengerpart például megvolt, egy rövid időre Párizs is, de az Alfa Centauri, az Androméda-köd, a Kis Magellán-felhő, vagy a távolabbi galaxisok, mint amilyen a költői nevű z8-GND-5296 egyelőre kimaradtak az érdeklődésünket komolyabban felkeltő úti célok listájáról – nem beszélve a Seychelle-szigetekről. Ennek okán, tapasztalati tények híján határozottan nem merjük kijelenteni, hogy nincsenek értelmes lények az Univerzumban Azaz: lehet, hogy vannak, de ha vannak is, kurva messze, és egyébként is szarnak reánk. (Ez utóbbit speciel nem is csodáljuk.)

Eddig tehát megvolnánk. Egy dologgal kapcsolatban azonban sajnálatos módon ellent kell mondanunk Neked.

A Világegyetem nem végtelen.

(Nem, akkor sem végtelen, ha Neked nagyon sok pénzed van.)

(Igen, ez azt jelenti, hogy meghalsz egyszer, Te is.)

(És igen, ez azt is jelenti, hogy Orbán Viktor is meg fog halni, egyszer.)

Megmagyarázom.

A tudomány különböző rossz szagú zsidóemberek által működtetett, mindazonáltal független (zsidó) kísérletekkel is megigazolt eredményei szerint is bizonyos, hogy az Univerzumnak volt egyszer egy eleje. Ezt valamiért Ősrobbanásnak hívják, pedig lófasz sem robbant fel abban a pillanatban, már csak azért sem, mert az a pillanat fizikailag nem is létezett. A lényeg mégis, hogy volt valami az időben, amitől egyszer csak lett valami, holott előtte meg nem volt semmi. A Világegyetem tehát nem végtelen, mert volt neki eleje.

És ha eleje volt, vége is van: abban persze már megoszlanak a vélemények, hogy miképpen, de az biztos, hogy vége is lesz neki. Ez nemcsak azt jelenti, hogy amit ma ismerünk, minden élő és élettelen izé széjjelmegy a francba, hanem legmélyebb fájdalmunkra ez azt is jelenti, hogy Orbán Viktor is széjjjelmegy a francba. (Nem beszélve a kétharmadról.)

Továbbá. Mivel az Univerzum valamikor valamiből keletkezett, minden, ami jelenleg benne van, benne volt már a leges-legelején is. Nem lehet tehát bele semmit sem beletenni, sem felrobbanós színestévét, sem emberből szart is kizáró ikaruszbuszt, csak úgy. Sőt, kivenni sem lehet belőle semmit sem, akkor sem, ha az egy konkrét, Naprendszeren belüli fizikai tényen alapul. Már csak azért sem, mert nem léteznek Naprendszeren belüli fizikai tények: a fizikai tények mindenhol ugyanazok. Mint a gravitáció: mindenhol ott van, elhat végtelen távolságra is (elméletileg, hiszen, mint mondtam, nem léteznek végtelen távolságok), és nem, nem lehet kikapcsolni. (Nem, kétharmaddal se.)

És, akármilyen fájó, a gravitációt „uralni” sem lehet. Ahhoz egy másik kurva nagy dolog kell. Fel lehet persze építeni azt a másik kurva nagy dolgot, egy másik Földet, sőt, egy egész másik Naprendszert, egy másik, nemzeti galaxist, Univerzumot akár a jelenlegi helyett, ha az jobban tetszik a te orbánviktorodnak, vagy ha a kövérlacinak attól áll fel, de akkor is csak annyi történt, hogy az egyik helyről át sikerült lapátolni a szart egy másik helyre. Mert valamit csak valamiből lehet csinálni. Semmiből meg semmit se.

Más lenne a helyzet, ha, ahogy vélelmezed, végtelen lenne az Univerzum. Akkor elmennénk a végtelenbe, hoznánk onnan maltert, követ, meg ami ott még van, ilyen szirszar törmelékeket, hisz az alapba az is mehet bele, és aztán abból a sok csillagból, nullponti energiából, egyéb bizbaszból felépítenénk az Első és Egyetlen Orbán Viktor Nemzeti Galaktikus Birodalmat. (Illetve a Lajos építené fel, mindegy.) Hisz ha az Univerzum végtelen lenne, akkor a malter is végtelen lenne benne. A végtelenből meg nem tudsz elvenni annyit, hogy ne maradjon végtelen. Na ugye.

Csakhogy, ismétlem: nem végtelen. Sőt, egyszer, akármennyire is fáj, vége lesz. Mint minden rendszernek az Univerzumban. Ennek is. Mindnek. Sajnálom.

Bocs, ha elbasztam emiatt a napodat.