Igen Tisztelt Magyar Állam!
Most nem tudom, hogy kell Magát szólítani, Köztársasaság Úrnak-e még, vagy csak simán Magyarország Kegyelmes Úrnak-e már, de nem is ez a fontos. A lényeg, hogy elszámolni valónk lett újabban egymással: mint hallom, bemondta a szíjgyártó Miniszterelnöki Szarházi Úr, vagy ki. De lehet, hogy a másik kedves droidja volt Önnek, mittom. Nem azért, de tetszett látni már a sztarvórszban, amikor a kis Anakin széjjelbe lövi a nemtommit, és ijedtükben leállnak a droidok? Na, csak szólok, hátha nem tetszett látni. Vidám jelenet, a maga nemében.
De a tárgyra. A következő volna akkor: én tulajdonképpen örülök neki, hogy most akkor üzleti alapokra helyezzük a barátságunkat, hiszen jobb is így, nem érdemes keverni a dolgokat. Higgye el, nekem volt már kellemetlen, hogy folyton elvárok ezt-azt Magácskától, maga meg engem akar erre-arra felhasználni, mert jogcímét érzi neki. Meg még szavazzak is, demokratikusan, válasszak a szar meg a fos között. Meg ugye megvan ugyanez nagyon barnában meg nagyon nem élénk rohadtzöldben. A szaga ellenben ugyanaz.
Tehát: tartozik, követel rovat, tételesen. Lássuk.
Gyerekkoromat hagyjuk ki a buliból. Komenizmus volt, meg anyámék megoldották különben is, nem a maga dolga. Meg aztán higgye el, én jönnék ki jobban, ha elkezdeném felszámolni, mi minden volt előlem elzárva a Maga hülyesége miatt. (Kokakóla, spanyol tengerpart, filmek, zenék. Normális kaja. Hadd ne soroljam.)
Kezdjük az egyetemnél: tíz félév, számoljuk mai áron kétszázezerrel, az kétmilla. Egészségügy, benne volt az is egy százasban biztos, meg az utazási kedvezmény, kollégium, egyéb tökömtudjamilyen szociális alamizsna: emeljük a tétet háromra. De ne legyünk kicsinyesek, mondjuk, hogy ötmilliót tetszett költeni arra, hogy leérettségizzek és legyen diplomám. (A nyelvvizsgákért fizettem, az nem ér.) Ez volt tehát a tartozik rovat.
Most jön, ami nekem jár. Volt egyszer egy polgári szolgálat, tizenöt hónap, havi harmincezer forint zsoldot kaptam érte. Közalkalmazotti munkaviszony, 120 hónap, átlag havi 150 ezer fizu. (Nettót számolok, a bruttórészt el tetszett költeni másra.) E szerint 135 hónap, azaz tizenegy év és három hónap elteltével 18 millió 450 ezer forintot kerestem, mert itthon maradtam.
Namámost: az európai uniós fizetési átlag kábé ötszöröse a magyarnak, azaz nem mondok hülyeséget, ha szerényen havi 500 ezerrel számolok. E szerint tehát mindösszesen hatvanhét és fél millió forintot kerestem volna, mondjuk, Franciaországban. Ha ebből kivonom a hazai bérem, a különbözet negyvenkilenc millió, meg az apró. Ebből kell kifizetnem a taníttatásom költségeit, ha külföldre távozok. Azaz a magyar állam jön nekem negyvennégymillió forinttal. És járna nekem nyugdíj. Állami.
Kedves Állam, úgy-e, hadd ne mondjam, hova tessék eltakarodni a picsába a hülyeségeivel?
